Nem szeretem a barátnőm barátját

Az igaz barát az, ki még ha el is vonulsz a többiek elől, úgy téve, mintha egyedül akarnál lenni, akkor is megtalál, és megvigasztal - vagy akár csak odamegy hozzád, megölel, és még ha nem is szól semmit is megkönnyebbülsz, mert Ő ott van melletted.

Ez a helyzet szerintem többségünk számára ismerős. Sokféle oka lehet. Legelőször is azt kell megvizsgálni, hogy adott e okot rá a barátnőm pasija ami miatt nem zártuk őt a szívünkbe. Nagyon sokszor az ok a féltékenység. Ez akkor szokott megjelenni amikor csak az egyik félnek van barátja, a másik pedig "szabadonfutó". Az addig tökéletes barátságba belép egy 3.személy. Ezzel automatikusan következik, hogy már nem jut annyi ideje rád. Előtte mindent együtt csináltatok,
minden buliban ott voltatok.

Ilyenkor fel kell ismerni, hogy ez így természetes, attól, hogy kevesebb időt tölt el veled, még nem jelenti azt, hogy ne lenne a legjobb barátnőd. Ha őszinte a kapcsolatotok akkor ezt meg kell értenünk, nem szabad önzőnek lennünk. Előfordulhat persze az is, ha okkal nem kedveljük a pasit. A szerelem vak.
Nem véletlenül mondják ezt.

Aki szerelmes, rózsaszín napszemüvegen keresztül szemléli a világot és ilyenkor nekünk a barátnőknek kell reálisan nézni a dolgokat és megpróbálni közbelépni, ha valami nem stimmel. Például ha a hapsi túlságosan is birtokolni akarja, netalántán csúnyán beszél vele, vagy eltiltja tőlünk, esetleg tudomást szerzünk arról, hogy nem éppen a hűség mintapéldája. Mint lelki társnak közbenjárni kötelességünk, de korántsem veszélytelen vállalkozás és a legfőbb, hogy nem szabad túlzásokba esnünk.

A lényeg, hogy a barát az ha igazi, mindig barát marad, a pasi pedig(most valljuk be őszintén) olyan, mint a buszjárat. Jön , időzik, aztán megy is. Tisztelet a kivételnek. Biztos van. Nem gondolom, hogy érdemes feláldozni. Ha igazán mély kapcsolat van köztetek, akkor meg kell tanulni tűrni és tolerálni.