...Üdv az idegklinikán!-szóltam a fekete hajú,hullakinézetű srácnak.Nem volt több 23nál.Talán annyi sem volt.Újabb idegösszeroppanás,ott hagyta a barátnője..cigi drog...gyógyszerek.Biztos,csak a szokásos...
Tovább játszadoztam a rubikkockámmal.Már amennyire engedte az infúzióm.Leültették a mellettem lévő ágyra,a csomagjait elhelyezték a szekrényébe.Hmm,hosszútávra érkezett.Akkor biztosan nem mindennapi eset.
Csak ült és bámulta a fehér falakat.Gondolom őt is taszította ez a tökéletes fehérség.Tökéletes kalitka.Rácsok nélkül.
-Majd megszokod.-szóltam ismét hozzá.-Itt mindig minden ugyanolyan és ugyanúgy telik.Tehát sok változást nem fogsz tapasztalni.
Rémülten nézett körül.Kissé fintorgott,gondolom megérezte a fertőtlenitők illatát.Mi illatát..szagát.Ezt az undorítóan tiszta,baktériummentes szagot.Kintről zörgést hallottunk.
Jön az ebéd.Láttam magam előtt,ahogy az ápolónő tiszta fehérbe öltözve,hangos léptekkel jön a síkos kövön és tolja maga előtt a tökéletes tiszta,fertőtlenített,fehér ebédkihordót.Fantasztikus,ma öt perccel előbb kapunk kaját.Na és persze gyógyszereket.
A nővér bejött és kiosztotta az adagokat.
-Jó étvágyat Amy.És neked is Gerard.
-Köszönöm.-rebegte a srác.Tisztára nincs magánál.
Gondoltam ha már jó ideig itt lesz,illene bemutatkoznom.Próbáltam úgy felállni,hogy ne tépjem ki az infúziómat(amitől még a hideg is ráz) és odalépni hozzá.
-Öhm..tehát mivel gondolom nem öt percig maradsz itt,a nevem Amy.-feleltem és kinyújtottam neki a kezem.
-Szia,Gerard vagyok.
Visszültem az ágyamra,és vártam,hogy teljenek a percek.A kockát nem sikerült kiraknom és eléggé ideges lettem tőle.Már vagy ötödjére próbálom ezen a napon ez az egyetlen elfoglaltságom ebbe a rohadt börtönbe és nem sikerül..
A dühömre egyetlen válasz volt a felelet: Remegés.
A kezeimen jött elöször.Még csak néhány ideg rángatózott.Aztán egyre több.Végül az egész kezem.Muszáj lehiggadnom.Megpróbálhatnék esetleg enni..
A kanál csörömpölve kiesett a kezemből.Gerard kapta magát és gyorsan felvette.Mellémült az ágyon és megetett.
-Köszönöm ez igazán jólesett.-feleltem neki és mindkettőnk pillantása a lábamra esett,ami ütemesen verte magától a padlót.
-Jól vagy?-nézett rám.-Minden oké..ne hívjam..?Úristen!
Látván,hogy már az arcomon is rángatózik az ideg,szerintem minimum azt hitte,valami elmeháborodottak intézetébe került.Totál beparázott azon,amivel én már lassan 17 éve élek.Vicces.
A nővérhívóra tenyerelt, és azok rohantak.Na de jó.Gyógyszereket nyomtak az infúziómba( "mennyei érzés...") és végülis lecsillapodott a kezem a lábam,az ajkam a fejem..
Legalább már nem remegek.De tisztára bekábítanak ezek a vackok.
-Mostmár okés?-hajolt az ágyam fölé.
-Még élek.-feleltem.-Amúgy te miért kerültél be?
-Pia..plusz Xanax..valami ilyesmi.-felelt semmitmondó hangon.-Jobbnak látták ha itt kezelnek.
-Aki ide bejön..élve nem megy ki.És ez nem a tipikus kórházi riogató.Hanem tényleg így van.-feleltem neki.-Én vagyok az eddigi leghosszabb távú beteg.
-Egy hét?-nevetett fel.
-Nem,Lassan..öhm..18 hét.-feleltem neki.-Az árvaházból ide utaltak mikor epilepsziás rohamot kaptam."Hogyan adjuk le a beteg gyerekeket,igen gyorsan" típusú eset vagyok.Mindig is remegett a kezem ,de nem vettek ott komolyan.Mióta volt egy rohamom..nahát azóta vagyok itt.De mindenki elment már mellőlem.
Gerard csak nézett engem.Aztán a kockára nézett.
-Sikerült már kiraknod?
-Nem.-feleltem bosszúsan.-Pedig már régóta próbálkozom..
Odaült mellém és pillanatokon belül kiforgatta.Én csak ámultam.Akinek ilyen kézsége van az mi a francot keres itt?
-Tudod..-szólalt meg.-Az a baj az emberekkel,hogy azt gondolják,tisztán hülye vagy,csak azért,mert nem találsz menekülő útat,csak a piát meg gyógyszereket.Elkönyvelnek egy alkoholista lúzer énekesnek,aki a divatot követve iszik mert attól lesz menő.Hát nem.Az a nagy baj,hogy mikor normális vagyok,akkor is azt gondolják az emberek,hogy hülye.Holott..az emberek túl vakok ahhoz,hogy meglássák az apró,finom különbségeket a nemnormális és a hülye között.
Nevetnem kellett.Igaza volt.
-Csalódtál az élet nevű játékba igazam van?Valami nem klappolt ,aztán nem volt más út..hercegnőt játszhattál az ital hatására,és boldog voltál.
-Valami ilyesmi.De elhoztak ide és a legszörnyűbb rémálmaimban sincsen ilyen hely..-nézett rám.-Van itt valami amivel tényleg elütheted az időt?
-Kalapács a folyosó végén,a tűzcsapnál.-viccelődtem.-Amúgy nem.Rajzolni lehet,rubikkockázni,aztán minden ilyen logikai szarokat megkell oldani..én feladtam ötnél.Nem megy.
-Hol van ceruza és rajzlap?-kapott rá a témára.
-Ott.-mutattam egy kis szekrényt a szoba túlsó végén.
Odasétált és elővette ami neki kellett.Én bealudtam,végülis ő rajzolt folyamatosan addig.
Mire felkeltem,lehetett vagy öt óra.Jött az ápoló és különvitt minket,valami rehabilitációs foglalkozásokra.Fogalmam sincs,hogy Gee-nek miből állt,nekem momentán annyiból,hogy különböző teszteket kellett megoldanom és mesélnem kellett az álmaimról meg ilyenek.Nem sok változást éreztem.Mire visszaértem,már Gee ott ült, és rajzolt tovább.
-Na milyen volt?-kérdeztem.
-Tömören?Borzalmas.-felelt.-Nem akarok tovább ittmaradni.
-Elhiszem.Odagurultam a tolószékemmel,amit akkor kaptam mikor visszahoztak a rehabról.De vicces.Mint valami elvonó..
Tök gyönyörűen rajzolt.Igaz,kissé elvont volt,és a hideg is rázott némelyik rajzától,tele volt vérrel,rózsákkal,koponyák,csontváz...de gyönyörű volt mindegyik.
-Amúgy,milyen zenekarban énekelsz?-jutott eszembe.
-Nem nagy cucc.Amúgy rock.-felelt nekem.-Egész szép kis banda..My Chemical Romance.
-Borzongató a neve.Misztikus..olyan ..elvont fekete és vörös.-feleltem nevetve.-Hát mindenesetre illik hozzátok.-mosolyogtam.
A nővér bejött és beadta az utolsó nyugtatókat nekem.Nem értettem miért kell folyamatosan nyomni belém,dehát itt az én nevem kuss..
Gee még utolsónak megkérdezte,hogy mi az a szám,amit utoljára hallottam,és tetszett.
-Rihanna.Umbrella.
Bekómáltam és aludtam.Azonban hallottam valahonnan nagyon messziről egy csodálatos,mély sokatmondó hangot ahogy ezt a számot énekli.
Megnyugtatott teljesen.Továbbaludtam.

