59. rész. Másodszor is majdnem…

Már nem mentem vissza a boltba. Kiraktam Georgot ott, én pedig mentem Linához, hogy neki is megmutassam magam a ruhában. Nagyon reméltem, hogy semmi kifogása nem lesz, mert eszem ágában nincs több időt tölteni ezzel a ruha mizériával.

Tetszett neki. Nagyon. Persze azért megkaptam a magamét, hogy még csak ma voltam képes elmenni érte.

Hát igen. Ez az utolsó hét. Szombaton férjhez megy, és egyedül van. Erre a hétre Gus Billhez költözött. Ez valami családi szokás Lináéknál, amitől Gus nem nagyon volt elragadtatva, de nem volt sok választása.

Szóval Lina totál be van zsongva, mindenen stresszel, állítása szerint tuti, hogy valami el fog romlani, tuti, hogy katasztrófa fog történni, én meg még idegesítem azzal, hogy csak hétfőn vagyok képes elmenni azért a ruháért, ami már múlt héten készen volt.

Elbúcsúztam drága barátnőmtől és elmentem. Kedvem lett volna beköpni Georgot és Gustavot is, hogy ők is ma vették át a hacukájukat, de nem akartam tetézni. Ez majd adu marad a kezemben.

Mikor hazaértem, Tom már otthon volt.

-          Szia. – puszilt meg.

-          Szia. Hát te?

-          Korán végeztem.

-          Szóval este elmész? – szóltam ki a hálóból.

-          El. Baj?

-          Dehogy. Menj csak. Én alszom egy nagyot.

-          Figyelj, már nagyon rég buliztam egy jót. – jött utánam.

-          Igen, emlékszem még a legutóbbira.

-          Most kezdjük előröl?

-          Dehogy. Na lezuhanyzom. – adtam egy puszit az arcára és már mentem is a fürdőbe.

Tök jó a légkör itthon…  Legszívesebben kiabáltam volna vele és egy rakás dolgot a fejéhez vágtam volna, de attól tartottam, akkor nem megy el bulizni. És én ma este Georgal akarok lenni, ha törik, ha szakad. Most érzem először úgy, hogy Tom bekaphatja. Ha ő így akkor én is. Mit sajnálom őt? Miért van lelkifurdalásom? Hisz megérdemli…

-          Nem tudod, hol a kék-sárga DC cipőm? – kérdezte, ahogy kiléptem a fürdő ajtaján.

-          Ahova raktad.

Ezen látszólag meghökkent. Én mindig tudom, melyik ruhája hol van, és mindig én tartom számon neki. Persze most is tudtam, hogy az a hülye cipő ott van a mosókonyhában, de eszem ágában nem volt segíteni neki.

Pár perc fel-alá mászkálás után fogta és felvett egy másik cipőt. A másik cipőhöz pedig ugye teljesen új szett ruhát kellett választania.

-          Ez a póló milyen így? – állt elém teljes felszerelésben.

-          Tökéletes. – feleltem alig rá pillantva, majd visszafordultam a tévé felé.

Pár perc múlva csak egy sértődött búcsúzásra telt tőle. Slusszkulccsal a kezében adott egy puszit az arcomra, annyit mondott, szia, és már el is ment.

„Nos én várlak…” – írtam tíz perc múlva sms-t Georgnak.

„Rohanok!” – jött a válasz és úgy negyed óra múlva már be is engedtem őt az ajtón.

Az ajtót kulcsra zártam és szenvedélyes csókolózásba kezdtem vendégemmel.

Mivel a kedvenc sorozatom dupla epizódja ment az egyik csatornán, leültünk és megnéztük. Neki is tetszett, ebben is egyezik az ízlésünk, így jókat nevettünk és kitárgyaltuk az eddig külön látott részeket.

-          Na és mi a terved? – érdeklődött miközben az ölében feküdtem és a hajamat babrálta gyengéden.

-          Egy uncsi estét terveztem fent a csillagvizsgálómban, egy-egy bögre tej és minimális ruhadarab társaságában.

