04. Szóló szaxofon
Zoli: Itt, ahol csak veszthet a szív, Hol minden út a semmibe hív. A végső órán, így leltem rád.
Dóri: Mindabból, mi most hullik szét, S mi tegnapig egy világ volt még. Tűnő árnyék, őrizlek én.
Zoli: Nem kell már félned, csak ölelj át! Elnyomja szívünk az ágyúk zaját
Zoli: Egy messzi álomvilág Dóri: Egy dalt küld hozzánk.
Együtt: És szól egyetlen árva szaxofon,
Zoli: Egy szédült hang, Dóri: úgy simogat
Együtt: Oly lágy, oly végtelen. Kettőnkhöz szól, kettőnkért sír egy szaxofon. Hát úgy ölelj, mint semmi más Ne bánd ha közben széthull a világ.
Zoli: Létezik egy másik világ, Hol fontos vagy, hol senki sem bánt. Elviszlek én!
Dóri: Ó, bár vinnél!
Zoli: Azt hinnéd káprázat csak, mit látsz Árnyékban éltél ott fényben jársz.
Együtt: Nem bolygat többé a csend, Hisz lelkünkben zeng. És szól, egyetlen árva szaxofon, Egy szédült hang, úgy simogat Oly lágy, oly végtelen. Kettőnkhöz szól, kettőnkért sír egy szaxofon. Hát úgy ölelj, mint semmi más Ne bánd ha közben széthull a világ.
Dóri: Szép, mintha csak álmodnék. Zoli: Nézd, ébren is látod még!
Együtt: Örökké, kettőnkért, holtunkig kísér. Így szól, Hát úgy ölelj, mint semmi más S ne bánd ha közben széthull a világ. |