A másnapi kötelező beszélgetésen még mindig Samantha beszél, néha Tyeal kiegészülve, akárcsak a további pár napon. És szabadidejükben ugyanúgy kerülik egymást. És mivel csak Samantha tud főzni, ezt a feladatot még mindig ő látja el, így Tye azzal tüntet, hogy nem eszik.

            A lány egyik délután megunja, s a többiekkel a nappaliban üldögélő sráchoz megy. – Elegem van. Főzzön valaki más! Nem nézem tovább, hogy engem okolsz az életed minden rossz pillanatáért. Nem vagy jobb nálam, csak szerencséd volt, mert Chris nem halt meg. – Betelt nála a pohár. Az előző két napban Tye mesélt magáról. Hogy az édesapjával és két testvérével élt, mert az anyjuk ott hagyta őket, mert lelépett egy másikkal. Ő volt a család összetartó ereje, minden feladat rá hárult, mert az apjuk beteg lett. Beleszeretett egy lányba, s közben megtudta az öccséről, hogy drogokat szed, ő meg épp kiszállni készült a bandából, s emiatt viták voltak. Őt sem kényeztette el a sors, ez igaz. De nála most nincs tovább. – Igen, sajnos lelőtte az öcsédet, de nem akartam. Viszont te magad mondtad, hogy drogozott és rossz oldalon állt.

- Ne merj nekem róla beszélni!

- Akkor beszéljünk rólad! Te is drogozni kezdtél, az életed romokban hevert, s csak az foglalkoztatott, hogy megölj! Nem veszed észre, hogy mind a kettőnk megbotlott? Vess meg, gyűlölj, rúgj belém, üss meg, de lépjünk már túl ezen, mert nem bírom tovább!

- Soha nem verek nőt.

- De lőni az nem probléma.

- Nem lőttem.

- Mi?  Hülyének nézi a srác? Hisz eddig azt hajtogatta, hogy meg akarta ölni. A kezében volt a pisztoly, amivel lelőtte Christiant.

- Ott álltam, de nem tudtam megtenni. Aztán jöttek a rendőrök, nagy szirénázás, őrült kavarodás volt. Az én kezemben volt a fegyver, de nem én lőttem. A bandám bosszúra használt. Én téged akartalak, ők a barátod.                      

- A bandátok. – Samantha nem is tudja, vajon megszólalt e, vagy csak tátogott. Fejét csóválva hátrál, majd kirohan.

            A többiek Tyet nézik. Így elég nagy bűntudat gyötörheti Samanthát. Ő lőtt. Tye viszont nem. Rachel szólal meg. – Utána kellene menned.

- Majd ha fagy. – A szobájába sétál.

            Közben Rachel bemegy hozzájuk, és közli, hogy reggel korán kell kelniük. Erre mind felkapják a fejüket. Van még korábban is, mint ahogy eddig ébresztették őket? – Segítetek nekem a kertet rendbe tenni. – Megy el a nő.

- Remek. – Dobja az asztalra az újságot Joshua.

- Fáj a munka a gazdag fiúnak? – Húzza Rachel.

- Ha ezzel arra akarsz célozni, hogy életemben nem fogtam még ásót, kapát, és nem nyírtam még füvet, akkor igen. De kérdezd csak meg Jaquelinet, ő hányszor ültetett virágot, vagy gazolt.

- Mi közöd hozzá, Josh? Ne velem példálózz!

- Miért, neked talán kellett valaha komolyabb házimunkát végezni?

            Jól összevesznek, ráadásul Patrisha előveszi a kaja témát, mire Jaqueline felpattan, és szó nélkül a fürdőbe rohan. A mosdónál megáll és a tükörképét bámulja. Őrlődik magában. Megereszti a vizet, megmossa az arcát, majd elkezd le-fel járkálni. Megáll a wc előtt, s dönt.

- Minden oké? – Áll az ajtóban Rachel.

- Nem, semmi nem oké, és tudod, kopogni szoktak mielőtt benyitnak. – Látja a lány arckifejezését, s ő is éri, hogy durva volt. – Bocs. Ne haragudj!

- Beszéljünk?

- Inkább ne! Jó?

- Persze. – Elmegy.

            A szőke lány pár percig a fürdő közepén ácsorog egyedül, majd inkább visszamegy a többiekhez.

            Caroline Samanthával beszélget kint. Sétálnak, és a lány megnyugszik. Mikor visszamegy a házba a többiekhez, a nő a fűben állva, karba tett kézzel élvezi a szellőt. Hátulról átöleli egy kar. – Doug!

- Hiányoztál! – Belecsókol a nyakába.

- Te is. – Felé fordul és átöleli. – Milyen volt a műtét? Jól sikerült?

- Remélem. Eddig minden rendben, de majd később derül ki. És itt, mi a helyzet?

- Megvagyunk Nem vagy pótolhatatlan.

