A baleset

Tye és Samantha egész nap kerüli egymást. Este mikor mindenki alszik, egyszerre akarnak a konyhában a hűtőhöz menni. Egy pillanatig farkasszemet néznek, bámulják egymást, majd a srác kitárja a hűtő ajtaját. – Tessék!

- Ráérek.

- Én is. – Ám a lány nem mozdul. – Mi van?

- Semmi.

- Feltétlen beszélni akarsz róla?

- Én? Te hozod most fel.

- Mi bajod van?

- Nekem semmi. Neked van valami.

- Ha lenne, mondanám.

- Akkor mész

- Már mondtam. Vedd ki, amit akarsz.

- Ráérek.

- Samantha, tényleg ezt akarjuk játszani?

- Én nem játszok.

- Látom, hogy valami bajod van velem. A tegnapi…

- Hagyjuk!

- Jó, hogy Nick megzavart minket.

- Persze. – Teszi karba a kezét. Kezdi dühíteni a beszélgetés. Úgy beszél a srác, mintha nem akarta volna legalább annyira, mint ő.

- Én is akartam, de csak azért volt az egész, mert….

- Mert elkapott minket egy hirtelen érzés tovább..

- Ezt úgy mondod, mintha nem ez lenne az igazság.

- Van valakim, neked is. Ne ragozzuk ezt tovább!

- Egyetértünk.

A lány belenyúl a hűtőbe, de visszafordul. – Tye!

- Igen? – Ám épp, hogy felteszi a kérdést, a lány ráveti magát, s afalhoz dőlve csókolózni kezdenek. Egyre vadabbak, szenvedélyesebbek. A nappaliból jövő mocorgást hallva bemennek a fürdőbe, s a kőre dőlve vetkőztetik egymást.

            A gyors és vad szeretkezés után a földön fekszenek, pihegve a falat bámulják. Samantha hirtelen öltözködni kezd, mire Tye is. A lány kiindul a fürdőből, de Tye a keze után nyúl. - Sam…

- Ne, Tye, ne most! – Ahogy a srác elengedi, elmegy.

            Másnap a reggeli alatt csendben hallgatnak az asztal két végén ülve. Közben megérkezik Caroline. Leül közéjük, s egy hosszadalmas bevezetés után elmondja, hogy dolgozniuk kell menni. Letesz eléjük pár helyi újságot, prospektust, hogy nézegessék át, délután pedig beviszik őket busszal, hogy elmehessenek megnézni azokat a munkaajánlatokat, amelyek érdeklik őket. Aztán magára hagyja a bámuló fiatalokat.

- Ez vicc volt, ugye? – Néz Rachelre Nicholas.

- Szerinted nevetett közben?

Patrisha megfogja a srác kezét. –Részmunkaidő és pénzt is kapsz érte. Nem lesz olyan rossz.

- Dolgoztál mér? – Néz a lányra Tye.

- Nem.

- A részmunkaidő nem fizet jó, és kidolgoztatják a beled.

Rachel nem akarja, hogy Tye elijessze őket. – Nem fizetnek jó, az tény. De a városban nagyon rendesek az emberek. A munka egyáltalán nem megterhelő. Mi is dolgoztunk, és élveztük. Új embereket ismertünk meg, akik a barátaink lette. Mikor pár nap után mész be a városba, már mindenki köszön, elbeszélgetnek veled…

- Te hol dolgoztál? – Emeli rá fáradtan tekintetét Isabella a tányérból.

- Pár napi a virágosnál, aztán…- Hű, de jó hely lehetett. Pár napig. – Nisholast se győzet meg.

- Mert átvett a kórház segédápolónőnek. Jelenleg pedig az orvosin tanulok. – Közli szárazon.

Erre persze mindenki döbbent csendben bámul rá. Befejezik az evést, bepakolnak a mosogatóba, s egy-egy újsággal mindenki szétszéled. Egyedül Samantha áll a megrakott mosogató előtt.

Tye odamegy.  – Segítek. – Kap fel egy konyharuhát.

- Kösz, de egyedül is megy. –Nem akar beszélni az éjjelről.

- Tudom, de attól még segítek. – Vár, mire a lány elkezd mosogatni,s adogatja neki az eltörülendő tányérokat. Az egyik tányért majd leejti, mikor meglátja, hogy a lány sír. Gyorsan leteszi a kezéből, s a lánytól is elveszi a mosogatórongyot, majd maga felé fordítja .- Ugye nem az éjjel miatt sírsz? – De mivel választ nem kap, igen. – Esküszöm, nem fekszem le senkivel, ha mindig ez a vége! – Ugyanez volt Jessicával is.

