Holnap elengedem Detrét Anyámmal Szegedre, mivel nekem itthon kell maradnom, kezdődik az oktatásom...

Ritka lehetőség, de közben meg rossz belegondolni, hogy napokig nem fogom látni, csak telefonon kapok valamennyi hírt róla. Még össze sem pakoltam neki, próbálom elodázni. Ahogyan még annak sem néztem utána, hogyan jutok be 6 helyett, reggel 8-ra a gyárba, mivel olyankor már nincs közvetlen buszom. Sokat fog segíteni az ilyen helyzeteken, ha majd sikerült autót venni. De előbb a jogsi. Haladok vele, bár a rengeteg túlóra miatt elég lassan, de nem gyűröm magam, mivel így megmaradhatok majd az eredeti tervnél, hogy minél szarabb időre essen a gyakorlatom. Az az elméletem, ha akkor megtanulok vezetni (mellettem meg ott ül még az oktató), akkor nem lesz gond nyáron, száraz, napos időben sem.

Ma megint volt egy kis időnk PS-ezni, rég sikerült már szakítani, a legtöbbször fáradt és nyűgös vagyok. A következő három napot úgy tervezem eltölteni, hogy végre tényleg erőt veszek magamon és a lehető legtöbb dolgot helyreteszem a szobában, hogy végre rendes, élhető körülményeket teremtsek. Talán a rendezett környezet is segít majd magamnak is helyrebillenni.

Detre végül úgy tűnik, nem gitározni fog, mivel abban a csoportban túljelentkezés volt, hanem a második választott hangszerre, dobra jár majd. Hétfőn meg is volt a nagy taálkozás, egyelőre nagyon bejövős neki, én komoly reményeket fűzök hozzá, bár nem lesz egyszerű őt kottakövetésre bírni, de ez már a tanár ügyességén és rátertmettségén múlik főleg. Bízom benne, hogy használ majd neki.