Gondok

Nem könnyű egy lánynak, még akkor sem, ha történetesen auror és metamorf boszorkány. Hogy mi nem könnyű? Hát, mivel lehetne problémája egy lánynak, kérdem én, mint a pasikkal?
Na jó, jó. Nem a pasikkal, nem kell nagyképűsködni. Egy fickóval van gond.

Nymphadora Tonksnak neveztek el az én kedves, áldott jó szüleim, amúgy jó fejek, de ez a név… Nem is hív így senki. Bár ahhoz is lehet köze, hogy kiosztottam már pár pofont és egyéb fizikai bántalmazásnak minősülő tettet, hogy megtoroljam a Nymphadorázást…
Tonksnak hívnak, és kész.

Kivéve őt. Pedig eleinte még kedveltem is! Mert szerénynek és kedvesnek tűnt, nem is hasonlított azokra a férfiakra, akikkel eddig találkoztam, és még humora is volt! Ez nagy szó ám. Vagyis, azt hiszem, humora még mindig van.

Szóval, eleinte azt hittem, hogy ő a Nagy . Csak aztán kis bibi derült ki róla. Hogy mi?
Ó, hát ennek a tökéletes példánynak biszexuális az érdeklődése.
Most minden barátnőm azt mondaná, és? Most téged szeret. Ezt én is tudom, de az utolsó hosszú távú kapcsolata az én unokabátyámmal, Siriusszal volt…
Persze, hogy felkaptam a vizet, amikor ezt meghallottam! Igazán jogos volt, hogy úgy éreztem magam, mint akit csak pótléknak használnak. Merthogy, történetesen, amikor a saját külsőmben vagyok, kimondottan hasonlítok az unokatesómra. Családi vonás.
Ő mondjuk már meghalt, így nem konkurrencia.

Várakozás

Miután ma van a harmadik napja, hogy nem láttam Remust, kissé már kezdek kiakadni. Hiába fürkészem az ajtót, azon csak nem akar bejönni a borostyánszemű, barna hajú férfi, hogy a bocsánatomért esedezzen!
Kár.
Valahogy számítottam erre. Mármint arra, hogy eljön.

Hirtelen természetem van, tudom én, de általában hamar lehiggadok, ezt meg ő tudja. Akkor most miért nincs itt, úgy, mint a múltkor?
Merthogy már volt egy elég nagy veszekedésünk nem is olyan rég, ugyanis a fejébe vette, hogy túl fiatal vagyok hozzá. Háhá! Nem is ő túl öreg, én vagyok túl fiatal!
S mindezt mikor nyögi be a drága? Mikor már majdnem elaludtam az ágyában egy, na jó, három eget rengető szeretkezés után.
Persze, hogy elborította az agyamat a lila köd!

De aztán jött, és bocsánatot kért, még virágot is hozott, és a dolgaink olyan jól mentek, ahogy egy ilyen háborús időszakban csak mehetnek.

Gyűlölöm azt a kígyóarcú szörnyeteget! Ha ő nem lenne, én is élhetném a magam kis átlagos életét, és nem kellene folyton attól rettegnem, hogy a szeretteim, a barátaim holnapra talán halottak lesznek.

Lassan már a világot is megváltom, és Remus még mindig nem jön! Lehet, hogy most komolyan megsértődött? De hát, nem mondhatja csak úgy reggeli közben, hogy „Meséltem már, hogy jártam Siriusszal?”
Vagy túl nagyot ütöttem rá azzal a vázával? Még élt, mikor eljöttem.

Anyám erre azt mondaná: Férfiak! És ezzel elintézettnek tekintené az ügyet. Könnyű neki! Ő már huszonöt éve apám felesége, de én még csak két hónapja járok Remusszal, és mindenben bizonytalan vagyok. Talán azt kivéve, hogy még mindig szerelmes vagyok.
Hiába idősebb, mint én, hiába volt viszonya az unokatestvéremmel, én szeretem.

Szeretem

Amint meghallom a kopogtatást, úgy vetődök az ajtókilincsre, hogy akármelyik tapasztalt fogó megirigyelhetné. Nem is csalódom.
Az én életem értelme áll az ajtóban, kopott talárjában és kedves, bizonytalan félmosolyával. Úgy szeretnék a nyakába ugrani, de ehelyett szigorúan számon kérem rajta az elmúlt három napot. Hol a pokolban volt? Én itt aszalódom a hercegemre várva, immár három átkozott napja!
Küldetésen?!

Szent Merlin! Én meg itt üvöltözök vele az ajtóban. Nem vagyok komplett. Most kétszáz százalék, hogy le fog lépni. Itt hagy.
De nem! Említettem már, hogy a pasi kitartó is? Marad. Velem.

Szeretem.
Már egy hete ismét együtt vagyunk, tisztáztuk a félreértéseket. Egy teljes hét, ami alatt sokat sétáltunk, együtt főztünk, voltunk egy mugli moziban, és rengeteget szeretkeztünk. Még hogy öreg…
Alig bírom tartani vele a lépést.

Megoldás

Tudom én, hogy még csak rövid ideje vagyunk együtt, de mostanra biztos vagyok három dologban.

Egy: Nem akarok több kellemetlen meglepetést, jobban szeretem a biztos dolgokat, így mindent elkövetek, hogy kiderítsem a titkait. Például sarokba szorítottam Hermionét, és mint nő a nőnek elmondta, hogy Remus, az én Remusom vérfarkas. Viszonylag jó viselem. Mire hazaért, már túl is tettem magam rajta. Kíváncsi vagyok, mikor mondja el.

Kettő: Ő az a férfi, akihez hozzá szeretnék menni feleségül. Ezt ma este közlöm is vele. Ha ezt is kibírja, tényleg ő az igazi.

Három: Gyereket akarok tőle. Ha megfutamodik a házasság elől, akkor is. Maximum majd alakot váltok, és elcsábítom…

Érdekes esténk volt. Remus még mindig mélyen alszik az ágyban, ugyanis még mindig itt van. A bőröndje ugyan még az előszobában áll, de azért tudom, hogy hosszú távra tervezi. Én is.

Elmondta nekem, hogy vérfarkas. Nagyon megértő voltam.

Megkértem a kezét. Kicsit kiakadt, de azért ő is megértő volt.

Mindezen megértés közben kaptunk egy sürgős baglyot az Ispotályból: úgy tűnik, terhes vagyok! Na, ezen kicsit kiakadtam, mert szerettem volna magam eldönteni, mikor szüljek. Ja, kérem! Védekezni kellett volna.
És Remus még mindig itt van. El akar venni feleségül. Szeretné a közös gyerekünket, és azt állítja, szeret engem. Őrület!
Azt hiszem, nincs még egy ilyen férfi az egész világon. Szeretem. Örökké szeretni fogom.
Hogy ő hogy fogja bírni mellettem, az rejtély. Eddig kitartó volt…

VÉGE

írta: draco girl