39. rész. Szerelmes vagyok egy lányba…

-          Hello bátyó, mi újság? – vette fel Bill a telefonját.

-          Most jöttem el Vikitől.

-          Na és?

-          Egyszerűen lerázott. Bejött az alkalmazottja egy átlátszó kamu kifogással, Viki meg kapott az alkalmon és lerázott.

-          Veszekedtetek?

-          Szerinted? Én nem, csak ő.

-          Tudod, hogy meg fog békélni úgyis.

-          Napok óta nem jön haza és már személyesen sem tudom levenni a lábáról. Szerinted meg fog békélni?

-          Csak légy kedves. Add meg neki, amit szeretne.

-          Azt akarja, amit mindig. Hogy legyek nyálas és szentimentális.

-          Nem hiszem, hogy olyan nehéz kedvesnek lenned.

-          De ha egyszer én nem vagyok ilyen. Nem búgok szerelmes szavakat, nem közlöm minden nap, hogy hiányzik, és nem mondom ötpercenként, hogy szeretem. De attól még így érzek, ő meg ezt nem érti meg.

-          De most neked kell engedned, te szúrtad el és rajta múlik, hogy visszajön-e.

-          Hiányzik.

-          Na nekem tudod mondani?

-          Az más.

-          Mond el neki is. Nem olyan nehéz, hidd el.

-          Na jó. Megyek a dolgomra, te nyaralgassál.

-          Állítom, hogy többet dolgozom itt, mint te otthon.

-          Szevasz öcsi. – köszönt el terelve a témát.

-          Szia. – nevetett lemondóan, majd letette a telefont.

Pár magányosan töltött perc után, Georg lépett be a szállodai szobájukba.

-          Na hello. – köszönt.

-          Neked még mindig baromi jó kedved van. – állapította meg Bill.

-          Elmúlik majd.

-          Na mond már, mi bajod.

-          Á túl bonyolult.

-          Nő?

-          Persze. – bólogatott.

-          És?

-          Hosszú. Tényleg az. – ült le sóhajtva egy nagyot.

-          Most már ki vele.

-          Szerelmes vagyok egy lányba, akinek élettársa van. Az a pasi nem adja meg neki, amit én meg tudnék, de tudom, hogy a lány őt szereti. Tegnap beszélgettünk és megkért, mondjam neki, hogy válasszon engem, hogy lépjen le velem, de én nem mondtam. Nem tehettem, de most már verném a fejem a falba, hogy kihagytam ezt a lehetőséget. Velem boldog lenne és te jó ég én mennyire boldog lehetnék vele. – hadarta el egy szuszra gondolatait.

-          Hú haver ez így most elég tömör.

-          Nekem mondod?

-          Szereted őt?

-          Annyira, hogy beleőrülök lassan.

-          És van valakije?

-          Igen. Már elég hosszú ideje.

-          De az a srác nem elég jó neki szerinted.

-          Közel sem elég jó neki.

-          De a lány őt szereti?

-          Igen.

-          Mégis megkért, hogy beszéld rá magadra.

-          Igen.

-          Tehát irántad is érez valamit.

-          Gondolom.

-          Akkor miért vagy tekintettel a másik pasira? Vedd el tőle, ha tudod, hogy veled jobb lenne neki.

-          Nem akarok beleugrani egy ilyen kapcsolatba. Túl bizonytalan és sok mindent tönkre tehet.

-          Lina az? – kérdezett rá hirtelen Bill.

-          Mi? Dehogy! Ti még mindig nem szálltatok le erről a témáról?

-          Jól van na. Csak kézen fekvőnek tűnt volna.

-          Hát nem róla van szó.

-          Oké bocs.

-          Mindegy haver.

-          Na jó, próbálok ésszerű tanácsot adni.

-          Nem hiszem, hogy akad.

-          Dehogynem. Te Georg vagy, nem adod fel. Ha kell a nő, szerezd meg. Ne foglalkozz a másikkal. Menj oda és mond, amire megkért. Mond meg neki, hogy te mennyivel többet adnál neki, mint bárki más. Ha nem jön össze, nem jön össze. De ha meg sem próbáljátok, honnan tudnátok?

-          Rúgjunk be.

-          Az a megoldás?

-          Jelenleg egyetlen megoldás a felejtésre.

-          Tehát feladod?

-          Várok.

-          Mire?

-          Hogy hogy alakul köztük a dolog. Hogy magától is engem választ-e. Hogy ne nekem kelljen a harmadiknak lennem.

-          Rendben. Ez is jó megoldásnak tűnik. – mosolygott bíztatóan barátjára Bill.

-          Kössz haver.

-          Igazán nincs mit. Ma lelki szemetes vagyok.

-          Ó nem csak én vagyok reménytelen eset?

-          Dehogy. Tom is az.

-          Miért, mi van?

-          Volt Vikinél, de ő lerázta. Úgy néz ki, nem hajlandó megbocsátani.

-          Nem értem Tom miért csinálja ezt vele.

-          Fogalmam sincs. És Tom akármennyire a testvérem, úgy érzem, jobb lenne Vikinek nélküle.

-          Gondolod?

-          Viki többet akar, mint amit megkaphat Tomtól. Számomra az is csoda, hogy már egy éve együtt vannak. De Tom nem akarja elengedni. Szereti őt. És iszonyú féltékeny, főleg most.

-          Ezt hogy érted? – érdeklődött meglepődve.

-          Viki nem töltötte Lináéknál az éjszakát valamelyik nap. Gus elmondta Tomnak, Tom meg beijedt, hogy Vikinek van valakije. Velem hívatta fel, hogy kipuhatoljam, de Viki azt mondta, valami barátnőjével volt egész éjjel.

-          Tom elhitte?

-          Nem igazán. Begurult és nagyon megijedt, hogy elveszíti. Tudja jól, hogy lenne olyan pasi, aki tökéletes lenne Vikinek, de azért elég beképzelt ahhoz, hogy ne hagyja, hogy elvegyék tőle.

-          Viki fantasztikus nő. Sokkal jobbat érdemelne.

-          Tényleg, ti jól kijöttök?

-          Lehet vele nem jól kijönni?

-          Igaz. Én már elképzeltem, hogy ő lesz a sógornőm, habár nem sok esélyt látok házasságra, Tomot ismerve.

-          Szerinted kibékülnek?

-          Viki eddig mindig megbocsátott. Ha tényleg nincs senki más a láthatáron, szerintem visszamegy a bátyámhoz újra. Nem az a típus, aki egyedül ellenne.

-          Szóval szerinted, ha összejönne valakivel, nem menne vissza Tomhoz?

-          Ha az a valaki jobb lenne Tomnál, semmiképp. De remélem nincs másik pasi. Viki nem csalná meg őt.

-          Elég jól ismered?

-          Igen. Nagyon jó barátok lettünk, nagyon sok mindent tudok róla, amit talán más nem is. Soha senkit nem csalt még meg és soha senkit nem szeretett még annyira, mint Tomot.

-          Elgondolkodtató.

-          Hogy érted?

-          Sehogy. Mindegy, hagyjuk őket is. Még mindig amondó vagyok, hogy húzzunk le egy pubba és rúgjunk be.

-          Hajthatatlan vagy. – bólogatott lemondóan Bill.