Kérdőív: Letta

I. A kezdetek

1. Mióta írsz?

Körülbelül 11 éves koromban kezdtem el írogatni, vagyis négy éve… azóta meg sem állok.

2. Miért kezdtél el írni? Mi vitt rá erre?

Amióta csak tudok olvasni, azóta teszem azt folytonos rendszerességgel. Az írásra is ez vitt rá. Én is szerettem volna könyveket írni, hogy lebilincseljek másokat. Szerettem volna egy olyan világot teremteni magamnak, ahol az általam irányított szereplőkkel végbe vihetem, vagy éppen elmondathatom azt, amit én a valós világban nem merek. Talán ez vett rá, hogy ebben az általam alkotott birodalomban bármit megcsináltathatok… (nem vagyok zárkózott, és a társasági élettel sincs semmi bajom, csak tudjátok, valamit szabad, és valamit nem.)

3. Miről szólt a legelső sztorid? Mi volt a címe?

Legelső sztori… hú, fogós kérdés, azt hiszem – nem tuti – egy lányról szólt, aki rájött, hogy tündér, mert tárgyakat mozgatott, teljesen véletlenül, és akaratán kívül belelátott mások elméjébe. Pontosan nem emlékszem, hogy hogyan, de bejutott egy tündér suliba, és körülbelül a harmadik tanítási napig írtam meg, mert beleolvastam, és rájöttem, hogy borzalmas. Ezért összetéptem a füzetet – mivel akkoriban nem gépet használtam ez igények kielégítésére -, de ennek ellenére ezt tartom az első igazi sztorimnak… a címe pedig Tündéria volt. (elég gagyi)

4. Kinek mutattad meg először az írásaidat?

Az írásaimat először egy saját oldalra raktam fel, ahol több sztorim is volt. (Ekkor még bele se kezdtem, sőt még az ötletként sem merült fel, hogy megírjam a Londoni Macskát). Elég jól haladt, de valahogy eltűnt, fogalmam sincs hogyan, ez azóta is rejtély … Utána szüneteltettem a publikálást, de az írást természetesen nem. Aztán jött a Londoni Macska, és a kata-sztori…

II. Az írásról

6. Hány befejezett történeted van eddig? Mi a címük? Mi a rövid tartalmuk?

Eddig négy befejezett történetem van, kettő a kata-sztorin, kettő pedig füzetben, még a régi „szép” időkről. Címük: Londoni Macska, Víz és Tűz, Nagymama kertjében, és az A világ nem áll meg… Az első két történetről nem akarok most írni, hisz elolvashatjátok, de a másik kettő igen „különleges” ugyanis nagyon rég írtam őket, és bár iszonyú a fogalmazás, és a helyes írás is, azért kedves emlék…

A Nagymama kertjében című történet, tőlem szokatlan módon egy kisfiúról és egy barátjáról szól. A kisfiút Lucasnak hívták és a nagyijánál nyaralt, ott ismerkedett meg ezzel a bizonyos baráttal, Peterrel. Kezdeti barátságuk ellenségeskedésbe fajult, és – Pál utcai fiúk mintára  (akkoriban ez volt az egyik kedvencem) – csapatot kezdtek gyűjteni maguk körül, hogy csatázhassanak… Az utolsó, nagy döntő csatára Lucas nagymamájának kertjében került sor, ám Lucas szülei hamarabb jöttek fiúkért – ugyanis hiányzott már nekik – így nem tudták befejezni. Peter sírás közepette gyávának nevezte Lucast, de valójában azért pityergett, mert nem tudott elbúcsúzni tőle… három évre rá, Lucas újra nyaralni jön – ekkor már tizenöt éves – és persze összefut Peterrel is, és jót nevetnek a régi dolgokon.

