13.rész

-Jó, de ne engedjétek hogy sokat igyak, jó?
-Lena, ne parázz - Tom háta a puha, bőr ülésbe süppedt. - Ez csak egy egyszerű afterparty.
-Mit csináljak, ha egyszer nem bírom a piát? - tárta szét a karjait a lány. - Amy sokat mesélhetne, milyen vagyok ha részeg vagyok.. Igaz? Amy?
-Azt hiszem Amy per pillanat semmiről nem szándékozik mesélni - pislogott Bill.
-Amy.. - simogatta meg a kezem kedvesen Tom.
-Hm? - kaptam fel a fejem.
-Minden rendben?
-Persze csak.. Elbambultam, bocsi – legyintettem.
-Épp azt mondtam, hogy te elég jól elő tudnád adni a "részeg Lena" műsort.. - vigyorgott Lena.
-Ja, igen, ne adjatok neki inni - suhant át egy apró mosoly az arcomon, aztán újra az ablak felé fordultam.
Bár senkinek nem mondtam, egészen rémült voltam. Rengeteg koncerten jártam már, Lenaval New York minden nagyobb koncertjén ott voltunk, de most, a másik oldalról nézve, kifejezetten megriadtam tőle. Ezek a fiatal lányok visítva őrjöngenek és zokogva követelnek négy fiút, akik azt sem tudják hogy a világon vannak.. Négy olyan fiút, akikkel ráadásul én együtt lakom, akikkel együtt kelek és fekszem, akik ugyanolyan emberek mint mások... Ez egészen összezavart.
Ezúttal erős bökés ébresztett a gondolataimból.
-Aú!
-Bocs, de itt vagyunk.. - vigyorgott Lena.
-Azért még nem kell megölni.. – morogtam.
Egy hatalmas, belvárosi, menő klub előtt álltunk. Bár a bejárat előtt hosszú sor kigyózott, a kis csapatunkat soron kivül beengedték a VIP részlegre.

-Minden rendben? - kérdezte kicsit később Gustav.
-Persze – bólintottam.
-Miért nem táncolsz? Lena mesélte hogy otthon versenyszerűen csináltad..
-Most valahogy nincs kedvem.. - rántottam meg a vállam.
-És sétálni? - vetette fel Tom. - Menjünk egy kört a klub körül.
-Hát.. Oké.

-Ahhoz képest hogy nyár közepe van, elég hűvös van.. - jegyeztem meg, mikor már egy viszonylag üres utca betonját tapostuk.
-Fázol? - nézett rám.
-Csak kicsit, nem vészes.
-Kéred a pulcsimat?
-Áh, nem, köszi, annyira nem fázom.
-Ha meggondolod magad csak szólj.. - biccentett Tom.
-Köszi - mosolyogtam.
-Szóval? - fordult felém.
-Mit szóval?
-Elmondod mi a baj?
-Nincs baj..
-Aha, ezért vagy tök szórakozott a koncert óta.. Nem tetszett?
-De, csak... Te ehhez már hozzászoktál?
Elmosolyodott. Pontosan tudta, mire célzom.
-Amennyire hozzá lehet ehhez szokni.. Megijesztett, mi?
-Hát.. Kicsit. De egész jók vagytok..
-Nem szívem, mi utánozhatatlanok vagyunk.. – egózott.
-Ja, boccs.. - vigyorodtam el.
Pár percet csöndben sétáltunk egymás mellett.
-Nézd.. - mutattam egy elhagyatott parkra.
-Szép.. Lehet mikor nyitva van - egészítette ki magát.
-Gondolod zárva nem az? – vigyorogtam.
-Hát de, biztosan, csak.. Be akarsz menni?
-Te nem?
-Hát.. Hát én.. És ha elkapnak?
-Jaj, Tom - nevettem fel. - Legyél egy kicsit spontán - megálltam a fiúval szemben.
-Spontán..? De ez.. És ha.. Amy, én..
-Gyere.. - nyújtottam a kezem mosolyogva.
-De..
-Jaj, gyere már! - elkaptam a fiú kezét és nevetve szaladni kezdtem a kapu felé.
-Ennyit a zavart Amyről.. - morogta Tom, miközben botladozva futott utánam.