Gyorsan bementünk a kórházba, ahol  hamarosan megszülettek a kicsi Kaulitzok :) Az egyik Bill,
A másik pedig Daniel Gustav, mert Gustav születésnapján születtek.
Pár napot bent kellett maradnunk, közben Tom, Georg és Gustav is meglátogattak minket..

Mikor végre hazamehettünk, akkor  már készültek az érkezésünkre az otthoniak.
Mindenfelé virágok, díszek, azonban a többiek sehol. Nézelődtünk is egy darabig, sehol semmi...
-Úgy látszik, hogy meguntak ránk várni.-Bill
-Igen, lehet... később jöttünk, mint gondoltuk.-én
Befektettem a kicsiket a kiságyba, majd elkezdtem dúdolni nekik, hogy elaludjanak.
Ezután visszamentem Billhez, aki az előszoba közepén állt, arcán szomorúság, kezében pedig egy papír.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle aggódva
Bill nem válaszolt, nagyon nagy szomorúság ült ki az arcára és átadta nekem a papírt, melyen az állt, hogy
az énekes nagypapája elhunyt.
Nem mondtam semmit, tudtam, hogy mit érezhet Bill, ezért némán megöleltem.
Már tudtam, hogy hová tűnt mindenki...
Némán álltunk egymást ölelve az előszoba közepén. Bill majdnem sírt, amitől énis majdnem...
Kb. egy óra múlva a többiek is hazajöttek, a nagymamánál voltak.
-Hazaértetek?-Gustav
-Amint látod..-én
-A kicsik hol vannak?-Georg
-Bent a kiságyban. Megnézhetitek őket, de csak halkan, mert alszanak.-én
-Oké, menjünk.-mondta Gustav, miközben elindult a gyerekszoba felé
-Sajnálom Bill...-mondtam szomorúan és együttérzően, miután egyedül maradtunk a szobában
-Tudom.. nincs semmi baj... Nagypapa már idős volt, ez az elmúlás törvénye. Túl fogom élni...-mondta
Bill
-Rendben...-én

Pár héttel később a kicsik már jobban hasonlítottak az apjukra, aminek én nagyon örültem... (:
Tom és Xéni elköltöztek, de azért sokat látogattuk egymást.
És egy napon, mikor Billel vacsorázni mentünk......

-Szeretlek.-mondta Bill, miközben az asztal fölött a szemembe nézett
-Én is szeretlek.-én
Ekkor felállt, letérdelt mellém, a zsebéből elővett egy dobozkát, amiben egy fehérarany gyűrű rejlett, majd
feltette a kérdést:
-Hozzám jössz feleségül?
Könnyezve mondtam ki azt a szót... azt a szép szót, ami ezentúl örökre összekötött minket.

Az esküvőt karácsony előtt tartottuk, nagyon szép esemény volt. Mindenki ott volt, akit szeretünk és
igazán olyan volt, amilyet mindenki kíván magának.

Ezután még skáig éltünk boldog házasságban, majd Tom is rászánta magát, hogy elvegye Xénit. :)
Georg és Gustav is megnősült és mindkettőjüknek született két szép gyermekük.

És még máig is boldogan élünk, ha azóta meg nem haltunk. [XD]