06. Mint két gálya
Dóri: Szívünkben érzés meg erő, de van mit meg nem old! Erős a hit bennünk látod, de minket fel nem old! Vártunk tán csodát, ám de már nincs miért. Közös út, ha volt is egykor, véget ért! Fáradt gályák éjnek tengerén, De a célunk már más, arra mész te, s erre én! Kicsit összesodort az ár, De a sors az elválaszt már, És nincs kiút, és nincs már több remény!
Zoli: Ha mindig túl nagyra törsz, úgy az keveset se ér!
Dóri: Tán te vagy kishitű!
Zoli: Egymásra jól vigyáznunk, csak az legyen a cél!
Dóri: Milyen roppant egyszerű!
Együtt: Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss! Akkor tán érthetnénk mégis majd egymást. Fáradt gályák éjnek tengerén, De a célunk már más, arra mész te, s erre én! Kicsit összesodort az ár, De a sors az elválaszt már, Mondd, miért sápadt így el bennünk a fény?
Dóri: Te meg én, két gálya éjnek tengerén!
Zoli: Ne bánts hát, ne halyj el, ne dobj el, Hisz szeretnélek én!
Dóri: De a célunk már más,
Zoli: Ne bánts hát!
Dóri: Arra mész te, s erre én!
Zoli: Ne hagyj el, ne dobj el! A magány nem segít!
Együtt: Kicsit összesodort az ár, De a sors az elválaszt már! Mondd, miért sápadt így el bennünk a fény?
Zoli: Ne dobj el!
Dóri: No, hidd el, ami elmúlt, nincsen már |