Az egész hely lenyűgözött. A kúrián - annak ellenére, hogy milyen öreg lehet -, semmi nem látszott. Kikövezett út vezetett a bejárathoz. A kövesút két oldalán lévő füves részen néhány csodaszép fehér páva állt, míg az út közepén egy szökőkút.

Megindultunk a kikövezett úton. Az ajtóhoz érve apám épp a kígyókkal díszített kopogtatóval akarta jelezni, hogy megérkeztünk, mikor az magától kitárult előttünk. Belépve egy kisebb előtérbe jutottunk, ahol számomra két ismeretlen ember állt. Mikor megláttak minket, odasiettek hozzánk.

- Jó újra látni Abraxas! - apám kezet fogott a szőke hajú férfival, majd annak feleségéhez fordult: - És téged is Sally. Hadd mutassam be a családomat. A feleségem, Leah, és a lányom, Elizabeth.

- Szóval ő lenne az. Elbűvölő teremtés - bókolt nekem az idősebb Malfoy. Halvány mosollyal köszöntem meg. - Fáradjatok beljebb, csak rátok vártunk.

A terem tele volt számomra ismeretlen emberekkel. Kezdett nyomasztani ez a légkör, úgy éreztem megfulladok, ha nem történik hirtelen valami. Éreztem, hogy valaki figyel. Ahogy körbehordoztam tekintetem az egybegyűlteken, kiszúrtam az illetőt. Lucius volt az.

A tömeget pásztázva kerestem egy ismerőst. Mikor észrevettem Ashley-t, boldog mosollyal mentem oda hozzá, de beszélgetni már nem tudtunk, ugyanis Abraxas felerősített hangja csendítette el a népet.

- Üdvözlök minden kedves vendéget a Malfoy kúriában. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy egy boldog eseménynek legyünk tanúi. - hangzott az idősebb Malfoy hangja.

- Te tudtál erről? – kérdeztem halkan barátnőmet.

- Nem, nem tudtam.

- A boldog esemény pedig az, hogy a fiam, Lucius, eljegyez egy fiatal, ifjú hölgyet, aki nem más, mint Elizabeth Honeycutt - rikkantotta örömében.

Teljesen elképedtem. Rápillantottam Ashley-re, akinek látszott az arcán, hogy mennyire megdöbbent, nyílván erre ő sem számított. Láttam magam előtt, hogy a szüleim kimondják a bűvös szót, mely megpecsételi sorsomat. Egy keskeny út nyílt meg előttem és azon lépkedett felém leendő uram.

A tömeg minket nézett. Mikor odaért hozzám, gyengéden megfogta a kezem, és a gyűrűt az ujjamra húzta. Megnéztem a tőle kapott ékszert. Egy kígyót ábrázoló ezüstgyűrű volt. A szemei gyémántból voltak. Nem láttam még hasonlót.

Elengedte a kezemet. Közel húzott magához, és egy csókot hintett ajkamra. Erre az egybegyűltek éljenezni kezdtek. Persze senkinek sem számított, hogy nem vagyok boldog. Csak szegény barátnőm tudta, hogy nem lelkesedem az eljegyzést illetően.

Lucius még mindig birtoklóan ölelte a derekamat. Ránéztem. Ő mindvégig engem nézett azzal a felsőbbrendű arckifejezésével, a szája pedig gúnyos mosolyra húzódott. Meglökött egy kicsit, ösztönözve, hogy elfoglaljuk a helyünket a társaság középpontjába. Megcéloztuk az asztalt, ahol az emberek ültek, és hangosan beszélgettek. Helyet foglaltunk a számunkra kijelölt helyre. Elkezdődött a lakoma.

Mikor vége lett a vacsorának, felcsendült egy szám, mire a többiek bíztatni kezdtek minket, hogy miénk az első tánc. Így kelletlenül, de felálltam, és követtem Luciust a táncparkettre. Magához húzott. Kezem a vállánál, kezei a derekamon nyugodtak. Elkezdtünk táncolni. Nem kellett tennem semmit, csak hagynom, hogy vezessen.

