-Na végre felébredtél! Úgy aggódtam érted!-Bill

-Igen, az látszik, de értem aggódtál?? Értem igazán nem kell, megvagyok!-mondtam neki

-Oh, akkor rendben.-Bill

-A többiek hol vannak?-kérdeztem

-Hangszeres próbát tartanak, szóval oda most nem kellek...-Bill

-Értem.-én

-Biztos jól vagy?-Bill

-Igen, tökéletesen.-én

-Akkor megnyugodtam.-Bill

Én csak mosolyogtam. Jó érzés volt tudni, hogy az az ember, akiért bármit megtennék, aggódik értem.

-Mikor mehetsz haza?-Bill

-Az orvos azt mondta, hogy ha minden jól megy, akkor még ma.-én

-Ma? Az jó.-Bill

-Igen, szerintem is. Bár egyedül abban a nagy házban.... biztos nem lesz jó....-én

-Talán erre van megoldás......-Bill elgondolkodva

-Igen? És mi?-kérdeztem

-Persze csak ha akarod, mert semmi sem kötelező.....-Bill

-Mondd már!-én

-Ha akarod, akkor odaköltözhetsz egy időre hozzánk, és akkor nem lennél egyedül... lennénk négyen.-Bill

-Oh, ez remek ötlet, de nem fogadhatom el. A rajongók megölnének, és különben is....-én

-A rajongókkal ne foglalkozz, különben meg mi oka lehetne?-Bill

-Öhm..... nem mi, hanem ki.-én

-Ki az? Georg? Mert ha igen, akkor majd szólok neki, hogy gyakrabban fürödjön és próbáljon rendesen viselkedni! xD-Bill

-Nem, nem ő.... és nem költözhetek oda, mert az akadály az ikertestvéred....-én

-Tom??? De miért? Mit csinált? Majd beszélek vele....-Bill

-Nem, nem kell... még nem csinált semmit, de félek, ha odaköltözök, akkor fog.-én

-Félsz Tomtól? Nem olyan veszélyes a lányokra, mint ahogy mondja. Én már csak tudom, hiszen az ikertestvérem!-Bill

-Tényleg? Nem is olyan macsó??? Most lebukott. xD-én

-Legalább is nem annyira, mint amilyennek mutatja. És majd megbeszélem vele.-Bill

-Oké, ha tényleg szeretnéd...-én

-De még mennyire!-Bill

És tényleg boldognak látszott.....

Bejött az orvos.

-Na kedves Zsuzsanna úgy néz ki, hogy nem esett komolyabb baja, ami azt jelenti, hogy hazamehet.-orvos

-Most azonnal?-én

-Előbb talán öltözzön fel, de utána elmehet.-orvos

-Rendben, felöltözök xD-én

Ezután kiment az orvos.

Gyorsan felöltöztem, majd lementünk a kórház parkolójába. Bill BMW-je ott állt. Beültünk az autóba és hazamentünk. Mármint Billhez haza.

Mikor megérkeztünk, Bill így szólt: A holmidat délután áthozatom Tommal, neki nagyobb az autója, több minden fér bele, ok?

-Igen, jó lesz.-én

És akkor egymás szemébe néztünk. Az énekes szeme most különösen gyönyörű volt és csillogott. Hirtelen elszorult a gyomrom..... mintha pillangók röpködtek volna a hasamban.

Akkor Bill közelebb hajolt és szép lassan megcsókolt.

-Bill ezt nem szabad.-mondtam a csók után ijedten, de éreztem, hogy erre vártam egész életemben

-Tudtam! Nem tetszem neked, igaz? Mindig ez van... ha én beleszeretek egy lányba, akkor én sosem tetszem neki, ezért nem volt 3 éve barátnőm, mert nekem idő kell ahhoz, hogy megbízzak valakiben és most úgy érzem, benned megbízhatok.-mondta Bill, hangjában keserűséggel

-Nem, Bill! Nagyon is tetszel nekem, csak a többiek....-én

-Kit érdekelnek a többiek? Te vagy és én, rajtunk kívül semmi nem számít.-Bill

-Igen, talán igazad van... Túl sokat foglalkozom másokkal, a saját életemre pedig nem marad időm.-én

Ekkor újra belenéztem a szemébe, most is gyönyörű volt, de szomorúság látszott benne. És megcsókoltam.... Gyengéden, ahogy az előbb ő engem.

Egy ideig szótlanul ültünk egymás mellett, majd kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba.

-Nagyon szép ház!-én

-Köszi, én választottam.-Bill

-Ki más választhatta volna? Csak neked van ilyen jó ízlésed.-én

Annyira boldog voltam, majdnem a fellegekig szálltam, de nem mondhattam el neki, úgyis érezte..... ugyan azt, mint én.

Belül tágas volt a ház, narancssárga függönyökkel és az asztalon kék terítővel. Mindenfelé gyertyák. Azonban elég nagy rendetlenség volt, látszott, hogy nincs nő a háztartásban, aki takarít.

-Húú Bill! Úgy látom egy alapos takarítással kell kezdenem, ha ideköltözök.-én

-Oké, ha nagyon akarod.... de Tom szobáját hagyd békén, mert utálja, ha hozzányúlnak a cuccaihoz.-Bill

-Rendben.-én

Elmegyek bevásárolni, addig nézd meg a házat!-Bill

Oké, megnézem.-én

Ezzel az énekes elment vásárolni, gondolom valami szupermarketbe, ahol mindenféle gyorskaját lehet venni. :S Na mindegy, nekiláttam a takarításnak.

