06. Mint két gálya

Szívünkben érzés meg erő, de van mit meg nem old!
Erős a hit bennünk látod, de minket fel nem old!
Vártunk tán csodát, ám de már nincs miért.
Közös út, ha volt is egykor, véget ért!
Fáradt gályák éjnek tengerén,
De a célunk már más, arra mész te, s erre én!
Kicsit összesodort az ár,
De a sors az elválaszt már,
És nincs kiút, és nincs már több remény!

Ha mindig túl nagyra törsz, úgy az keveset se ér!

Tán te vagy kishitű!

Egymásra jól vigyáznunk, csak az legyen a cél!

Milyen roppant egyszerű!

Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss!
Akkor tán érthetnénk mégis majd egymást.
Fáradt gályák éjnek tengerén,
De a célunk már más, arra mész te, s erre én!
Kicsit összesodort az ár,
De a sors az elválaszt már,
Mondd, miért sápadt így el bennünk a fény?

Te meg én, két gálya éjnek tengerén!

Ne bánts hát, ne halyj el, ne dobj el,
Hisz szeretnélek én!

De a célunk már más,

Ne bánts hát!

Arra mész te, s erre én!

Ne hagyj el, ne dobj el!
A magány nem segít!

Kicsit összesodort az ár,
De a sors az elválaszt már!
Mondd, miért sápadt így el bennünk a fény?

Ne dobj el!

No, hidd el, ami elmúlt, nincsen már