A világ nem áll meg című, befejezett művem egy lányról szól, akinek hirtelen meghal az anyukája. Az apja teljesen bele van betegedve, ahogy a lány is, ám ő még tartja a lelkét. Annamarie felismeri, hogy el kell hagyniuk régi nagyvárosi házukat, és csendesebb helyre kell költözniük. Így mennek Londoniból Highlandbe – kitalált -, az apja tanító lesz, és Annamarie is hamar barátkozik. Ám a lány nem is sejti, hogy mi megy végbe az apjában. Öngyilkosság, esetleg gyilkossági hajlam. A lány közben összebarátkozik a patikus nővel, akinek szemlátomást tetszik a lány apja. Közeledik is hozzá, és ő szűri le, hogy Annamarie apjával valami nincs rendben, persze megemlíti új barátjának is. Marie ezután mindent megtesz, hogy segítsen apjának… (még sok minden történik, de a végére ugrom)… a végén az apa ugyan börtönben végzi, ugyanis megtámadott egy szerelmes párt, de Annamarie nem adja fel. Szóval ez nem happy end, inkább ilyen drámai…

7. Ki volt a kedvenc karaktered, akiről írtál (még ha nem is fejezted be az adott történetet)?

A kedvenc karakterem Nedda. Nedda Parker. Írok most az Álmok útjával, a Gold Melisendével párhuzamosan egy fantasyt, amiben ő a főszereplő =) a jelleme elég kiforratlan még, de a szívemhez nőtt… és persze nem feledkezhetek meg Opheliáról sem, a kis szenvedős, felelősségteljes tinimről sem.

8. Milyen fajtájú történeteket írtál eddig?

Sok műfajban megmérettettem magam. Drámai, és kalandos, vagy fantasy, esetleg tini regény. Egészen mindegy volt, csak írjak…

9. Melyik az a fajta, amely hozzád a legközelebb áll, és a legkönnyebben megy neked?

… egészen mostanáig. Ugyanis mostanra – szerintem – kibontakozott a belső írói stílusom, ami egyértelműen a drámai alkotásokhoz húz. Legjobban az életről szeretek írni, tragikus főszereplőimen keresztül, akik a züllött életben fenékig otthon vannak. Nem szeretek – és nem is nagyon tudok – romantikus regényeket írni, de a tragikus műveimbe is bele-belecsempészem, mert igény van rá. Valamint nem nagyon csípem a happy endet, ennek ellenére sok művem – kivéve A világ nem áll meg-et – boldog véget ér. Egyszerűen nincs szívem tragikumokhoz, pedig az eszem mást súgna…

10. Hogyan kapsz ihletet a történeteidhez?

Általában semmi konkrét dolog nincs, amitől jó ötletet, vagy ihletet kapnék. Ez véletlenszerűen jön. Hajgöndörítés, pudingfőzés, vagy éppen görkorizás közben, mikor kicsit ki tud kapcsolni az agyam. Akaratlanul is befészkeli magát egy bogaracska a fülembe, és ebből a bogaracskából igyekszem egy egész rajt csinálni…

11. Mit teszel, ha nem jön az ihlet?

Általában mindig jön az ihlet, és ha mégsem, akkor egy időre félre teszem a sztorit, és a másikhoz nyúlok – mert mindig több sztorit írok egyszerre -, majd ha tényleg semmi ihletem sincs azzal kapcsolatban, még két hét után sem, akkor feladom, mert nem szeretek szenvedve írni, még ha a kezdés, ítéletem szerint egész jó…

12. Hogyan kezdesz neki egy új sztorihoz? Mit teszel először? Azután?

Először egy ötlet jön, szinte villámcsapás szerűen. Aztán kitalálom a főszereplőt/főszereplőket, majd azt, hogy egyáltalán miről szóljon, mi legyen benne a bonyodalom, a cél. Aztán természetesen elkezdem írni… és jön az magától, valamint közben is jutnak jó dolgok az eszembe, tehát semmi sem kötött eleinte.