Másnap zajongásra keltem fel.Geenek látogatói voltak.Érdekes,ide nem szokott ember bejönni meg kimenni.
Egy csapat furafazonú srác.Az egyik mondjuk..hum..elég helyes.Punk séró,fekete és szőke.Nem rossz nem rossz..
Ekkor Gee meglátta,hogy felébredtem.
-Szia Amy.Hogy vagy?
-Elég jól.-feleltem.És ők?Látogatók?Ki vagy te itt?Az isten?Ide nem szoktak jönni látogatók.
-Én Mr.Way vagyok,tehát jöhetnek.-nevetett.-amúgy ő az öcsém,Mikey, a legjobb haverom Frank és ő itt a gitáros Ray.
-Öhm Hellosztok.-feleltem a zűrzavarban.-Te Mikey,és te Frank,te meg Ray.Megy ez neked Amy.-nevettem fel.
A srácokkal elkezdtünk beszélgetni,és elég gyorsan telt az idő.Ez alatt Gee minden második mondata, a szenvedésről szólt és elakar menni innen.Én mit mondjak?
Végülis odaült az ágyamra Frankie és ő is kirakta a kockát.
-Ti ezt hogy a francba csináljátok?-kérdeztem idegesen.
Gee egyből csillapitott.
-Héh óvatosan ne izgasd fel magad..megint remegni fogsz..
A kezemre néztem.Már kezdődik.
Frankie a kezemre tette a kezét,és csodák csodájára abbamaradt a remegés.
-Varázsló vagy?
-Nem, kislány.Bűvész vagyok-nevetett.
-Én meg nem vagyok kislány.17 leszek.
-Ohh bocs.Én meg 19.
Nevettem.Ez a srác szemtelenül pimasz és helyes.Mekkora mázlija van annak aki ezzel összeakad..
Beszélgettem vele,mire észbekaptam már kint is voltam a kertbe.Kivittek engem.Végre szabadba vagyok!
A szabadban egészen más az élet.De tényleg! Gee is kivirult,nevetett a barátaival, és én is egészen jól éreztem magam Frank társaságában.Ez a teletetovált,extrém külsejű srác megbolondít mindenkit maga körül és mégis hatalmas szíve van.
Ahogy visszatoltak a szobába,hallottam,ahogy jön a nővér és ismét kapni fogom a gyógyszer adagomat.
-Jóéjt Gee és nektek is Frankie.-feleltem álmosan a gyógyszerektől.
És ismét hallottam az umbrellát ahogy dalolja nekem egy hang.De most vokáloztak mellé..

