65. rész. A lánybúcsú.

-          Na jó Lina, nyugi van. Este leiszod magad, holnap felkelsz és férjhez mész. Nincs hiszti, nincs stressz. Nem lesz semmi baj, mi lehetne? Gus nem gondolja meg magát, jó idő lesz, nem szakad az eső holnap, megnéztem. Mi kell még? Kimondjátok az igent, sírunk egyet és bulizunk egy hatalmasat.

-          Ígérd meg, hogy semmi baj nem lesz.

-          Megígérem.

-          Felhívom.

-          Minek? Hahó, nem úgy volt, hogy nem beszélsz vele az oltárig?

-          Elhamarkodott döntés volt. Hiányzik, és tudni akarom, hogy ő is pánikol-e.

-          Tuti nem. Ő halál nyugodt és arra vár, hogy a felesége legyél. Bulizik ő is ma a srácokkal, és ennyi.

-          Jó hogy itt vagy. – ölelt át.

-          Hát győzz engem is meg erről.

-          Nem vagy jól?

-          De már jobb. És várom már az estét. – tereltem.

-          Hova megyünk?

-          Őszinte leszek, semmi közöd hozzá.

-          Rögtön gondoltam. Na tereld el a figyelmem. Látom, hogy van valami bajod.

-          Nincs.

-          Hát ez tényleg igazán őszintén hangzott.

-          Tényleg nincs. Tommal is minden rendben van most. Úgyhogy hangolódjunk az esküvődre. Beszéljünk a jobbik részéről.

Ez bejött. A nászutat tervezgettük fejben és azt, hogyan fog hangzani az új neve. Lina Schäfer… tetszetős név.

Tommal megbeszéltük, hogy négykor találkozunk otthon. Negyed öt körül haza is értem. Látszólag már kicsit jobb kedve volt. Jót tett neki ez a két nap az öccsével és munkával töltött idő. Viszont én elég lehangolt és depis voltam. De igyekeztem ezt nem kimutatni neki. Ők később indultak a legénybúcsúra, így volt lehetősége többször is lecsekkolni miben megyek. Tetszettem neki, habár elvette a dolog varázsát az a pár tüsszentés és hangos orrfújás, amit beékeltem két divatbemutató közé.

-          Jó légy baba. – puszilt meg az ajtóban.

-          Te is.

-          Ja várj. – ment a szobába, majd vissza is rohant hozzám és egy kisebb köteg öt eurós bankjegyet nyomott a kezembe. – Jó szórakozást. – vigyorgott.

-          Honnan tudtad?

-          A csajok ilyenkor mindig vetkőző pasikra csorgatják a nyálukat.

-          Ez elgondolkodtató. Ti hova mentek?

-          Szerinted?

-          Ez esetben jobb is, ha nálam van a pénzed.

-          A nagyobb bankjegyeket félretettem a táncoló csajokra. A tied az apró. Egy tangás pasi nem is érdemel nagyobbat.

-          Na jó. Maradjunk itthon.

-          Nyugi. Jó leszek. Jelezz, ha hamarabb hazaérsz, mint én.

-          Te is.

-          Szerintem ti hamarabb meg fogjátok unni. – vigyorgott újra.

-          Na szia. – indultam kifelé.

-          Várj, ezt itt hagytad. – húzott vissza és megcsókolt. - Szeretlek.

Még mindig furcsa volt, hogy ilyen lazán kimondja ezt nekem immár másodszor az elmúlt pár napban.

-          Én is téged. – érzékenyültem már megint el. – Szia. – léptem is ki az ajtón, hogy ez ne tűnjön fel neki.

Ahogy bepattantam a kocsiba már el is sírtam magam. De csak rövid ideig hagytam magam gyengén. Vettem pár mély levegőt és el is indultam Linához.

Oda taxit hívtunk és elmentünk a nővéremért, aztán még egy lányért, aki Linával dolgozik. A többi csajjal, ott találkoztunk. Mikor kiszálltunk a parkolóban és Lina meglátta a vörös fényeket, valamint a hely logója felett ékeskedő kis ledekkel kirakott tangabugyit, már egyből tudta, milyen helyre hoztuk. Nem várt reakció következett. Elnevette magát és elsőként lépett  be a bár ajtaján.

