Jessicát álmából vad kopogás rázza fel. Apjával egyszerre ér az előszobába. A férfin látszik, hogy fogalma sincs róla, mi történhetett, ki lehet az olyankor. A lány viszont sejti, s gyorsan kikukucskál, majd apja felé fordul. - Menj nyugodtan vissza aludni!
- Ki az, Jessica?
-O.J. bátyja. - Hallja, hogy a srác csapkodja az ajtót. - Beszélek vele, még mielőtt felébrednek a szomszédok.
- Nem, kislányom! Még kárt tesz benned. Majd én beszélek vele.
- Nem, apa kérlek, ne! Nyugi! - Kimegy, még mielőtt botrány lenne.
A srácot látva egy percre ő is megijed. - Tye, hogy nézel ki?
A srác hozzá bújik. - Oh, Jess, de jó, hogy itt vagy!
- Hát nem sokáig leszek itt. Te már megint ittál.
A srác hátrébb áll. - Igen, és akkor mi van?
- Megígérted! Hogy tehetted velem? Én bíztam benned, adtam még egy esély neked.
- Sajnálom, érted? Sajnálom!
- Ne kiabálj velem, Tye! És jobb lenne, ha most hazamennél!- Be akar menni.
- Nincs otthonom! Soha többé nem megyek vissza oda! Soha!
- Mi?- Megfordul. - Tye, miről beszélsz? - Odalép hozzá és megfogja a kezét. -Öszevesztél az apáddal?
Tye elrántja a kezét. - Elegem van belőle! Tőlem azt csinál, amit akar! Mindegy. Igazad van, jobb, ha elmegyek.
A lány magához húzza. - Tye, próbálja meg erős lenni! Az ital tönkre fogja tenni az életedet. Elveszíted a családod és elveszítesz engem is, ha nem vetsz véget ennek!
Jessica apja az előszobában toporog. Mivel a lánya még mindig nem ment vissza a lakásba, kinéz. Azzal a szándékkal lép a folyosóra, hogy megkérdi a fiút, mégis kinek képzeli magát, majd pedig hazaküldi, ám mikor meglátja, mennyire zaklatott, s hogy a lánya mennyire ragaszkodik hozzá, máshogy dönt. - Gyerekek, inkább gyertek be, és bent folytassátok a beszélgetést!- Azzal visszamegy a szobájukba feleségéhez.
Tye meglepetten néz barátnőjére. Jessica megkönnyebbül, apja nem bánja, ha Tyeal van. - Ne nézz így rám! Az apám nagyon rendes, akárcsak a tied, csak te nem értékeled. - Behúzza a srácot és a nappaliban a kanapéra dob neki egy párnát és egy plédet. - Aludd ki magad, és reggel majd beszélünk!
- És nem lehetne, hogy esetleg veled aludjak?- Húzza a lányt az ölébe.
- Na azért annyira nem rendes az apám!-A barátja arcára ad egy jó éjt puszit és a szobájába sétál.
Reggel Tye finom kávé illatra ébred. Jessica felöltözve, megfésülködve, kisminkelve ül a fotelban, az asztalon reggeli és kávé. A srác örül, hogy a lány ébreszti, s ilyen kedvesen. - Szia!
- Jó reggelt!
-A szüleid?
- Már elmentek. Reggelizz meg és szedd össze magad! Elmegyünk valahová. - A konyhába megy és hagyja, hogy a srác elkészüljön.
Mikor Tye befejezi a reggelit és elég emberi külsőt sikerül öltenie, Jessica megfogja a lakáskulcsot és az ajtóba áll. - Kész vagy?
- Igen, azt hiszem. Csak nem tudom, mire.
- Majd megtudod. - Kinyitja az ajtót.
A srác elindul kifelé, de megáll a lánnyal szemben. - Mire készülsz?
- Majd meglátod!- Kitolja az ajtón.
Az utcán csendben sétálnak. Egyiknek sincs kedve beszélgetni. Tye azon töpreng, hogy hová akarja vinni őt barátnője. Aztán a környék egyre ismerősebbnek tűnik neki, míg végre rádöbben, hol is vannak, mikor Jessica megáll. A fiúra mosolyog. - Itt vagyunk.
- Itt? Ide jöttünk? Az iskolához?
- Igen, pontosan. Ide járok. - És az öcséd is...- Látja, hogy a srác arcizma megrándul, de befejezi. - ide járt.
- Remek. És elárulnád, mit keresünk itt, mikor ma, ha jól tudom, nincs is tanítás?
- Majd bent megtudod.
Kézen fogva besétálnak. Ám ahogy az aula melletti terem elé érnek, Tye arcára fagy a mosoly. Amint meghallja a bentről kiszűrődő félmondatokat, rögtön rájön, hogy a névtelen alkoholistákhoz cipelte a lány. Elengedi Jessica kezét, s menekülésszerűen rohan ki az utcára. Jessica érezte, hogy nem lesz könnyű, de nem gondolta, hogy be se fog menni a barátja. Utána szalad.
Tye idegesen járkál fel-alá, majd magából kikelve megáll a barátnője orra előtt. - Hogy tehetted velem? Mondd, hogy tehetted?
