éjszakák vére

éjszakák vére folyt
hajnalok falára
sötétlő nappalok
vérvörös halála

elpattantak a védőburkok
védtelen lett az élet
leborultam a folyóparton
ott ahol Te kérted

nedvesek voltak a kövek
a folyó elmosta a szánalmakat
tiszteld a testek vágyait
a lelkek szabadon szárnyaljanak

felrobbantak a locsogó habok
rám kiáltották az idő ráncait
Téged láttalak a víz felett
jártad a kínok táncait

nem mert felkelni a Nap
visszabukott menedéket keresve
nem volt már senki más
aki még mindig szeretne

parázsló szemeim perzselték arcodat
halott vágyaid lüktetni kezdtek
tudtad már nem csak a Vég vagyok
de én vagyok a Kezdet

karjaim széttártam
hogy befogadjalak
mint látomás tűntél el
amikor magamba olvasztottalak

kiegészült hirtelen
ami eddig csonka volt
hangtalan sistergéssel egyesült
a Nap és a Hold

a pillanat végtelenné tágult
mi eddig kezdet volt az most lezárult
megszűntek a fények, az árnyak
ha nem kereslek, akkor is megtalállak