            Samantha a szobába megy, ahol Nicholas és Patrisha az újságot böngészik két csók között. Mire megkérdeznék a lányt, mi a baja, belép Tye.

- Magunkra hagynátok egy kicsit? – Kéri meg őket. Mikor kimennek, ő lassan a lány felé sétál. – Mi a baj?

- Ezt komolyan kérdezed? – Tye széttárt kézzel néz rá, mint aki nem érti a dolgot. Samantha leül. – Van valaki, és neked is. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én szeretem Christiant.

- Hát az éjjel nem úgy tűnt. –Látva a lány dühös pillantását, elkomolyodik. – Lefeküdtünk, többször nem fordul elő. Most már megnyugodsz vége?

- Nem. Megcsaltam a barátomat. Lehet, hogy te könnyen túljutsz azon, hogy megcsalsz valakit, de én nem.

- Attól, hogy kiborulnék tőle, még nem változna a helyzet. Samantha, hónapokig vagyunk távol tőlük. Mit gondolsz, Klein hűséges hozzád?

A lány felpattan. – Igen, az. Bízom benne. Mindig is bíztam benne. Az életét adná értem.

- Oh, igen. Már majdnem elfelejtettem. De a kis hőssel még se lehet minden olyan tökéletes, hogy csak simán a karjaimban kötöttél ki.

- Tűnj innen!

- Örömmel! – Robog ki a srác a szobából.

            Az ebédnél Joshua folyamatosan Jaquelinet figyeli. Ez feltűnik Rachelnek is. Az evés befejeztével Jaquline egyedül üldögél tovább az asztalnál. Joshua a konyhából bámulja, miközben segít pakolni Rachelnek. A lány a pakolást félbehagyva megszólal. – Attól, hogy bámulod, nem lesz jobb. Miért nem beszélsz vele?

- Már megtörtént.

- Baj lesz. Beszélni fogok Carollal.

- És szerinted mit érsz el vele

- Majd meglátjuk – Kimegy.

            Caroline a Rachellel való beszélgetés után szépen kiöltözve a fiatalok felé tart. Jaueline egész megdöbbenve bámulja. Mennyire más lesz a nő egy kis egyszerű sminktől, hogy fekete, hosszú, göndör haja szabadon omlik a hátára, vállára, nincs a szokásos lófarokba fogva. Egy illően kivágott fehér nadrágkosztüm, s mintha nem is az ő nővérük lenne, inkább egy ex-modell, vagy énekesnő.

- Na, mindenkinek van elképzelése? – A fiatalok bólogatnak. Ő szól, hogy 20 perc múlva indulnak. Mielőtt azonban bemennének, elkezdik dicsérni a nőt, hogy milyen vonzó, s kérdezik, hogy ő is velük tart-e. Mosolyogva tűrik a bókokat,a fiúktól, de ő máshova megy, s csak későn ér vissza.

            Megvárja, hogy beinduljanak a fiatalok, s közben Jaqueline keze után kap. – Beszéljünk!

A lány kelletlenül megfordul. Ez rosszul hangzik. – De….

- Jaqueline, tényleg vissza akarsz kerülni a kórházba?

- Nem értem, miért kellene, hisz jól vagyok.

- Elég csak nézni. A problémáidat így akarod feldolgozni, de ettől nem lesz jobb semmi.

- Haza akartam menni. Nem tehettem. Nem tudok örülni neki, de ha már muszáj, igyekszem megszokni. Bemegyek, mert szeretném összeszedni magam, hogy megkapjam a munkát. – Otthagyja a nőt.

            Bent a lány egyenesen Rachelhez rohan. Kikapja kezéből a hajszárítót. – Te voltál, igaz? Nem kellene Carollal rólam beszélned, majd beszélek én vele, ha akarok.

- Jackie, segíteni próbálok!

- Akkor hagyj békén! Szállj le rólam! Azzal segítesz a legtöbbet.

- És akkor mi lesz? A végtelenségig nem csinéhatod ezt! Az életeddel játszol! Nem veszed észre az ördögi kört?

- Miért akar mindenki a pszichológusom lenni?

            Joshua a többiekre bámul, majd bemegy a két lányhoz. Próbálja csendesíteni őket. Jaquline nagyon kiborul, és miközben Rachel csak fújja az igazát, ő megszédülve, falfehéren a falnak támaszkodik. Joshua és Rachel egyszerre fogja meg.

- Hívom R…Dougot. – Jut Rachel eszébe, hogy Ryan nem jó ötlet.

- Ne! – Jaqueline jobban lesz. Megigazítja a haját . –Jól vagyok. Csak az idegeskedés.

