Ásványvíz

A klórozott vízben keletkező mellléktermékek, az úgynevezett trihalometán vegyületek által okozott lehetséges súlyos egészségügyi következményekre a Birminghami Egyetem szakemberei hívták fel a figyelmet a közelmúltban, miután közel 400 000 kisgyermek egészségügyi adatait elemezték tanulmányukban. Megállapították, hogy azok az állapotos asszonyok, akik olyan helyen élnek, ahol túlzottan klórozzák a vizet, nagy veszélynek teszik ki a gyermeküket, ha naponta minimum két liter csapvizet isznak. Azokon a területeken, ahol a trihalometán-vegyületek átlagos koncentrációja tartósan meghaladta a 20 mikrogramm/liter értéket az ivóvízben, 60%-kal nőtt a veszélye annak, hogy a kisbaba lyukas szívvel születik, és 50%-kal annak, hogy farkastorokkal vagy az agy fejlődését érintő rendellenességgel jön a világra. Becslések szerint Nagy Britanniában majdnem minden hatodik háztartásban ilyen magas a trihalometán vegyületek szintje.

Mérgező fém a palackos vízben

Az antimon-tartalmat ppb-értékbe határozták meg. A vizsgált palackosvíz-minták antimontartalma sokkal magasabb volt (néhányszor száz ppb), mint azon vizeké, amelyeket polipropilén-palackban árusítottak. Az eredmények alapján a kutatók azt feltételezik, hogy a mérgező fém a PET-palackokból oldódik a vízbe. A PET gyártása során ugyanis antimon-vegyületet is felhasználnak. Ennek következményeként a PET általában pár század mg/kg mennyiségű antimont tartalmaz. (Összehasonlításként: a sziklák vagy a talaj antimontartalma kevesebb, mint 1 mg/kg.)

A PET-tel szembeni gyanút erősítette, hogy a víz antimontartalma palackozás után magasabb volt, mint palackozás előtt: 4 ppb, illetve 360 ppb. Abban a vízben, ami három hónapot állt a palackban, 630 ppb antimontartalmat mutattak ki.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a palackozott víz antimontartalma messze a megengedett határérték alatt marad. Erre vonatkozik az Európai Tanács 1980. július 15-i irányelve (az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről, 80/778/EGK; megjelent az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 229. számában, 1980. 08. 30.), ami a maximálisan megengedhető koncentrációt antimon esetében 10 μg/l értékben állapította meg. A német kutatók azonban nem mulasztották el, hogy rámutassanak: Japánban az antimon helyett a titán egy vegyületét használják a PET gyártásához. A titán gyakorlatilag oldhatatlan és veszélytelen.

Antimonvegyületeket egyébként régóta alkalmaznak a gyógyászatban; két antimontartalmú gyógyszert a sejten belüli élősködők előidézte fertőzés kezelésére használnak.

Tűréshatár HVG.

2005.08.24.

-Valahogy úgy járt a HVG, mint Martti Larni finn író A negyedik csigolya című regényében a vidéki iskola, amikor a helyi kút vizét megvizsgáltatva azt a meghökkentő választ kapta: "Az ön lova cukorbajos." Hét ásványvizet méretett be a HVG az egyik fővárosi laboratóriumban - amely nem ásványvizek minősítésére szakosodott, de a Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) által ivóvizek vizsgálatára felkent intézmény -, azt tudakolva, vajon ásványianyag-tartalmuk egyezik-e a palackokon feltüntetettel, és mellékesen elvégeztette a mikrobiológiai vizsgálatot is. Nos, az összetételben csupán néhány esetben mutatkozott 10 százaléknál nagyobb eltérés (lásd táblázatunkat). Ez a természetes ingadozás azonban elfogadható Kulcsár György, az ásványvíz titulus használatát engedélyező Országos Tisztiorvosi Hivatal Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóságának (OGYFI) megbízott vezetője szerint, hiszen e gyorsan újuló karsztvizeknél valamelyest megváltozhat az összetétel.

