06 Nem volna játék

Dóri: Így van ez köztünk rég,
játsszuk a kistestvért,
járunk, mint nővér és fivér.
Nem szólnék, hisz én,
ha te nem lennél,
elvesznék,
semmi nem lennék,
csak árnyék. 

Zoli: Ám van egy más titok még,
itt a szívem mélyén,
az a rég őrzött érzés.

Dóri: Oly jó az ahogy
most is rád gondolok.

Zoli: Oly jó az ahogy,
mindig rád gondolok.

Dóri: Hát mért ne
Zoli: játszhatnánk

Együtt: szerelmes párt?!
Nem volna játék,
olyan mélyen átélnénk!
Hisz most sem játék,
örök harc ez – egymásért!
Csak tudd, hogy rád és rám,
az élet ír drámát,
íme a szín – kettőnké csupán…
És ez nem játék,
játék – így nem fáj…

Dóri: De tudnod kell
hogy én
ha te nem lennél,
elvesznék,
semmi nem lennék,
csak árnyék…

Zoli: Ám van egy más titok még,
itt a szívem mélyén,

Dóri: Az a rég őrzött érzés.

Zoli: Oly jó az ahogy,
most is rád gondolok…

Dóri: Oly jó az ahogy,
mindig rád gondolok…

Zoli: Hát mért nem
Dóri: játszunk már

Együtt: szerelmes párt?
Nem volna játék,
olyan mélyen átélnénk!
Hisz most sem játék,
belehalni – egymásért!
Csak egyszer érezz rá,
és többé nincs megállj!
Kettőnkről szól,
kettőnké csupán…
És ez már sokkal több
több ez mint játék
úgy nézz rám!