1976 elején újra jótékonysági turnékba kezdtünk. A csapatunk fellépett Európa, Ázsia, Afrika és a középkelet városaiban. Sok izgalmas dolog történt velünk az utazások alatt. Amikor Irakba mentünk, rettenetes hőség volt-kb 50 Celsius fok. Elviselhetetlen volt a forróság, alig bírtuk ki. Még az ágynemű is túl forró volt, hogy ráfeküdhessünk. Benedvesítettük hát a lepedőt és azon aludtunk. Egy-két óra múlva aztán kiszáradt, akkor ismét felkeltünk és benedvesítettük. Természetesen a szálloda erről mit sem tudott, titokban csináltuk az egészet. „Túl forró!” –mondtuk és vizet öntöttünk az ágyra. Gondold csak el-ha nem tapasztaljuk meg ezt az életet, soha nem tanuljuk meg a hőmérséklet ilyen módon való szabályozását.

1977-ben a csapat Afrikába utazott, ahol szintén nagy hőség volt. Minden bemutatónk kb este 10 órakor kezdődött és a futball pályán tartottuk. Napközben épeszű ember nem ment volna ki a hatalmas hőség miatt. Éjszaka már kevésbé volt elviselhetetlen, de még így is sokkal magasabb volt a hőmérséklet, mint amit megszoktunk. Emlékszem, több nagy üveget is elhelyeztek, amelyekben víz volt és jég, hogy hidegen tartsa a vizet. Egy éjszaka nagyon meleg volt, úgyhogy felkeltem és benyúltam az üvegek közé. A címkét nem láttam, túl sötét volt, így hát nem tudtam milyen folyadék van benne. De nem is érdekelt –csak annyit tudtam, hogy innom kell valami hideget. Úgyhogy jót húztam az üvegből, egy kortyra megittam kb a benne lévő folyadék felét. A jéghideg folyadék kellemesen hűtötte a torkomat. Addig nem is volt baj, amíg le nem tettem az üveget és meg nem szédültem.

Később kiderült, hogy az üvegben pezsgő volt, annak ittam meg a felét. Ezekután már nem vehettem részt a bemutatón, úgyhogy aznapra mást kellett a helyemre állítaniuk.

Az országok között repülővel utaztunk. Az egyik afrikai államnak két repülőgépe is volt. Az egyik egy kis utasszállító gép volt, ezen többynire az elnök és a hivatalnokok utaztak. Eredetileg ezzel kellett volna repülnünk, de mikor a megérkeztünk a repülőtérre, tájékozattak minket, hogy az elnök épp használja a gépet, így a másikkal, egy teherszállító repülővel kell utaznunk.

Mindent meg kell tapasztalni egyszer, nem igaz? Ez pont olyan volt, mint a filmekben. A gép hatalmas volt. Az állóhelyzetében a gép alja a földön volt, hogy könnyebb legyen a berakodás. A gép hátulsó részéből szálltunk fel, a rakodó rámpán keresztül. A fiúk bal oldalt, a lányok jobb oldalt. A gép belsejében nem voltak párnázott üléssorok, mint az utasszállító gépekben, csupán két hosszú fémpad a gép két oldalán. Így hát ezekre ültünk le, egymással szemben. Mi persze nagyon élveztük az egészet.”Milyen furcsa repülő!” Milyen érdekes vaspadok!” Aztán valaki felfigyelt a vastag kötelekre, amiket a két vaspad előtt feszítettek ki. „Ezek meg mire valók?” Biztos nem biztonsági övek. Csak két kötél volt és túl messze volt tőlünk. 

A rejtély hamar megoldódott.

A repülő hátsó ajtaját még nem csukták be. Kintről hangos kolompszót hallotunk és nemsokára a hang forrását is megpillantottuk –egy csorda tehenet és birkát vezettek be és azonnal el is foglalták a gép közepét. 

Együtt kellet utaznunk velük! Érdekes utazás volt, az biztos: kétoldalt a Pekingi Wushu csapat tagjai, középen állatcsorda. A birkákat és a teheneket közvetlenül mellénk helyezték. Mi ültünk, ők álltak és egész úton egymást néztük.

És végezetül van itt még valami, amit a repülőúttal kapcsolatban meg kell említenem. Az uasszállító gépek úgy vannak kialakítva, hogy kényelmesek legyenek az utasok számára. Ezért például hangszigeteltek és olyan anyagből készülnek, amelyek elnyelik a rázkódást. A teherszállító gépekből azonban, mivel többynire rakományt szállítanak, ez hiányzik. Ezért aztán az utazás szörnyen hangos és rázós volt. Szerencsére nem tartott sokáig, kb 40 percig kellett zötykölődnünk abban a fültépő zajban. De tulajdonképpen nem is jött rosszul ez az egész...amikor leszálltunk, az összes izmunk nagyon-nagyon laza volt! XD