Elkövetkezett egy hét és észrevettem ahogy Gee pakolgat.Mint aki tudja,hogy kiviszik innen.
-Elmész?
-Igen.-felelt.Leült az ágyamra.-Mindenjót kívánok neked.De tényleg.
Mosolyogtam.Neki elhittem,hogy tényleg ezt kívánja.Olyan boldog voltam,hogy neki sikerült,és szomorú, mert itthagyott engem.
Majd megint jön valaki más,a helyére.
Ismét a rubikkockát forgattam az ágyamba bújva.Láttam ahogy Frankiék jönnek az ajtón be,nagy lármával, és Geet megölelik.
Fekete zakó,fekete ing,fekete nadrág és vörös nyakkendő.Extreme.Valami eszméletlen,hogy mennyire sokat változott.Teljesen leszokott a piáról és a gyógyszerekről is.Remélem tényleg sikerült neki.
Búcsúzoúl elénekelte nekem az Umbrellát.Mostmár tudtam,hogy ő énekli.Könnyeztem boldogságomba.
-De jó,hogy te elmehetsz innen...annyira örülök neki.-néztem rá.-Sok sikert.Tudom, hogy menni fog.
Gee csak mosolygott és mindenki megszorította a kezem.Elmentek és üres lett a szoba.Hirtelen rámtört a szoba fehérsége,rámtörtek a kórház szagai,a síkos padlókon léptek koppantak,távolodó léptek..

Mostmár nem is akartam felkelni az ágyból.A kockát is a sarokba tettem.Nem akartam láttni.Az üres falak bámultak rám.
Dúdolgattam az umbrellát,és vártam.Vártam,hogy történjen valami.Megöl az unalom,de szó szerint.A gyógyszereket nem szedtem,hagytam,hogy remegjen a kezem.Hagytam,legalább az lekötött,hogy megnyugtassam magam ha már más szórakozásom nincs...
A nővér bejött.
-Látogatód érkezett.
Néztem rá.Ez miről beszél?
-Nekem?-néztem körül a szobába.
-Igen neked.-mosolygott.-A rokonod.
-Dehát nekem nincs is...-néztem nagyot mikor Frank egy csokor rózsa kíséretében belépett.
-Te mi a francot keresel itt?
-Téged.-mosolygott.-Ezt neked hoztam.
A nővér kiment és ketten maradtunk.
-Ezt te most,hogy gondoltad?
-Úgy,hogy örökbefogadtalak.Illetve anyámék.Tudom tök vicces meg minden..de tényleg.Meséltem nekik rólad.. és mostmár a családomhoz tartozol.-nevetett rám.
Megöleltem,hiszen elakadt a szavam...

You can stand my umbrella ella ella e e e under my umbrella...-énekelte Gee előttem a színpadon.
Én feltartott kezekkel énekeltem vele és mosolyogtam rá.A koncert fergeteges volt.És tudom,hogy csak nekem énekelte ezt a dalt.
A színfalak mögött egy képet örökitettek meg.Én amint egy esernyőt tartok és két srác van mellettem.Gee és Frankie.

You can stand under my umbrella...