 Az viszont fogósabb kérdés, hogy a közjegyző előtt, bontatlanul és a címkéktől megfosztva átadott palackokból vett minták közül négyben miképpen tenyészthettek ki a laborban pseudomonas, illetve szulfitredukáló baktériumokat. A természetes ásványvizeknek ugyanis - miután védett, felszín alatti vízadó rétegből származnak - eredendően szennyezésmentesnek kell lenniük, nem tartalmazhatnak kórokozó mikroorganizmusokat. Ártalmatlan mikrobákra ugyanakkor bizonyos összcsíraszámot megenged a 2004 májusa óta érvényes idevágó rendelet - a vízkivétel helyénél vett mintában például 22 fokon milliliterenként 20, a palackozást követően 100 az irányszám. Ennél három palackban is többet találtak a laboránsok, de még a legmagasabb, 800-as érték sem kifogásolható, ugyanis az engedélyezett mennyiségű mikrobák a szavatossági időn belül szaporodnak a palackokban. Az összbaktériumszámra egyébként nincs is felső határérték.

Más a helyzet a rendeletben néven nevezett, kórokozó vagy szennyezésre utaló indikátorbaktériumokkal, ezekből sem a vízkivétel helyén, sem a forgalomba hozatal során nem tartalmazhat egyetlen telepet sem a minta. A legdurvább, fekális szennyezettségre utaló, a bélflórában is fellelhető escherichia colitól, illetve coliformoktól, enterococcustól mentesek voltak a minták. Viszont négy flakonban is akadt a környezetben mindenütt előforduló, szerves szennyeződéseken megélő pseudomonas aeruginosa, egyben pedig a pangó, levegőtől elzárt környezetben jellemzően előforduló anaerob szulfitredukáló baktériumot mutattak ki. Kádár Mihály, az Országos Környezet-egészségügyi Intézet főosztályvezetője a HVG-nek úgy nyilatkozott, hogy a pseudomonas egészséges szervezetre nem veszélyes, mindazonáltal tiszta környezetben nem fordul elő, s ha a mintavétel során nem ejtettek hibát, jelenléte technológiai hiányosságra utalhat, esetleg a palackozás során kerülhet a vízbe. Balogh Levente, a Szentkirályi Kft. ügyvezetője erre úgy reagált a HVG-nek: steril dolog az, amit sterilizálószerrel kezeltek, ez pedig az ásványvíznél nem engedélyezett. Azt klórral nem szabad kezelni, a baktériumokat is elölő ózont pedig csak bizonyos anyagok - vas-, mangán-, kén- és arzéntartalom - kivonására szabad használni, indokolt esetben. Egyedül szén-dioxid hozzáadása megengedett - a HVG mintái között csak egy buborékos víz szerepelt, éppen azért, mert a szénsav elöli a baktériumokat. A palackozók egyébként saját bevallásuk szerint szorosan ellenőrzik az ásványvizet, minőségbiztosítási rendszerüknek megfelelően óránként, félóránként vesznek mintát, s az elrakott anyagokat bármikor ellenőrizhetik a hatóságok.

A palackozókat rendszeresen kontrolláló állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások, ha akárcsak egyetlen, a rendeletben tiltott mikrobára bukkannának, az összes kérdéses tételt azonnal visszarendelnék a polcokról, s azok addig nem kerülhetnének újra a boltokba, amíg nem tisztázódott a szennyeződés eredete. Ilyenre azonban eddig nem volt példa a fővárosban, de a Környezet-egészségügyi Intézetnél sem tudtak hasonlóról. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség sem tudott beszámolni a HVG-nek mikrobiológiai kifogásról, igaz, legutóbb két éve ellenőrizte az ásványvizeket, akkor sem a mintánként 40-50 ezer forintos laborvizsgálatra, hanem a címkéken alkalmazott jelölésekre fokuszált.