Felejthetetlen este volt. Irtó hamar jókedvűre ittuk magunkat, és nagyjából egy óra alatt feloldódtak a gátlásaink, azon kaptuk magunkat Linával, hogy a színpad alatt állva tömködjük sikítozva a Tomtól kapott ötösöket kiszemelt Adoniszunk bugyijába. Rengeteget táncoltunk, nagy halom pénzt elvertünk, még ki is szaladtam egy automatához, hogy kivegyek újabb bankjegyeket. Alaposan elbúcsúztattuk Linát a leányok táborából. Holnaptól asszony. Egy tündéri pasi asszonya, aki mellett fantasztikus élete lesz.

-          A világ legjobb barátnőjére, aki mindig kiáll mellettem, mindig számíthatok rá és mindig kapható egy-egy baromságra. Nem fogja vissza magát, ha helyre kell raknia engem, és inkább elviseli pillanatnyi utálatom, mert úgyis tudja, hogy átgondolva rájövök, mennyire igaza van. Mindig is ilyen húgot szerettem volna, de szerintem ezzel mind így vagyunk. Fantasztikus ember, csodálatos nő és tökéletes barát. Szeretlek Lina, és nagyon remélem, hogy nem leszel házisárkány, nem babázol le hamar, és boldog leszel Gustav mellett, míg világ a világ. – szipogtam már mondandóm vége felé, de eltökélt szándékom volt végig mondani.

-          Szeretlek. – állt fel Lina sírva, hogy átöleljen.

-          Te vagy a legjobb. – suttogtam a fülébe.

-          Az te vagy. – felelte.

-          Na elég az érzelgősségből csajok. – szedett szét minket Anita. – Gratulálok Lina, hosszú boldog közös életet kívánok nektek. Kívánok még sok gyönyörű gyereket, kis Linát és kis Gustavot, tartalmas házaséletet és mindent, ami jó és szép. – emelte ő is poharát.

-          Köszönöm. – puszilta meg Lina.

Sorra koccintottunk, puszilkodtunk és ölelkeztünk. Majd sorra dugdostuk újra bugyogókba a pénzünket, sorra ittuk a rövideket, majd sorra rohantunk a bár előtt egy-egy bokorba…

Viszont egy előnye volt a lerészegedésnek. Egy zsepit sem használtam el az este folyamán. Legalábbis nem orrfújásra.

Szédültem, forgott velem a föld és elég nehéz volt bele találni a zárba, mikor hazaértem, de jó pár perc szenvedés után végre bejutottam. Azonnal ruhástul dőltem az ágyba.

Még reggel is küzdenem kellett, hogy bent tartsam a tegnapi ebédemet. Tom viszont sokkal jobban nézett ki. Úgy látszik, tanult a legutóbbi esetből és visszafogta az alkoholfogyasztást.

Egy gyors tápláló reggeli és forró kávé után összeszedtem a szükséges holmikat és elindultam Linához.

-          Ott találkozunk. – pusziltam meg Tomot.

-          Készültem ám egy kis előszülinapi ajándékkal, ha már a házat nem fogadtad el.

-          Azonnal áruld el.

-          Nem. – bólogatott hevesen.

-          Ne már. Tudod, hogy nem bírom a meglepetéseket, és most ezen fogok kattogni egész nap.

-          Az esküvő utáni bulin megtudod. És most menj. – csókolt meg.

-          Gonosz vagy.

-          Majd nem leszek az, ha megtudod, mit találtam ki. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog.

-          Fejezd be. Már itt sem vagyok. – léptem ki az ajtón.

Furdalt a kíváncsiság, mit kapok tőle, de inkább nem is gondolkodtam. Volt más bajom, volt mi lefoglaljon, és később úgyis megtudom mi az.

Most inkább arra koncentráltam, hogy nyugton tartsam Linát, és mindenben segítsek neki, amiben csak tudok.

Mikor odaértem hozzá még egyáltalán nem tudtam, milyen zűrös és eseménydús napnak nézünk elébe…