Mikor elkezdtem akkor kb. 2 óra volt, és 5-re már végeztem is. xD

Bill 4-kor ért haza és főzött spagettit, mire minden szép tiszta lett.

-Szereted a spagettit?-Bill

-Igen, imádom.-én (tudtam, hogy az ő spagettije nagyon finom, mert általában azt főz ;))

-A többiek mikor jönnek?-kérdeztem

-Éppen most értek haza, ha jól látom.....-nézett ki az ablakon Bill

-Az nagyon jó! Már kezdek éhes lenni.-én

-Én is.-Bill

Tom, Gustav és Georg beléptek az ajtón és eléggé elcsodálkoztak, mivel legutóbb még a kórházban láttak.

-Hát te?-Tom csodálkozva

-Itt fog lakni, de nem ajánlom azt ,amire most gondolsz!-Bill

-Új lakó? Ez szuper! Látom ki is takarítottál....-nézett körbe a házban Georg

-De az én cuccaimat ugye békén hagytad??? Mert ahhoz senki sem nyúlhat!-Tom

-Ne aggódj, arra rá se mertem nézni, ugyanis Bill mondta, hogy.....-én

-Akkor megnyugodtam. Mi a kaja?-Tom

-Spagetti. Én főztem.-Bill

-Akkor az fincsi.-szólalt meg Gustav

-Remélem....-Bill

Leültünk az ebédlőben és mivel mindenki nagyon éhes volt, nekiláttunk Bill spagettijéhez.

Nagyon finom volt. Eszembe jutott, hogy azt olvastam, valamilyen különleges hozzávaló kell bele, attól lesz ilyen finom.... Hát lehet, hogy ez a hozzávaló a szeretet? Ki tudja...

-De jól laktam!-dőlt hátra Tom

-Én is!-én

-És én is.-Gustav

Georg csak bólintott, hogy ő is, Bill pedig mosolygott, biztos jó volt látni, hogy mindenkinek ízlett a spagettije.

-Figyelj tesó.... el kellene menned Zsuzsi cuccaiért, amik a házban maradtak.-Bill

-Ok, mindjárt, csak kipihenem a kaját.-Tom

-Te nem jössz, Bill?-néztem Billre kétségbeesve, ő pedig azonnal látta, hogy nem szeretnék vele kettesben lenni. Azonban így válaszolt:

-Nem, nekem még el kell intéznem valamit, de ne félj, Tom nem bánt! Én megbízom benne.....-ezzel erőteljesen nézett Tomra

-Rendben, akkor mehetünk.-én

Felvettem a kabátomat, mert szállingózott a hó. Már lassan 2 hónapja, hogy megmentettem Billt.

Beültünk az autóba és elindultunk a házhoz, ahol eddig laktam. Mikor odaértem, kinyitottam az ajtót bemenetem és gyorsan összepakoltam a holmimat.

Tom a kocsiban maradt.Őszintén szólva nem is baj, mert tényleg féltem Tomtól. Nem attól, hogy megpróbálja, amire gondoltok, hanem attól, hogy nem tudok neki nemet mondani...és nem akartam megcsalni Billt. Neeem, én annál sokkal jobban szeretem, mint hogy ezt tegyem.

-Ez mind. Nincs sok cuccom.-mondtam, mikor odaléptem az autóhoz

-Rendben.-Tom

Elindultunk haza. Egyszer csak Tom megszólalt az úton:

-Miért félsz?

-Mi? Én? Én nem félek.....-mondtam remegő hangon

-De hiszen reszketsz, pedig nincs hideg....-Tom

-Igen, tudom. mindjárt elmúlik. Néha kiráz a hideg teljesen ok nélkül.-hazudtam

-Félsz tőlem?-Tom

Nem feleltem.

-De miért félsz? Bill megbízik bennem, tehát nekem ez fontos.... nem teszek olyat, amit nem szeretnél.-Tom

-Oké, értettem.-nyugodtam meg

Útközben pedig amíg haza nem értem mindenféle gondolat volt a fejemben.... Bill vagy Tom? Tom vagy Bill? Ez olyan nehéz....

De nem!!!! Te Billt szereted, nem Tomot! Azért jöttél Németországba, hogy láthatsd őt, és most itt van, ma még csókolóztál is vele.....hát kell ennél több??

Végre hazaértünk.

-Megvan minden?-Kérdezte Bill, miközben lesegítette rólam a kabátot.

-Igen, semmit nem hagytam ott.-én

-Rendben.-Bill

-Van valaki a fürdőben?-én

-Asszem Gustav, de már nem sokáig.-mondta az éppen TV-t néző Georg

-Már nem.-jött ki a fürdőből Gusti, aki mindent hallott

-Nem bánjátok, ha én.....(nem tudtam befejezni a mondatotm, mert Bill már mondta is:)

-Nem, dehogy. Menj nyugodtan.

-Oké, köszi. :)-én

Gyorsan lezuhanyoztam utána pedig eltettem magam másnapra. Újra Billel álmodtam.... ugyan az az erdő, ugyan az az érzés.... Elég furcsa.....