És a vége

Másnap reggel össze vissza másznak ki a fiatalok a sátrakból. Ryan és Caroline karba tett kézzel várja őket. Egy jó kis hegyi beszéddel kezdődik a nap, amiért helyet cseréltek. Megalkották a csoportokat és el is várják, hogy úgy maradjanak. A beszéd befejeztével a tervezett programok várják őket. Délután Joshua kerül terítékre. Az apjával való harca, a nőügyei, a fogadás, az AIDS. A sok szenvedés, melynek vége a függőség lett.

            A második nap is eltelik, s eljön az utolsó este. Jaqueline ismét jól összeveszik Isabellával, s a szabad levegőre sétálni indul. Meglátja Ryant üldögélni a földön,miközben csillagokat bámul. Odasétál, s leül mellé. – Nincsenek felhők.

- Csak viharfelhők. – Néz a lányra.

- Zajlik az élet. Mind különbözőek vagyunk.

- Igen. És ez így jó. Az egyikünk magasabb, a másik hosszabb hajú, kék szemű, vagy épp fogszabályozója van, netán szemüveget visel, van aki vékonyabb…

- De mindenki szép a maga nemében, ugye? – Hallani a gúnyos hangból, hogy nem hisz benne.

- Ez így van, Jaqueline.

- Biztos van, hol igen, de nem ott, ahol, én nőttem fel. Beverly Hillsben, ha nem rendelkezel bizonyos paraméterekkel, már nem vagy kelendő. Az anyám sztár,csupa csillogás, és nekem meg kell felelnem. Tökéleteset kell nyújtanom, akár a címlapon mellette, akár egy díjátadón, egy partyn, egy interjún. De még a közértben is.

- Tökéletes ember nincs. Vannak rossz napok, s akkor nem épp olyanok vagyunk, mint akarunk lenni.

- Te is azt akarod a tudtomra adni, hogy egyek? Ha felfalnék mindent, az talán jó lenne?

- Hé! – Megfogja a kiborult lány kezét. - Csak miattad mondjuk. Legyengülsz és…

- Legalább egyszer szerettem volna szépnek érezni magam.

- Az vagy. Hidd el!

- De Isa olyan tökéletes.

- Jaqueline, túl komolyan veszed ezt az egészet.

Ryan szemébe néz. – Miért nem szeret senki?

A srác megsimítja az arcát. – Butaságot beszélsz. – Jaquline odahajol, s megcsókolja. Ő puhán viszonozza. Hagyja, hogy a lány teljesen a karjába omoljon, de aztán felpattan. – Mi a francot csinálok? – Fordul háttal neki.

- Miért utasít el mindenki?

A lány felé fordulva, meglátva, hogy a sírás határán áll, döbben csak rá, nagyobb a baj, mint hitte. – Nem, Jaqueline! Félreértesz.

- Nem, nagyon is jól értem! Senkinek sem kellek! – El akar rohanni, de Ryan nem engedi. Erősen húzza a kezét, így kényszerítve maradásra.

- Nem arról van szó, hogy nem akarlak, hanem hogy nem akarhatlak.

- Engedj el!

- Jaqueline, beszéljük meg, kérlek!

- Engedj el, vagy sikítok!

- Ne! Figyelj, elengedlek, de mielőtt elmennél…

- Esküszöm ,kiabálok. – Sikerül nagy erővel elhúzni a kezét, és elrohan.

            Isabella a sátorban olvas. Egészen megijed a berohanó lánytól. Tágra nyílt szemmel bámulja, ahogy pakolni kezd. – Mit….?

- Semmit. Hagyj békén!

- Jaqu..

- Elmegyek. – Csípőre tett kézzel, fenyegetően csillogó szemmel ránéz. – És nem akarom, hogy megtudják. – Folytatja a pakolást, majd egyszercsak arra lesz figyelmes, hogy a másik szőke is útrakész. – Te mit csinálsz?

- Veled megyek.

- Nem.

- De.

- Nem. Nem érted, hogy nem?!

- Tőlem üvölthetsz. Akkor is megyek. – Áll a sarkára.

- Ne merj jönni! – Lép ki hátizsákkal a vállán a sátor elé. Csend van. Már mindenki alszik. Biztos Ryan is bemenet a sátrába. Halkan oson egyre messzebb. Reccsenést hall, s megfordul. – Menj vissza, most rögtön!

- Visszamegyek, de akkor felébresztek mindenkit. – fenyegetőzik.

- Isa!

- Tudom, hogy utálsz, tudom, hogy nem tartasz a barátodnak. Téged az sem érdekelne, ha meghalnék. Nem próbálnál segíteni, ha bajom lenne, ahogy az elmúlt éjjel sem tetted. Ennek ellenére én nem hagyom, hogy éjjel egyedül lépj le innen.

- Miért?

- Mert ugyan nem hiszed, de én a barátomnak tartalak.

            Sokáig csendben ballagnak. Aztán Jaquline a mellette botorkáló lányt figyeli. Szőke haja lófarokba fogva, de így is kócos. Az arca sápadt, és meggyötört a nem alvásoktól.

- Sajnálom.

- Mit? – battyog a földet bámulva Isabella.

- Hogy nem próbáltam segíteni neked. És azt is, ami veled történt.

- Ne beszéljünk róla!

- Ki az a Valerie?

Megáll. – Honnan?

- Álmodban beszéltél róla.

- Ne használd ki, hogy hallottál dolgokat!

- Én csak beszélgetni próbálok. – Mit vádaskodik?

- De másról! Vagy ha nem megy, akkor inkább menjünk csendben!

            És az utóbbi történik.