- Látod? Mondtam, hogy újra fogunk találkozni - súgta a fülembe Lucius. Erre nem tudtam mit válaszolni ezért csak bólintottam. - Nagyon meglepődtél az eljegyzésen.

- Honnan kellett volna tudnom?

- Mondjuk onnan, hogy ez el volt rendezve.

- Lehet,  de engem senki sem avatott be - tudattam vele mérgesen. Behunytam a szemem, és mélyet lélegeztem, hogy megnyugodjak. Ránéztem vőlegényemre. Láttam rajta, hogy jól mulat rajtam. Ezek után nem beszéltünk többet, csak csendben táncoltunk egy ideig, aztán fáradságra hivatkozva magára hagytam.

Elmentem megkeresni a szüleimet. Próbáltam őket rávenni, hogy menjünk haza. Semmi kedvem nem volt mosolyogni. Csak haza akartam menni, és az ágyamon kisírni magamból minden bánatomat. Mire megtaláltam őket, már ők voltak, akik szóltak, hogy elmegyünk. Hála Merlinnek - gondoltam.

Felszabadító volt a friss, tiszta levegőt szívni. Mire feleszméltem, már a kúriánkban voltunk.

Nem szóltam hozzájuk, pedig láttam rajtuk, hogy beszélnének velem, de mivel nem volt hozzá sem kedvem, sem hangulatom, sietősen a lakosztályomba mentem. Ledobtam magam az ágyra, és csak sírtam. Így adtam ki magamból azt a fájdalmat, amit az okozott, hogy örökre elveszítettem életem szerelmét, Perselust.

Miután elapadtak a könnyeim, belül teljesen üresnek éreztem magam.

A suli kezdetéig hátralévő napok teljesen egybemosódtak, szinte nem is emlékszek semmire. Úgy járkáltam, mint egy zombi.

Szombatra kezdtem újra magamra találni. Ebéd után kérdőre vontam a szüleimet.

- Anya, apa, szeretnék veletek beszélni.

- Miről lenne szó? - kíváncsiskodott apám.

- Hogy tehettétek ezt velem?

- Még is mit? - jött anyám kérdése.

- Azt, hogy elrendezitek az életemet, és nekem egy cseppnyi beleszólásom sem lehet.

- Leányom, nem tudom, miért panaszkodsz. Az ifjabb Malfoy jó neked. Mások bármire képesek lennének, csak hogy őket vegye el Lucius Malfoy - szidott meg édesapám.

- Még, hogy jó - horkantottam fel. - Lehet, hogy jóképű, de belül hideg, mint egy jégcsap. És kegyetlen, és öntelt, beképzelt, és még sorolhatnám, hogy milyen. De ez nem számít. Tudjátok meg, hogy ti ezzel a tettetekkel tönkretettek egy életre.

- Ne mondj ilyet, édes lányom - mondta anyám. - Mit csak jót akartunk. Azt, hogy meglegyen mindened, ami kell egy ilyen bájos ifjú hölgynek.

- Nekem nem számít a vagyon. Csak az kell, hogy a férjem szeressen, és ne csak kihasználjon. Higgyétek el, hogy Luciusnak csak arra kellek, hogy egy jót szexeljen. Semmi többre. Na meg hogy valaki kiszolgálja.

- Hogy merészelsz ilyet mondani egy előkelő aranyvérű család sarjáról? - háborodott fel édesapám.

- Egyébként kinek jutott kettőtök közül az eszébe, hogy pont Malfoy legyen az uram?

- Nos, igazából, nem nekünk jutott az eszünkbe, hanem Abraxasnak - közölte anyu.

- És miért nem mondtátok el nekem?

- Abraxas ötlete volt, és követelte, hogy tegyük le a Megszeghetetlen Esküt. Gondolom, nem kell neked magyaráznom, hogy mi történt volna, ha elmondjuk neked.

- Nem kell. Megyek, összepakolom az iskolai cuccomat.

Miután mindent összeszedtem, és beraktam a ládámba, kitisztítottam a baglyom, Helga kalitkáját. Mivel a hóbaglyom nem volt otthon, úgy döntöttem, majd reggel megkeresem, és berakom a kalitkájába.

Miután végeztem, ledobtam magam az ágyra, és elaludtam.