A világtól még nem félünk, Csak árnyékunktól rettegünk.
Nappa alszunk,éjszaka élünk, Nem hajt más, csak a saját vérünk.
A tegnapra még emlékszünk, A múlt fényeit idézzük. Néha-néha felmereng, Majd lassan újra elmerül
A nap már kisütött az égen, A naptárban még tél van, Pár órája még süvített a szél, De most ragyog odakinn minden. |