Egy szerelem, egy barátság

                    Este Nicholas a verandán ücsörög. Hirtelen a csendet farecsegés töri meg, majd Patrisha lehuppan melé. – Hello, nagyfiú! Csak nem elfáradtál?

- Nem, annyira nem. – Persze hallani a hangján, hogy csak mutatja, mennyire kemény. – Na jó. Kicsit

- Nem bírjuk a gyűrődést? – A srác mögé térdel, és elkezdi masszírozni a hátát.

- Ezt ne hagyd abba!

- Nagyon görcsös vagy. Kicsit meglazítunk.

- Az jó.

                    Miközben a lány megmasszírozza jól elbeszélgetnek. Végül Patrisha visszaül. – Na, jobb?

- Hihetetlen ügyes kezed van. – Néz rá.

- Én mindenben ügyes vagyok. – Mosolyog.

- Kipróbálhatom? – Hajol közelebb.

- Mire gondolsz? – Bár tudja, hogy egyre gondolnak. A srác az első perctől bejön neki, s egyre jobban megkedvelte. Most, ahogy finoman a szája a szájához ér, érzi, hogy bele tudna szeretni.

                    Enged a srác kutakodó nyelvének, s közelebb bújik hozzá. Nicholas egyik keze a derekára siklik, másik a tarkójára, s ő egyre jobban a karjába olvad. Soha nem volt az a szenvedélyes típus, mindig gyengéd, lassú módon szeretett, s őt is úgy szerették. Ez a srác viszont, vad szenvedélyes erővel csókolja, s benne is éled a vágy még több után.

                    Tye kilép. – Trisha! – Meglátja őket. – Bocs. – Becsukni készül az ajtót ahogy hárman meglepetten egymásra néznek, de meggondolja magát. – Mi van? – Nem hisz a szemnek.

- Valami baj van? – Néz rá Nicholas kárörvendő vigyorral.

- Trisha, biztos vagy te ebben? – Csak a lánnyal foglalkozik

- Tye, ugye nem kérdőre akarsz vonni? – Megkedvelte a srácot, barátok lettek, de semmi köze a magán életéhez.

- Távol álljon tőlem, csak… - A srác elé sétál, aki feláll. Így farkasszemet néznek. – Azt hittem nem bírod a feketéket.

- Én csak téged nem bírlak, és azt a bőrszíned miatt, hanem a dolgokhoz való hozzá állásod miatt.

- Jó. Remélem, nem csak játszol vele.  Biccent a lány felé.

- Tye, köszi, de meg tudom védeni magamat. – Karol Nicholasba.

                    Joshua kinyitja az ajtót. Odasétál hozzájuk, és megáll Tye mellett . –Történt valami?

Tye az új párt nézi. – Összejöttek.

Nicholasék lehajtott fejjel vigyorognak.

Joshua hangján hallani, hogy kicsit meglepett. – Ez…remek. Csak szólok, hogy vacsi van. – Tér gyorsan más témára, majd be is megy.  

                    Bent a vacsora alatt a hír elterjed, s mindenki ezzel foglalkozik. Rachelnek viszont feltűnik,hogy Isabella és Jaqueline az asztal két végén ül. Az evés után ketten mosogatnak, de nem szólnak egymáshoz. Odamegy hozzájuk Rachel. – Valami bajotok van, csajok?

- Megtennéd Rachel, hogy helyet cserélsz velem?

Isabella egy pillanatra abbahagyja a mosogatást állítólagos barátnője megjegyzését hallva, de aztán folytatja, mintha nem rázná meg a dolog.

- Igen, de… - Ám a lány elmegy. – Isa, mi volt ez?

- Nem érdekes. – Egyedül magában rendet tesz a konyhában.

                    Már az utolsó pohárnál tart, mikor Joshua kilépve a szobából meglátja, hogy egyedül van. A többiek a szobákban vagy verandán ücsörögnek. –Senki, sehol? – Odasétál. A lány ne fordul felé. – Hé! – Kicsit maga felé fordítja. Látja, milyen szomorú. – Az előbb még Jackie segített.

