Egy tánc, és már nincs senki más,
ez a sorsunk most és ezután.
E perctől többet érsz,
hiszen őrzöd, amíg élsz.

Mire vársz, már a sorsunk e tánc,
egy perc, amiért élsz.

Mindegy mennyit vártam rád,
és súgtam annyi éjen át, hol vagy már?

Mert most végre itt vagyok, és érted bármit eldobok,
s nem is fáj.

Most a józan észen túl,
bennünk furcsa érzés gyúl, csendben fel.
Titkolt vágyainkon át, lázas testünk önmagát árulja el,
de ez sem számít.

Hozzád láncol, pár, lopott, gyors pillantás,
e meleg, könnyű nyártól, a jövőnk lett más,
mond hát!

Mért vársz, a sorsunk e tánc,
ennek élünk most és ezután,
e perctől, többet érsz,
hiszen őrzöd, amíg élsz.

Nem nagy álom egy hét,
pár nap egy életből mégis elég.

Benned elveszve úgy, hogy másfelé, nincs már út.

Néha mindenünk egy nyár,
s ilyen tánc, nem lesz több már,
de ez sem számít.

Hozzád láncol,
pár, lopott, gyors pillantás.
E meleg, könnyű nyártól, a jövőnk lett más,
mond hát!

Mért vársz, a sorsunk e tánc,
ennek élünk most és ezután.
E perctől többet érsz, hiszen őrzöd, amíg élsz.

Mért vársz, nézd, a sorsunk e tánc,
ennek élünk most és ezután.
E perctől, többet érsz,
hiszen őrzöd, amíg élsz.

Egy tánc, és már nincs senki más,
ez a sorsunk most és ezután.
E perctől többet érsz, hiszen őrzöd, amíg élsz.

Mért vársz, a sorsunk e tánc,
ennek élünk most és ezután.
E perctől többet érsz, hiszen őrzöd, amíg élsz.

Mért vársz, nézd, a sorsunk e tánc,
ennek élünk most és ezután.
E perctől, többet érsz,
hiszen őrzöd, amíg élsz.

Mért vársz, nézd, a sorsunk e tánc,
ennek élünk most és ezután.
E perctől többet érsz, hiszen őrzöd, amíg élsz.