09. Papa, ugye hallasz?!

Dóri: Hozzád száll,
Zoli: ez a lobbanó mécsláng,
Dóri: s az éj sötétjén, lelkem mélyén izzó,messze fénylő szó.

Dóri: Papa, ugye hallasz?
Zoli: Papa, ugye láthatsz?
Dóri: Papa, ugye látsz az éjen át?
Zoli: Papa mondd,hogy itt vagy!
Dóri: Papa, ugye szólsz majd?
Zoli: Papa, ugye nem hagysz

Együtt: félnem többé...?

Dóri: Messzetűnő éveimből millió szempár néz vissza rám,
Zoli: hová tűnt hát a pillantás, amellyel tőlem búcsúztál?
Az éj miért sötétebb?
Dóri: A szél miért keményebb?
Együtt: Mondd, miért rémít úgy minden most, hogy nem vagy már velem!?

Zoli: Papa, mondd hogy értesz,
Dóri: megbocsájtasz mindent!
Nem tehettem, hidd el semmi mást!

Zoli: Hangom ahogy felszáll,
Dóri: eljut ugye Hozzád, áttörve az éj sok
Együtt: bolygó hangján...

Zoli: Emlékszem a könyvekre, a hitre, melyre Te tanítottál,
Dóri: de van-e könyv,amely segít legyőzni mindazt ami vár...
a fák ilyesztő árnyát, a Hold elárvult arcát?
Zoli: Nézem mintha más lennék, s Te nem szólsz rám, Apám...

Dóri: Papa,úgy szeretlek!
Zoli: Papa,ugye érzed?
Dóri: Várom,hogy egy csókkal
Együtt: szép, jó éjt kívánj!