1990-ben hozták létre a Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesületét, melynek bábáskodásával rengeteg hazai sportoló születik. 1991-ben a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség bontotta ki zászlaját, hogy ismét lovas nemzetté válhasson a magyar. A szakmai feladatok ellátása mellett az általános és középiskolai lovasoktatás fellendítésének érdekében lovasoktatókat, túra- és táborvezetőket képeznek náluk.
A lovasiskola kiválasztása
Sajnos, még mindig kevés nálunk a jó iskola, ahol a lovakon látszik, jól tartják őket, nem csupán üzleti, meggazdagodási célból foglalkoznak velük. Egy jó lovasiskolában az istálló tiszta, gondozott, közelében kényelmes, dús füvű legeltetők, szalmabálák fekszenek. A lovak elégedettek, nyugodtak és barátságosak. Sokszor a lovászok, oktatók megjelenéséből, viselkedéséből kaphatunk tiszta képet a helyről, mérhetjük fel, szívesen tanulnánk-e ott lovagolni. Amennyiben anyagi lehetőségünk engedi, érdemes lovat vásárolnunk, igazán csak a sajátunkkal alakíthatunk ki szoros barátságot. Félvér lovakat (hibátlan, egészséges) 2-400 000 forinttól kínálnak, elhelyezésüket megoldhatjuk bértartásban is.
Ha döntöttünk az iskola felől, lovat is kell választanunk, illetve általában el kell fogadnunk azt, amelyiket nekünk hoznak ki. Minden lovasiskolában vannak kezdők számára fenntartott, könnyen kezelhető, egyenes járású állatok.
A hatalmas, erős paripák közelsége főleg gyerekekben félelmet ébreszthet (sokszor még a póni is), ők nem is nagyon merik tenyerükön átnyújtani az ismerkedéskor szokásos kockacukrot vagy más csemegét. Az édességet felfelé fordított tenyerünkre tegyük, majd húzzuk be hüvelykujjunkat, nehogy a ló megharapja. Minden lovat érdemes lekenyerezni, a cukorka eszegetése közben kötőfékezni is sokkal könnyebb az állatot. Ugyanekkor figyeljünk arra, hogy ne adjunk sok édességet, mert követelőzővé tehetjük új barátunkat, ráadásul az állat egészségének sem tesz jót.
Hozzuk ki a lóból, amit tud!
Lovunkkal szemben legyünk határozottak, következetesek, jóindulatúak. Kerüljük a durvaságot, ordibálást. Nem várhatjuk, hogy mindenben alkalmazkodjon hozzánk: a ló és lovas viszonya kölcsönösségen alapul. A sportlovakat kiképezték arra, hogy lovagoljanak rajtuk, de csak a számukra megtanított jelekkel, mozdulatokkal irányíthatjuk őket. Tudomásul kell vennünk, hogy kezdetben a ló többet tud a lovaglásról, mint mi. Számunkra kettős a feladat: az elméleti és gyakorlati tudnivalók elsajátítása közben fokozatosan hátasunk vezetőjévé kell válnunk.
Az oktató kezdetben vezetőszáron vezeti a lovat, mindaddig, míg meg nem szokjuk annak mozgását. Ha már biztosan ülünk a nyeregben (térdeinkkel, ülőcsontjainkkal négy ponton fogjuk azt), igazodni tudunk a ló mozgásához, illetve, ha derekunk forgatásával, ülésünk változtatásával, lábunk nyomásával, a szár használatával irányítani is tudjuk őt, következhet a futószáras vezetés.
Ahhoz, hogy önállóan kilovagolhassunk, élvezhessük a lovaglást, meg kell tanulnunk a ló járómódjait, a lépést, az ügetést, a vágtát, a poroszkálást, illetve sok gyakorlással elsajátíthatjuk az ugratás technikáját is. Az igazán jó lovasok lehetőség szerint kiveszik részüket a ló ápolásában, felnyergelésében, kantározásában is. A lovagláson kívüli együttlétek mélyítik az állat és az ember közti baráti kapcsolatot, hozzásegítik mind a lovast, mind a lovat ahhoz, hogy válságos helyzetben egymás segítségére lehessenek.
COPYRIGHT (c) don't copy
háziállat | 03allat.gp |