- Nem, ez nem az. – Szólal meg Joshua előtt Rachel.

            Jaqueline gyorsan kimegy a konyhába és egy csomó mindent felzabál a hűtőből. Gyümölcsök, joghurt, sültek, sütik….Közben pedig jelentőségteljesen felváltva Joshuára és Rachelre bámul.

- Három perc múlva meg hányi mész, igaz?

- Gondolj, amit akarsz, Rachel!

            A lány elmegy. Joshua még egy pillanatig figyeli, majd ő is otthagyja. Ő még egy csomó mindent a szájába töm, majd elpakolja az ételt. Pár percig le fel járkál, aztán a fürdőbe rohan.

            A fiatalok bemennek a városba. Hol csapatostul, hol kettesével, hol pedig egyedül róják az utcákat. Megbeszélik, hogy mikor végeznek az állásinterjúkkal, a központban találkoznak. Láttak ott egy kávézót, s ott fognak várni egymásra.

            Elsőként Jaqeuline és Isabella végez. Jókedvűen ülnek be a leghátsó boxba, s rendelnek inni. Megkapták a munkát. Jövő héten kezdhetnek. És nagyon tetszik nekik a hely, a ruhák is ízlésesek és főnöknő is kedves, barátságos, a butik meg cuki. Utánuk rögtön megérkezik Patrisha. Majd kicsattan az örömtől. Végre egy álma valóra vált. Egy fodrászszalonban dolgozhat. Jó, itt kisvárosi, majdnem falusi emberek laknak, nem túl nagy igényekkel, de azért beülnek a fodrászhoz, már csak a pletykák miatt is. Hátha tanulhat valamit. Nicholas szintén vidáman lépeget be. Leül barátnője mellé, megcsókolja, majd elújságolja a jó hírt. Eredetileg újságkihordásra jelentkezett, de mikor meghallották, hogy tanul, s szerkesztett már iskolai újságot, besegíthet a sportrovat szerkesztőnek asszisztensként. Tye és Rachel csendben ballag befelé. Nicholas kérdezi meg, hogy hogy sikerült. Tye mintha csak arról mesélne, esik az eső, közli, hogy jövő héttől a kórházban dolgozik. Rachel a többiek csodálkozására közli, hogy csak fél a srác. Samantha széles vigyorral ül be a többiek közé, akik nem is tudják, ő egyáltalán hová jelentkezett. Isabellára néz, aki elképed. – Mondd, hogy nem!

- De! – Elkezd nevetni. Elmeséli, hogy a rádióban hallották, a helyi rádió keres kifejezetten fiatalokat fiatalokról szóló interjúk készítésére.

            Joshua besétál és leül a többiekhez. Többen kérdezik tőle egyszerre, hogy na? Ő csak eléjük tol egy névjegykártyát. Jaquline húzza magához. Elolvassa. C and C ügyvédi iroda, olvassa fel hangosan.

- Megtudták, hogy kitűnőre érettségiztél és hogy felvettek a jogi egyetemre?

Jaqueline szavait hallva a többiek nem tudják eldönteni, jól hallottak- e.

- Vagy inkább a Williams név fogta meg őket.

- Felvettek a jogi egyetemre? –Teszi fel Rachel a kérdést mindenki helyett. Látja a srácon, és az előző mondata is utalt rá, hogy az apjának tulajdonít mindent.

- Fel, de ez nem számít.

- Josh, ne viccelj! Nem mindenki kerül be oda.

- Rachel, még el sem kezdetem oda járni. Adatrögzítői állásra mentem, de egyből a főnők foglalkozott velem.

- Jó, a Williams név olyan, mint nálam a Philips, vagy Nicknek a Spnecer, de attól még… - Próbálja Jaquline felvidítani.- értékelhetnek téged, az eredményeidet.

- Akkor miért faggattak a Williams és Hartról?

- Hányra jön a busz? – Néz az órájára a lány gyorsan témát váltva. A Williams és Hart Joshua apjának új, közös cége egy ismerősével. Tudja, hogy ezek után mondhat bármit, nem tudja meggyőzni a srácot.

            Este Joshua és Jaqueline csendben ül egymás mellett. Bambulnak magul elé. A lány tekintete megakad hirtelen Ryanen, Dougon és egy harmadik srácon, akit még nem látott. Elég feszülten, komolyan tárgyalnak. Vajon mi történhetett? Lassan kiszivárognak a többiek is. Ez már náluk esti bevált szokás. A verandán enni, inni, dumálni, bámulni a csillagokat. Ők is a triót kezdik figyelni. Patrisha és Jaqueline az ismeretlen fiút kezdik kibeszélni. Ránézésre a szőke haj és a cseppet sem kemény arc kisfiússá teszi. Ám a sokzsebes nadrág és a beállás más jellemet kölcsönöz neki. Nicholas persze féltékenyen figyeli, majd meg is jegyzi, túl nyálas. Biztos kis család kedvence.

