2012.01.08. 00:05, Barbii
elegem van abból hogy órákat töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább :(
Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam!
Újra a régi helyen jártam. Azon a füvön, melyen veled jártam. Néztem egyedül a csillagokat, akárcsak régen a te arcodat. Olyan régen volt már, tovatűnő emlék boldog, vissza-visszatérő kacér kép. Úgy fáztam az éjszaka csöndjében, úgy vágytam ölelésedre, mint még sohasem. Magányosan néztem a csillagokat, s sírva suttogtam: Gyere vissza.. :\
Nem hittem volna, hogy mi ketten összekeveredünk.. Nem gondoltam volna, hogy fontos leszel nekem, és most nem tudom hova tenni az érzést, hogy minden percben rád gondolok. Fura, de tetszik.
Az alvás az én drogom, az ágy a dílerem, és az ébresztőórám a rendőrség.
Ültem a földön.csak ültem.Nem tudom hány percig,vagy óráig.Csak ültem.Arra gondoltam milyen volt az illatod,hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál,hogy böktél meg amikor viccelődtünk.csak magunkat láttam. Együtt.lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni,kérni hogy szeress.Akartalak.Akarom újra hogy láthassalak,halljam a hangod,érezzem az illatod és azt hogy ne féljek ezt kimondani.kellesz.Mert szeretlek.
Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni .. !!!
Létezik egy olyan ember, akit régen nagyon szerettél, és most azt mondod, hogy nem érzel iránta semmit. Egy olyan ember aki ott csücsül a szíved trónján és mindig rágondolsz amikor továbblépsz az élet bizonyos szakaszain. Egy olyan ember akinek naponta legalább egyszer megnézed a profilját, csak azért, hogy meglásd mi történik vele. Egy olyan ember, akihez dolgok fűznek, és ha találkozol egy ilyen dologgal, legyen az egy fénykép, egy zene, egy helyszín, bármi, te elmosolyodsz, beugranak a régi emlékek, hogy milyen jó is volt vele, és azon kapod magad, hogy az örömöd sírásba megy át, mert már tudod, nem lesztek többé együtt. Vagy meglátsz valamit, amit nem szeretnél, és egész nap csak arra tudsz gondolni, és érzed azt a könyörtelen fájdalmat ott legbelül. Egy olyan ember, akit ha meglátsz érzel valamit, ki tudja mennyi idő után még mindig. És ekkor azt mondod, hogy te nem szereted, és igazából ezt is gondolod.. de a szív tudja az igazságot.
Ha csak egy barát vagyok, miért tudom, milyen ízű a csókod?
Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.