13. Mi történik, ha megunsz egy sztorit?

Ha megunok egy sztorit, általában hatalmas lelkiismeret furdalásom lesz. Ilyenkor megmakacsolom magam, és egy váratlan csavart viszek a történetbe, hogy még nekem is feladja a leckét a folytatása. (pl.: váratlan költözés, vagy éppen halál) Szerintem ez nem rossz taktika, mert akkor okozhatok egy két kellemes szívinfarktust az olvasóimnak.

14. Mire törekedsz, amikor írsz?

Mikor írok, elsősorban arra törekedem, hogy jól fogalmazzak, valamint érdekfeszítő legyen még egy tájleírás is. Szeretem a nem felszínen történő bonyodalmakat (gondolok itt a lelki állapotra), és harcolok azért is, hogy sose az látszódjon, ami valójában van/történik, vagy éppen sosem a megfelelő érzelmet próbálom bemutatni. Ez lehetőséget ad egy váratlan befejezésre.

15. Mi az eddigi legkedvencebb történeted, amit írsz, és ami teljesen a szívedhez nőtt?

Londoni Macska. Természetes, hisz az én stílusom, teljesen megfelel az ízlésemnek. Züllött karakterek, lelki bonyodalmak, csepp romantikus szál, és sok sírás… =)

16. Mások szerint mi az eddigi legjobban sikerült műved?

Londoni Macska, bár ezzel vetekszik Az világ nem áll meg című történetem, amelyet nemrég sok mindenkinek megmutattam. Bár szerintem iszonyú, de a drámai szála szerintem nagyon jó.

17. Készítesz vázlatot vagy jegyzéket, amikor történetet írsz? Miért nem/igen?

Általában készítek, de csak felírom a legfontosabbakat. Nevek, utcák, házszámok, emelet, épületnevek, rövid tartalom… ennyiből áll az én jegyzetem. A többi fejben van.

19. A gépen írsz vagy füzetbe?

Régen füzetben írtam, és a Nagymama kertjében, valamint az A világ nem áll meg, lapra vannak vetve. De mostmár kizárólag gépen dolgozom, kivéve, ha kimegyek napozni, és alkotok egy két verset, vagy novellát.

20. Milyen forrásokat használsz?

Általában nem használok forrásokat, de ha az egyik szereplőmnek különleges nevet akarok, akkor bújom az internetet. De van olyan is, mikor egy kisvárosban játszódik a történet, akkor igenis térképet ragadok, és keresek egy kis lélekszámú városkát, a megfelelő országban, megfelelő kontinensen. És ha ez megvan, akkor a hely időjárásának nézzek utána.

21. Milyen gyakran írsz, és mennyit?

Nagyon gyakran. Minden nap, mert ha nem teszem, úgy érzem elpazaroltam az értékes időt. Mindig hátfájásig körmölök, és ha megszállt az ihlet, akkor a nyakzsibbadás, és szemkönnyezés sem tántorít el…

22. Mennyire támaszkodsz a valósághűségre a történetek megírásánál?

Mostanában nagyon. Az emberi érzelmeket, tetteket próbálom a valósághoz kötni, kivéve a fantasy történetemet, amelyet most írok. Városok, államok sosem kitaláltak – kivéve az A világ nem áll meg-ben, Highland – mert akkor lehet bármennyire valósághű a történet, nem fog annak hatni. Legalábbis az én szememben nem.

23. Mit szólnak a barátaid, családtagjaid, rokonaid ahhoz, hogy írsz?

Szüleim csak sejtik. Látják ugyan, hogy naphosszat gépelek, de sosem kérdeztek rá, én pedig nem is mondom. A barátiam minden művemet elolvassák és kőkeményen kritizálják is. Ennek őszintén örülök, mert nem kell a látszatsiker.

24. Mi inspirál téged legjobban az írásban? (zene, filmek, stb.)

Általában az animék(japán „mesék”). Ugyanis megszállott anime és manga(japán képregény) fan vagyok. Filmek nem annyira, talán csak a Harry Potter a fantasy történetemnél, de az sem száz százalékosan. Zenét írás közben egyáltalán nem hallgatok, mert elfelejtem, amit épp szerettem volna gépelni.