- Nem?  Mosolyog kicsit hátrébb dőlve, oldalra döntött fejjel a nő szemébe nézve.

- Nem. – Megcsókolja. – De nekem minden perc rossz nélküled.

            A faház verandáján álldogáló Jaqueline őket bámulja. A férfi észreveszi, mire ő gyorsan elfordul.

- Azt hiszem, valaki beszélni szeretne veled. - Biccent a ház felé.

Caroline megfordul. – Áh, ő az a lány, aki miatt a húgom hívott.

- Jaqueline, igaz?

- Igen. Jaqueline Philips.

- Philips? – Lehet, hogy félreértette.

- Igen. Én is így reagáltam. Személyesen Sarah Philips lánya. De mit is vár az ember egy világsztártól? A gyerekeik mindig sérülékenyebbek. – A férfira néz. – Jól vagy?

Doug a lányt bámulja. – Hogy? Ja, igen.

- Odajössz velem?

- Nem, menj csak! Én kipakolok. – Engedi el a nő kezét. Megvárja, hogy Caroline odamenjen, s őket nézi, ahogy beszélnek.

            Samantha és Tye a vacsora alatt sikeresen ismét összeveszik. A lány fel is áll az asztaltól, s a szobába megy. Rachel utána siet.  Te mit csinálsz? – Teljesen paff lesz látva a lányt, a bőröndjét pakolva.

- Elmegyek.

- Nem, csak szeretnél. De átgondolod, és rájössz, hogy oltári nagy hülyeségre készülsz.

- Mondhatsz, amit akarsz. Nem hat meg semmi. – Pakol tovább.

            Rachel látja, hogy túl eltökélt. Kimegy a többiekhez. – Ne engedjétek el! – Rohan ki a házból. Mindent végignéz Ryant keresve, de a srác sehol nincs. Majd végül a kőépületből kifelé igyekezve beleütközik a fiúba. – Na végre! Gyere! – Húzná magával.

- Hova? – Szilárdan áll.

- Sunny el akar menni.

            Ketten a faházhoz sietnek, de a lány már nincs ott. Hiába próbálták visszatartani. Patrisha ment vele, hátha menet közben le tudja beszélni. Rachelék utánuk szaladnak a buszmegálló felé, s útközben beérik őket. Ryant és Samanthát egyedül hagyja a két lány.

- El akarsz menni?

- Igen. – Engedi el a húzogatós bőröndjét a lány.

- Nem tarthatlak vissza erőszakkal, de remélem, hogy meggondolod magad.

- Nem bírom Tyeal. Nem ő tehet róla. Na persze nem könnyíti meg a helyzetet. Azt hittem, csak egyszer kell túltennem magam a történteken, de nem. Egész életemben kísérteni fog, igaz?

- Nem könnyű neked. Egyikőtöknek sem az.

- De én megöltem valakit.

- Össze voltál zavarodva.

- Más is van, hogy összezavarodik, de attól még nem lő le senkit.

- Hogy várod el, hogy más megbocsásson, ha te se tudsz magadnak?

            Miközben Ryan Samanthával próbálja helyretenni a lány gondolatait, Rachel megáll Tye előtt, aki a veranda lépcsőjén ül. – Tudnál segíteni.

- Nem.

- Csak beszélned kellene vele.

- Felejtsd el! Sőt, menjen csak el!

- Tudom, hogy nem ennyire kőszívű, csak nem mutatod ki az érzéseidet.

- Rachel, nem ismersz! Nem próbálj szép szavakkal hatni rám!

- Jó. Leül mellé. – Gondolj a legjobb haverodra! Fegyvert fognak rá. Mit teszel? Tye, tudom, hogy szeretted az öcséd, de kérdezd csak meg magadtól, tényleg Samantha a hibás? Nem a testvéred, O.J. akart lelőni egy srácot, csak mert nem a ti bandátokba tartozott?

Tye dühösen fordul a lány felé, de aztán nem kezd el kiabálni. – Hagyd ezt abba! – Felkel, s elsétál. Valahogy véletlen pont Samantháékhoz.

            Ryan a fiút látva tudja, Rachel beszélt vele, s sikerrel járt. Hihetetlen egy lány.

- Beszélgessetek csak! – Hagyja magukra őket.

Tye megáll a lánnyal szemben. – Ne várd, hogy könyörögjek, vagy térdre essek. Csak… miattam nem kell elmenned. Majd… nem foglak cseszegetni. – Elindul A dolgát elvégezte.

- Tye! – A lány odamegy hozzá. – Nem így akartam. Szörnyű érzés…én…bármit megtennék, hogy…

- Nézd, Samantha! O.J. is hibás volt és én is. Ami megtörtént, már megtörtént, és nem tudunk rajta változtatni. Felesleges, hogy ezen szenvedjünk. Valahogy kibírjuk itt, aztán mindenki megy haza, rendben? – A lány bólint. – Remek. – Tye elmegy.