- Hát már nem.

- Mi történt?

- Kérdezd tőle. Valami baja van velem.

- Isa! – Látja, hogy mindjárt elsírja magát.

- Nem, nem fogok bőgni. – Gyorsan folytatja a munkát, aztán látja, hogy Joshua megfogja a törlőrongyot. Legszívesebben elnevetné magát. – Te meg mit csinálsz?

- Segítek eltörölni ezeket. – És neki is kezd.

- Látom, nagyon profi vagy.

- Én mást se csináltam otthon, csak mosogattam.

- Csak össze ne törd!

- Ez fájt. –leteszi a tányért, és a lányra néz.

- Jó, bocs. Na folytasd, te kis macho.

- Ez egyre jobb.

- Megvettem a sportújságot. Benne vannak a meccseredmények. –Erre a srác majdnem leejti a tányért. Miután elkapja, a lányra emeli tekintetét. –Ugye, ugye? – Mosolyog a szőkeség.

 Csak most szólsz? Ezt megbánod! –Fogja a seprűt és elkezdi kergetni a lányt.

                    Kirohannak. Ott a srác eldobja a seprűt, de fut tovább utána. A kintiek meglepődve néznek egymásra, majd figyelik őket. Még nem látták Isabellát ennyire felszabadultnak. Jaqueline is pont kimegy a hangzavart hallva. Ezzel bebizonyosodott, hogy neki van igaza. A lány ráhajtott a két pasira.

                    Joshuáék egész messze szaladnak. A srác a fák között beéri a lányt, s ahogy elkapja, a lendülettől a földre esnek. Isabella megretten a fölötte támaszkodó sráctól. – Josh!

A fiú rögtön felül. – Bocs.

A lány rámosolyog. – Oké. Menjünk vissza!

- Rendben. – Felkel, felhúzza őt is, és lassan visszafelé sétálnak. – Nem akartam, hogy meg…

- Nyert a csapatod. – Látja, hogy a fiú csendben van, nem erőlteti a dolgot, de tudja, hogy szeretné, ha beszélnének róla. – Josh, nem tudod, mi volt, nem tudod, milyen volt.

- Ha elmondanád, akkor tudnám.

- Ha lenne elég erőm hozzá, megtenném.

- Nem akarom erőltetni. Csak úgy érzem, elég jóban vagyunk, és talán bízol is bennem kicsit…

Megáll. – Igen, ez igaz. De van alaki, akinek bármit elmondanák, akire rábíznám az életem.

- Dylan.

- Igen. A nővérem….vagyis ….szóval az ő öccsével jár, így ismertem meg. Zűrős korszak volt ez az életemben, és mindig Dylan volt mellettem a bajban. Szeretem, az életemnél is jobban, mellette biztonságban érzem magam, de még neki se voltam képes elmondani.

- Rendben. Nem akarom, hogy kényszerítve érezd magad!

                    Éjjel Isabella a konyhában ül, s az ágyon alvó Rachelt bámulja. Már majd leragad a szeme, de nem mer aludni. Besétál halkan Joshuáék szobájába, s letérdel a srác ágya mellé. Finoman megsimogatja az arcát, mire felébred. – Isa, baj van? – Suttog rekedten.

- Bocs. Aludj csak! – Kimegy.

A srác meredten bámul, majd kimegy utána. A konyhában égő villany miatt hunyorogva néz körbe, miközben megfogja a lány karját, hogy maga felé fordítsa. – Nem tudsz aludni?

Megrázza a fejét. – Nem merek. – Nyűgösen a sráchoz bújik.

- Értem. – Óvatosan a hátánál átöleli de csak az egyik kezével. – Gyere! – Az ágyhoz sétálnak. A lány lefekszik, ő meg betakarja. – Itt maradok. – Látja a rémületet a lány szemében. – Úgy értem, ide húzom a fotelt. – S meg is teszi. – Aludj nyugodtan! – Leoltja a villanyt.

