A külföldi turnénk következménye képpen kaptunk egy kis költőpénzt, körülbelül 5 dollárt naponta. Én pontosan tudtam, mit szeretnék csinálni a pénzzel – egy karórát akartam venni édesanyámnak. Egy igazi Swiss órát. Abban az időben a karóra luxuscikknek számított Kínában. A külföldi cégek által gyártott órák nagyon drágák voltak, a Swiss órák pedig egy kisebb vagyont értek. Egy átlagos lakos csak pár hónap éhezés árán vásárolhatott volna Swiss órát. Édesanyám nagyon megörült, amikor odaadtam neki az órát. „Jó fiú!" –mondta és megölelt.
Ahogy hazatértünk Kínába, nemsokára ismét edzésre fogtak minket. Közeledett a bajnokságok ideje, és ezúttal már igazi versenyről volt szó. Abban az évben indultam a Junior Kína Bajnokságon. Minden 18 év alatti „junior”-nak, azaz fiatalkorúnak számított. Azt hiszem a „junior” volt az első bajnoki címem.
A következő évben Kína a Harmadik Nemzetközi Játékok nevű bajnokságot készült megrendezni. A Nemzetközi Játékok valami olyasmi volt, mint az Olimpia: az összes versenysportot tartalmazta, vagyis úszást, gimnasztikát, atlétikát és így tovább. Minden negyedik évben rendezték meg. Az Új Kína felfedezése utáni 25 évben csak kétszer sikerült megrendezni, még az 50-es években, még a Kulturális Forradalom előtt. Szóval az 1975-ös Nemzetközi Játékok a harmadik volt a sorban a felszabadulás után és az első a Kulturális Forradalom óta. A kormány számára rettentően fontos esemény volt ez, úgyis mondhatnám, hogy egy szimbólum. Az egész nép így érezte.
Én pedig úgy éreztem, romlik a teljesítményem. A kényszer egyre nagyobb lett. Az emberek sokkal többet vártak el tőlem, amióta megnyertem a Junior Bajnokságot. Én személy szerint nem sokat gondolkodtam ezen. Tudtam, hogy egy csomó más atléta sokkal keményebben edz mint én, különösen a felnőttek. De a Junior Bajnokság megnyerése miatt „ugorhattam egy osztályt”, vagyis a következő alkalommal már a 18 év felettiek kategóriájába soroltak. Szóval 12 évesen felnőttekkel, 20-30 évesekkel kellett versenyeznem. Mindenáron jó teljesítményt akartam nyújtani.
És említettem már, hogy milyen szigorú volt az edzőm? Sokkal többre kényszerített minket, mint amennyit szerintünk képesek voltunk kihozni magunkból. És egyáltalán nem habozott, ha rendre kellett teremteni bennünket. Ennek ellenére engem nem ütött meg olyan gyakran, mint a többieket. Nekem elég volt egy csípős megjegyzést tenni a képességeimet illetően és máris azonnal a sarokba álltam és órákig gyakoroltam.
Ahogy közeledtek a Nemzetközi Játékok, az edzőm hirtelem abbahagyta az edzésemet. Nem értettem, miért. Felkeresett pár tehetséges wushu oktatót és őket kérte meg, hogy folytassák velem az edzést. Egy csomó vendégoktatóval gyakoroltam és egyikük sem volt olyan szigorú, mint az előző edzőm.
Micsoda megkönnyebbülés! Az előző edzőm rendkívül keménykezű volt, szinte már attól remegett a lábam ha csak megláttam. De nem csak nekem, a többi társamnak is. Szörnyen féltünk tőle. De az új edzőim cseppet sem voltak félelmetesek. Komolyan vették a munkát, mindent világosan elmagyaráztak nekem –itt miért kell úgy állni, mit hogyan kell csinálni –és nem büntettek meg. És én voltam az egyedüli, akivel ezek az új, „speciális” oktatók foglalkoztak. A többieknek ugyanúgy kellett edzeniük, mint eddig.
Nekem persze nagyon jó volt. Kiszabadultam az edző karmai közül! Nincs több büntetés!
1975 májusában, Yunnan tartományban rendeztek meg egy bajnokságot, amelyre 8 nagy városból érkeztek a résztvevők. Meghívták rá a kiemelkedően tehetséges atlétákat, hogy mérjék össze az erejüket. Tulajdonképpen ez a bajnokság volt a Nemzetközi Játékok bevezetője. 5 kategória volt és mindegyikben első helyezett lettem. Nagyon jól indultak a dolgok.
Persze akkor már mindenki a Nemzetközi Játékokra koncentrált, amelyet Pekingben tartottak. Mondhatni ekkor kezdtem el igazán izgulni. Három nappal a játékok hivatalos megnyitója előtt, még részt kellett vennem egy utolsó képzésen. Ez csak előkészítő volt, én mégis komolyan vettem. Életbevágóan fontos volt a jó teljesítmény.
Kiléptem a szőnyegre, hogy elkezdjem a kard bemutatómat. Az első dolog amit megtettem, hogy rögtön balesetet okoztam magamnak. Megvágtam magam a kardommal. Oldalt, a fejemen ejtettem egy mély vágást...Tulajdonképpen vicces dolog, fogalmam sincs, hogy hogy történhetett...
tovább /9.rész/ | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
THE SITE