- Te mondod, édesem? – Öleli át nevetve Patrisha.

- De most tényleg. Nézzétek meg! Nyugodta, csendes, szerintem fogalma sincs az életről. Itt már két nap után bedilizne.

- Szerintem nem olyan nyugodt. Épp ellenkezőleg. Ryanéket nézve valami baj van. – Rachel fel is áll, hátha jobban érti, mi történhetett. – És most már Carol is ott van. Higyjétek el, baj van!

- Jaj, ne fesd az ördögöt a falra! – Néz rá Jaqueline.

            Aztán mikor Caroline odamegy hozzájuk, már ők is kezdik érezni, valami nem stimmel. Samantha ekkor megy ki. Jókedve van, de a nőt és a többieket látva meglepődik. – Mi a…? – Dougék felé nézve fülig ér a szája. Hiába próbál Caroline mondani neki valamit, ő fogja magát, odarohan, s a többiek csodálkozására az ismeretlen srác nyakába veti magát.

- Hogy nem sejtettem korábban? – Csap a homlokára Patrisha. – Ez a srác Christian.

- Carol? – Fordul Rachel félve felé.

- Te is tudod, hogy csak fontos esetekben engedünk ismerősöket…

- Igen? – Vár még mindig feszülten a válaszra.

- Samantha bátyját baleset érte. Meghalt.

            Pont abban a pillanatban, ahogy kimondja, Samantha zokogva a földre rogy. Ryan és Doug próbálna segíteni Christiannak, de a srác nem hagyja. Ő próbálja vigasztalni magához ölelve.

- Mondd, hogy nem igaz, kérlek!

A srác szorosan fogja. – Mondanám, hidd el mondanám.

            A többiek lesújtva ülnek a verandán. Majd látják, hogy Samantháék feléjük tartanak, mögöttük a két férfivel. Christian megáll a veranda előtt, Samantha berohan, s közben majd fellöki a kilépő Tyet. A két srác egymásra bámul, és a levegő megdermed. Carol épp beküldené a fiatalokat, mikor Tye megszólal. – Klein, micsoda meglepetés!

- Egy csoportban vagytok? – Néz döbbenten a szőke srác.

- Ismered a helyet? Nahát! – Sétál felé.

Ryan megszólal. – Ideje lenne bemennetek!

Senki nem figyel rá. Christian kissé ideges, hogy a barátnője egy csoportban van Tyeal, de nem akar most balhét. – Hagyjuk! – Elindul, de a srác szavai megállítják.

- És hogy hogy Sanchez nélkül? – Megy a srác után.

Ryan látja, hogy Christian megáll. Gyorsan beáll a két fiú közé, mire a szőke srác visszafordul.

- Miguelnek autóbalesete volt 2 napja. Meghalt. – Tye erre megáll. Ryan válassza csak el őket egymástól. Farkasszemet néznek. – Nocsak, Davis. Jól láttam? Emberi érzés suhant át az arcodon?

- Jobb lenne, ha a főépületben várnád meg Samanthát. – Szól a srácnak Doug, de ők nem figyelnek.

- Sajnálom.

- El tudom képzelni. – Lép hátrébb Christian.

- Semmit nem tudsz rólam! – Tye dühös lesz. A többiek is gyorsan felállnak, de csak az ajtóig mennek.

- Tudom, kik mellett álltál. Ez pont elég.

Doug és Ryan próbálja csillapítani őket, de nem igazán sikerül.

- Kiszálltam a bandából, de megöltétek az öcsémet. Ti sem vagytok jobbak!

- Soha nem jutott eszembe drogot árultatni az iskoláknál. A bandátok rossz úton járt Oj-vel együtt. Ettől függetlenül hibásnak érzem maga, amiért sor került arra a lövöldözésre. Viszont mindketten tudjuk, hogy ő lelőtte volna gondolkodás nélkül Dereket.

- Samanthát okoltam mindenért, de tulajdonképpen te vagy a hibás mindenért.

- Rendben, okolj csak engem, de hol voltál te akkor, amikor…?

            Samantha a többiek között utat vágva kimegy a két sráchoz és Ryan mellé közéjük áll. – Egyikőtök sem bandatag már. Mi a fenét akartok? – Néz Tyera.

- Sajnálom az öcsédet.

- Dehogy sajnálod. – Christian kezét fogva elmegy.