25. Rövid fejezetek vagy hosszúak?

Egyértelmű. Hosszúak. Nem csípem a rövid fejezetes sztorikat, főleg ha dög unalmasak, és izgalomtól mentesek. A tömörség is rá tesz egy lapáttal, hogy ne akarjam tovább olvasni… az én fejezeteim általában hosszúak, de ha épp monológot mondatok egy szereplővel, akkor rövidek, mert senkinek sincs kedve hat oldal eszmefuttatást végigolvasni, még ha érdekes, akkor sem. Ilyenkor fékezem magam, és a három oldalt nem lépem túl. De van, mikor öt, és hat oldalt is írok (Wordbe), de akkor bővelkedik párbeszédben és cselekményben.

26. Szerinted mi tesz egy sztorit jóvá?

Szép fogalmazás, helyesírás (pár gépelési hiba nem gond). Viszont elcsúfítja ezek figyelmen kívül hagyása, és a hangulatjelek. (A Londoni Macskában is vannak efféle hangulatjelek, de azóta már átjavítottam, csak a régi verzió van fenn ezen az oldalon).
Egy jó fogalmazás ad a belső dolgokra, és a külső bonyodalmakra. Bővelkedik váratlan fordulattal, és ésszerű cselekményszállal. Egy tökéletes történethez szerintem nem kötelező szerelmi szösszenet, és happy end. Anélkül is lehetnek lebilincselő események, ha igazán jó egy-egy sztori.

27. Mi volt az eddigi legőrültebb sztoriötleted?

Egyszer fejembe vettem, hogy egy olyan lány lesz a főszereplő, aki őrült (gumiszoba, meg egyebek) és az ő képzelgései által írok egy történetet. Ez nem valósult meg, sajnos, de az ötletet még mai napig jónak tartom. Másik kicsit zizisebb ötletem a néma lány dolog volt. Egy néma lányt tettem a történet középpontjába, aki egy házban él, és ott mindenki fogyatékosnak kezeli. Ám nagyon okos, és furfangos lett volna, és kikészítette volna a körülötte élőket. Bosszúból. Ezt az ihletet sem építettem körül…

III. A könyvekről

28. Szoktál könyveket olvasni? Ha igen, milyen gyakran?

Mindig olvasok. Egyszerre többet is, és természetesen minden nap, mikor nem gép előtt ülök, nem barátokkal vagyok, vagy nem görkorizok. Kedvenceim a drámák, de imádom a holokausztos témájú könyveket is. Imádom a krimiket, és azokat a regényeket, amelyek valós történelmi eseménybe fűznek egy kitalált szálat (lásd Egri csillagok). Tini regényeket nem nagyon olvasok, sőt egyáltalán nem, ahogy a romantikus témájú könyvekről is leszoktam pár éve…

29. Mi a kedvenc könyved és miért?

A kedvenc könyvem most az A sas leszállt című könyv, ami a második világháború idején játszódik, és valós eseményt ír le, egy ember – kulcsfontosságú ember – szemszögéből. Valamint favorit még a Mesterségem a halál című könyv, szintén második világháborús, holokausztos témában. Egy kisfiúról szól, vagyis az életéről, hogy egy félős ugyanakkor kedves srácból hogy lesz szívtelen, elvakult hóhér. Ennek fényében alap a Sorstalanság is. De szintén elolvasom a Twilightot és annak folytatásait.

30. Kik a kedvenc íróid? Kik azok, akik megihletnek?

Konkrét kedvenc íróm nincs. De mindenképpen tisztelem az olyan alkotókat, akik történelmi alapra építenek, és kezet csókolok bármilyen jó krimi szerzőjének is. Kedvencem Sir Arthur Conan Doyle, aki Sherlock Holmes „megalkotója”.