Vendelke

Volt egyszer egy emberke, úgy hívták, hogy Vendelke.

Volt neki egy pipája, hosszú tajtékpipája

Vendel soha mást nem csinált, egyre szívta azt a pipát

Nem csoda hát, hogy a házba beköltözött Szú s családja

Szétrágták a képeket, az asztalt és a székeket

Vendel egyre óbégatott, mégsem segített a bajon

Mondták neki: Vendelke, egy feleség elkelne

Itt a szomszéd lány a Böske, jól jársz vele, vedd csak őt el

Vendel hallgatott a szóra, megkérte hát Böskét nyomban

Néhány napig jól elvannak, Böske egész nap csak talpal

Éjjl-nappal söprögetett, és a házban végre rend lett

Hanem jönnek a nagy viták: Böske nem tűri a pipát

Ne füstljön kend idebe', menjen ki a ház elibe

No de Böském, kint most hó van. No és, kend tán cukorból van?

A sok vita válást hozott, Vendel mégis nagyon boldog

Ha nem tetszik, hogy pipázok, menj, a rendre majd vigyázok

Megleszünk mi ketten ne félj, kedves tajtékpipám, meg én