                    Reggel Tye frissen lép a nappaliba. Ott meredten megáll, majd Joshuához megy, s felkelti. A srác nyaka teljesen elgémberedett, fáj a dereka, s alig tud felállni.

- Jó reggelt, Josh!            

- Tye!

- Nem értettem, hogy lehet, hogy nem volt éjszakai találkánk, de már sejtem, mi az oka.

- Oké, akkor ma te alszol itt.

- Szerintem ez személyre szóló dolog.

                    Lassan kipárolognak a többiek is. És persze a reggeli alatt mindenki meglepetten néz Isabellára. Tye nem mulasztja el közölni, hogy minek köszönhetik a békés éjjelt. Mire Jaqueline közli, hogy nem meglepő, s kimegy. Joshua épp követné, de Caroline meg be hozzájuk. Elmondja a napi tervet, majd megkeresi Jaquelinet kint. – Jó reggelt!

- Lehetne jobb is.

- Láttam, tegnap Ryannek segítettél.

- Igen, Doug?

- Egy pár fiatallal van. Ha akarod, nyugodtan menj oda, és beszélj vle!

- Inkább nem zavarom.

- Látom, hogy baj van.

- Összevesztem Isával. – Meglátja Ryant. – Bocs, csak beszélnék Ryannel.

- Menj csak! – Nézi a lányt, ahogy a fiúhoz megy. Attól fél, hogy ebből még bonyodalmuk lesz.

                    Ryan a lányra mosolyog, de látja rajta, hogy nincs túl jó kedve.

 – Na, ma mi a baj?

- Rossz a kedvem.

- Akarsz mesélni?

Megrázza a fejét. – Ma nem kell segíteni valamit?

- Ha van kedved, eljöhetsz velem megnézni a lovakat.

- Lovakat?

- Van a szomszédban egy lovarda. Onnan szoktunk állatokat hozni, ha egy-egy csoporttal kirándulni megyünk.

- Jó. És fel is ülhetek rá? – Sétálni kezdnek.

 Ezt megbeszéljük.

- Régen volt nekem is egy lovam. 12 évesen nyertem vele. Aztán egy baleset miatt el kellett altatni. Utána úgy döntöttem, inkább a táncot választom.

                    Nicholas és Patrisha kézen fogva sétál a környéken. A fák közé egyre mélyebbre mennek. Leülnek a fűbe. Csókolózni kezdenek, majd eldőlnek a földre, s lassan vetkőztetni kezdik egymást. Nicholas már alig bír várni, de Patrisha gondolkodóba esik. – Nick! – Kicsit eltolja a srácot. – Mi van, ha meglátnak?

- Nem fognak. – Teszi fejét a lány mellei közé.

- Nick! – Újra eltolja. – Lehet, hogy keresnek minket.

- Nem valószínű. – Kezét a lány combjai közé teszi.

- És… és mi van, ha…?

                    Nicholas felül hátat fordítva a lánynak. – Trisha, akarod te egyáltalán?

A lány is felül, és átöleli a vállánál. – Persze, csak…

Odafordul. – Nem kell, ha nem akarod.

- Nick, akarom, csak… én nem tudom olyan könnyen elengedni magam

                    A ebben a helyzetben.

- Ezen azt hiszem, tudok segíteni. – Megcsókolja, s közben visszadönti a földre.

sok simogatás, csók, gyengéd szavak megteszik a kellő hatást, s a lány megfeledkezik minden aggályáról, ám még utoljára megállítja a srácot. – Nick! És mi lesz a védekezéssel? – Erre válaszként a srác előhúz a zsebéből egy csomag óvszert.  Patrisha elneveti magát. – Te még terápián is gondolsz arra, hátha összejön egy gyors menet?

- Remélem nem csak egy. – Hajol a lány szájához.