-          Mmm… hát nem is tudom. Ez tényleg elég unalmasnak hangzik.

-          Hé. – biggyesztettem le alsó ajkam.

-          Hát úgy sincs jobb programom mára, úgyhogy nem hagylak unatkozni.

-          Megesett rajtam a szíved?

-          De még mennyire.

-          Helyes. – felültem és megcsókoltam.

Nem sokkal később már fent ültünk, iszogattuk az esti tej adagunkat, és felváltva lestük az égboltot egyetlen pokróccal takarva testünket.

-          Még mindig nem hiszem el, hogy erre rávettél. – puszilgatta a vállam.

-          Mire?

-          Arra hogy itt legyünk, nálatok. Tudod, ha ez egyszer kiderül…

-          Miért derülne ki? – néztem hátra rá. – Ne légy ilyen pessz…

-          Ez mi? – tette a számra a kezét.

-          Mi mi?

-          Cssss…

És most már én is hallottam. Egy kocsit begurulni a ház elé. Felpattantam és kinéztem az ablakon. Egy taxi. Amiből Tom száll ki.

-          Ez Tom. – ugrottam el az ablak elől.

-          Ilyen nincs. – pattant fel Georg és elkezdte magára rángatni a ruhadarabjait.

-          Hahó! Baba! – hallatszott kiabálása a nappaliból.

-          Na jó. Te maradj itt. – kezdtem el magamban tervet szőni.

-          Kicsim az autóm ott áll a…

-          Ne.

-          Tied mögött. – fejezte be a mondatot.

A lehető leggyorsabban bújtam bele a köntösömbe és már indultam is.

-          Maradj itt. – szóltam halkan vissza Georgnak, aki tehetetlenül állt és nézett. – Szia. – köszöntem Tomnak félúton, mivel már elindult felfelé a lépcsőn.

-          Szia. – rántott magához és megcsókolt.

-          Bűzlesz. – toltam el magamtól.

-          Hazajöttem hozzád. Gyere, menjünk fel. – kötötte ki a köntösöm, majd elindult felfelé a lépcsőn, megfogva a kezem.

Nem tehettem mást, gyorsan kellett cselekednem. Ledobtam a köntöst magamról és visszahúztam Tomot.

-          Minek menjünk olyan messzire? – csókoltam meg. – Gyere. – indultam el a szobánk felé.

Tudtam, hogy úgyis utánam fog jönni.

Most aztán tényleg gusztustalannak éreztem ezt az egész helyzetet. De élveztem. Hogyne élveztem volna? Ahogy hozzámért és kényeztetni kezdett, már minden kizárólag az élvezetről szólt.

Fél óra múlva már ott horkolt mellettem. Kikeltem és mentem vissza. Útközben újra felvettem a köntösömet és felsurrantam a lépcsőn. Georg ott ült a kanapén fejét a kezeibe temetve.

-          Most már mehetsz. – suttogtam. – Elaludt.

-          Na végre. – pattant fel és odajött hozzám.

-          Ne. – húztam el a fejem, mikor meg akart csókolni. – Ez így is elég…

-          Szia. – puszilt arcon és elment.

Néztem az ablakból, hogy kimegy az ajtón és beszáll a kocsijába. Beindította az autóját, és a lehető leghalkabban hagyta el a kocsi feljárót. Kifordult az utcára és elhajtott.

Leültem a kanapéra, és csak néztem magam elé.

Ez nagyon rossz ötlet volt. Életem egyik legrosszabb ötlete. Ma már másodszor buktunk le majdnem.

Két emberrel feküdtem le egymás után és akármennyire volt mindkét aktus élvezetes, ez akkor is gátlástalanul undorító dolog. Elhamarkodott ötlet volt idehívni Georgot. Jó lenne észhez térni és gondolkodni cselekvés előtt.

Ha ma Gustav meglátta volna azt a csókot, ha Tom észreveszi Georg kocsiját a ház előtt és feljön a lépcsőn… fogalmam sincs, mi lett volna. Csak azt tudom, hogy a jelenlegi életvitelemnek nem lesz jó vége, ha nem csinálom okosabban.