Első

Gonosz voltál,

gyerek még,

s szívem összetörted rég.

Elfeledni nem lehet,

hogy mi volt rossz benned.

De a szívem egyben van már,

s gondolatom más fiún jár,

de a sérelem örök,

a jó emlékek között.

Nem szerettél, csak talán egy percig,

ezért, fájt a szívem sokáig.

Az első voltál,

de nem az utolsó,

feledni nem tudlak, s ez így jó.

Nélküled

Oktondi gyötrelem,

kínzó félelem,

nélküled, nem létezem.

Reggel

Olajos harmat ébresztett reggel,

s veled álmodtam egész éjjel,

hogy ölelsz,

csókolsz,

szeretsz.

De csak álom volt, így szertefoszlott,

a tündérkép eloszlott.

Csókodat már nem érzem számon,

s ez nem történt meg, szörnyen bánom,

mert megkapni téged,

nem tudlak sosem,

s ez az érzés, elemészt, teljesen.