-Szia.-Bill
-Szia-válaszoltam

-Nem zavarok? Tudom, hogy még korán van egy kicsit.-Bill
-Nem, dehogy, mondd nyugodtan.-mondtam kicsit még álmosan

-Ma ráérsz?-Kérdezte hirtelen

-Igen, miért?-kérdeztem, de sejtettem, hogy miért hív

-Mert arra gondoltunk, hogy bejöhetnél ma a stúdióba, ha van kedved.-Bill
-Ok, megyek. Hánykor?-kérdeztem

-3 körül-Bill

-Rendben, ott leszek.-én

-Akkor majd találkozunk, szia.-Bill

-Igen, szia.-én

Majd letette. Gondolom sietett. De nem is érdekelt, hogy miért, csak az járt a fejemben, hogy háromkor találkozni fogok azzal, akit a legjobban szeretek, csak ezt ugye nem mondhatom el neki.....

Gyorsan felöltöztem, azután lementem reggelizni. Elmentem bevásárolni, megsétáltattam a kutyát (akit mellesleg Billnek hívnak xD). El is telt az idő, már 2 óra volt.

Így hát hazamentem, átöltöztem (farmer + fekete top), enyhe smink és go Berlin másik fele. Mivelhogy a stúdió pont a város másik felén volt, mint amelyikben én voltam. :(
1 óra alatt oda is értem, ígyis késtem negyed órát, de nem baj, mivel Bill úgyis azt mondta, hogy 3 körül, nem pontosan 3-kor.

Amikor bementem éppen az egyik új dalt próbálták, ami az új lemezen lesz. Még meg is ijedtem, mert gondolom ezt még nekem nem szabad hallani.....

De annyira jó volt, hogy nem tudtam nem hallgatni...

Mikor végeztek, akkor halkan köszöntem nekik, nagyon ideges voltam.

-Hello.-köszöntem bátortalanul

-Oh, hello-Bill

-Ugye nem zavarok?-kérdeztem

-Nem dehogyis. Ha zavarnál, akkor nem mondtuk volna, hogy gyere.-Bill

-Hello. Biztosan te vagy az, aki megmentette az egyetlen drága tesómat.-Jött oda Tom, aki az imént még gitárral a kezében ült, és koncentrált az új dalra.

-Szia. Igen, én vagyok az.-köszöntem neki még mindig bátortalanul.

-Hello!-jött oda végül Georg és Gustav is.

Bill bemutatott mindenkinek, és leültünk a stúdióban lévő kanapéra.

-Az a dal, amit az előbb próbáltatok........ nagyon jó!-Mondtam, de sejtettem, hogy nekem azt még nem lett volna szabad hallani...

-Oh, igen, ilyen gitárossal!-kérkedett Tom

-De komolyan! Az új albumon lesz, igaz?-én

-Hát ami azt illeti igen, de ezt rajtunk és a produceren kívül még senki nem hallotta.....-Georg

-Gondoltam, hogy nem lett volna szabad hallanom.....-szégyelltem el magam

-Semmi baj, legalább te vagy az első rajongó, aki hallotta!-mondta Bill

-Rajongó??? Ezt eddig nem is mondtad.....-Gustav

-Mert kellett volna?-kérdezte az énekes

-Nem, csak szerintem ez alap, hogy elmondod.....-Georg

-Nem vagyok olyan nagyképű, mint egyesek! (Itt Tomra nézett)-Bill

-Jól van, legalább akkor már ezt is tudjuk.-próbálta elterelni a témát Tom más irányba

És akkor hogy is volt ez a nagy hőstett?-kérdezte Gustav

Elmeséltem, és persze mindenki figyelmesen végighallgatta.

-Ez szuper! Meghaltál volna a tesómért?!-mondta az énekes ikertestvére

-Igen!-mondtam határozottan. Nem értettem, hogy miért van mindenki ezen fennakadva, hogy meghalnék érte...... nekem ez alap

-Ilyet csak én mondok!-mondta a gitáros, de azért vigyorgott

-Ez egy rajongó kötelessége!-mondtam

-Na azért megnézném, hogy mindegyik fan képes lenne-e erre.....-Georg

-Nem olyan nagy ügy. De szerintem ezzel le is zárhatjuk ezt a témát.-én

Ezután beszélgettünk mindeféléről, ami csak eszünkbe jutott...... de egy valami nagyon nyomasztott. Tom folyton csak engem nézett, és mosolygott......

-Nem fogok neki bedőlni, én Billt szeretem!-vettem erőt magamon gondoltaban, de nem volt egyszerű.....

-De mikor olyan szép szeme van istenem.....-gondolkodtam tovább

-Nem, te Billt szereted!-ezzel ránéztem Billre. Erre ő és a többiek elég furcsán néztek rám... Kiderült, hogy az utolsó mondatot hangosan mondtam :$

Úristen, neeeeee-gondoltam

-Khm, ki szereti Billt?-kérdete az énekes gyanakodva

-Semmi semmi, csak elkalandozott a gondolatom, és hangosan mondtam ki valamit......-magyarázkodtam

-Azt észrevettük!-Gustav

-Most el kell mennem, sajnálom...... nem maradhatok tovább.-néztem erélyesen Tomra, amiből gondolom azonnal következtetett arra, hogy mire gondoltam, mikor kimondtam, amit nem kellett volna, de nem érdekelt, csak egy dolog: el innen minél hamarabb!

Ezt is jól elszúrtam.....-szidtam magam

-Nah sziasztok, majd gondolom még találkozunk-itt csak Billre, Georgra és Gustavra néztem, Tomra nem mertem, mert most úgyis azt hiszi van valami....

-Öhm, háát szia.-Köszönt el az énekes

-Szia.-a két G egyszerre

Kirohantam az épületből, beültem a kocsiba, de nagyon ideges voltam.

Elindultam, de az autópályán haladva teljesen másra gondoltam, mint az út. Mégpedig arra, hogy ezt most mennyire elszúrtam..... talán sohatöbbet nem láthatom őt.....

Ekkor hirtelen elvesztettem az uralmat a kocsi felett, lesodródott az útról és belecsapódott egy fába. Az autó teljesen összeroncsolódott, én pedig elvesztettem az eszméletemet.

Csak a kórházban tértem magamhoz.

A Tokio Hotel tagjai mind az ágyam mellett ültek, és néztek rám. Aggódtak értem...

-Végre magához tért! Hála Istennek.-Gustav

-Igen, hála....-Georg

-Jajj úgy aggódtunk érted....-Bill

-De honnan tudtátok meg, hogy mi történt?-kérdeztem csodálkozva

Az úgy volt, hogy felhívtalak, de nem te vetted fel, hanem az egyik ápoló, és ő mondta, hogy mi történt.-Bill

értem.-én

-És jól vagy?-Tom

-Igen, leszámítva, hogy fáj a fejem.-válaszoltam

-Hány óra van?-kérdeztem

-5 óra.... mindjárt vége a látogatásnak.-mondta Bill

Ahogy ezt kimondta, már jött is az orvos jelenteni, hogy záróra.

-Rendben, megyünk.-Georg letörve

-Holnap is jövünk! Jóéjt, szia-Gustav

-Nektek is jó éjt. Sziasztok.-én

Mikor elmentek akkor elaludtam, és Billel álmodtam. Egy sötét erdőben voltunk csak mi ketten, és nagyon féltünk, de közben éreztük, hogy a másik mellett nem eshet bajunk... Furcsa álom volt......