- És te, hogy hazudhattál? De én megbocsátottam. És azért hoztalak ide, hogy segítsek.
- De nem szorulok segítségre!
- Dehogynem! Szenvedélybeteg vagy, Tye! Én melletted maradok, de akkor be kell látnod, hogy segítségre szorulsz!
- Abba tudom hagyni, amikor csak akarom!
- Minden szenvedélybeteg ezt mondja. Lásd be, hogy segítség kell!
- Nem, nem és nem!
- Ez az utolsó szavad?
- Igen, ez!
Jessica könnyes szemmel bólint. - Sajnálom!
- De...
- Sajnálom!- Elindul.
- Hé, most...?
Jessica egy percre visszafordul. - Én...én nem maradhatok veled. Tye, nagyon szeretlek, de nem vagyok rá képes. Nem tudom megtenni, sajnálom!- Elfut.
Tye legszívesebben utána rohanna, és magához ölelné, s kérlelné, hogy maradjon vele, de a lábai nem mozdulnak, olyan, mintha földbe gyökereztek volna.
Daniel és Mya ez idő alatt átsétál Jessicáékhoz. Abban a reményben mennek, hátha a lány tud valamit Tyeról. Csengetnek, kopognak, de semmi. Várnak egy pár percet, hátha csak közértbe ment a lány. Aztán az indulás mellett döntenek, de addigra pont hazaér a lány apja. Meglátja a fiatalokat, s behívja őket a lakásba, de elmondja, hogy Jessica nincs otthon, elment Tyeal valahová. Erre Danielék közlik, hogy pont azért mentek, hogy a lány tud-e valamit a fiúról, mert ők már elég régen találkoztak vele.
A férfi leülteti őket és beszámol nekik a tegnap éjjelről, hogy hogy jelent meg a barátjuk, hogy mennyire rossz állapotban volt, de azt nem tudja, hogy mi történt. Mire a mondandója végére ér, hazaérkezik Jessica. A sírás közepette egy hellot elejt, majd a szobájába siet. Mya látva, mennyire ki van borulva barátnője, utána megy megtudni, mi a baja és megvigasztalni.
Jessica az ágyán ülve, kispárnáját szorongatva meséli el Myának, hogy mi történt. Daniel a végszóra toppan be. - És nem is tudod, hová mehetett?
- Nem. Annyira aggódom érte, de lehetetlenné teszi a kapcsolatunkat- Én próbáltam segíteni, de ennél többet nem tehettem.
- Mondjuk, azért nem kellett volna egyedül hagynod!
- Megvolt rá az okom, és ezt ő nagyon jól tudja!
- Az ember nem hagyja cserben a szerelmét a bajban!
- De igen, ha a szerelme nem hagyja, hogy segítsen!
- Tye nem tudja, mit csinál! Teljesen maga alatt van. Neked kellene erősebbnek lenni!
- Danny, hagyd már békén!- Áll fel Mya. - Nem látod, hogy nélküled is szenved épp eléggé?
- Tye is biztos szenved, épp miatta!
Jessica keménnyé válik, s abbahagyja a sírást. - Menjetek el! - Feláll. - Ne csak beszélj Daniel, menj el a barátodhoz és segíts neki! Kívánom, hogy sikerüljön, de én többet nem akarom látni őt!- Kinyitja a szobaajtót.
Daniel odamegy. - Szóval cserbenhagyod. - A lányt nézi, de ő még csak rá se néz. Így Daniel kimegy.
Mya megáll barátnője mellett. - Ne haragudj rá, csak ilyen, ha aggódik. - De Jessica neki se válaszol. - Hát...majd hívj! - El.
Daniel és Mya egésznap keresik a fiút, de hiába járják körbe az összes helyet, ahol Tye meg szokott fordulni, sehol sem találják. Mintha a föld nyelte volna el. A srác úgy dönt, elmegy a bandába, hátha ott többet tudnak róla. Mya viszont nem tart vele.
A fiúk a bandában nagyon örülnek Danielnek, csak a bandavezető nem. Soha nem bírta se Danielt, se Tyet. Viszont az utóbbi srác most jól jön neki tervei megvalósításához. Na, de annak barátjára semmi szükség, csak beleütné mindenbe az orrát, s a végén Tyet is eltántorítaná a bosszútól.
Így egy darabig hallgatja, miről folyik a beszélgetés a fiúkkal, majd odamegy. - Milyen érdekes, egyenként könyörgitek vissza magatokat!
- Beszélnem kell Tyeal!
- És látod valahol?
- Fontos. Biztos vagyok benne, hogy el fog jönni. Ugye megvárhatom?
- Mit akarsz tőle?
- Hát...csak...van egy kis probléma, a barátnőjét illetően.
- Aha. És ez olyan eszeveszetten fontos?
- Eléggé.
- Szóval eléggé! - Tudja, hogy másról van szó, de nem akarja a találkozót meghiúsítani, legalábbis egyelőre nem. Hiszen ha előtte zajlik a beszélgetés, figyelemmel követheti az eseményeket, s talán abból még előnyhöz juthat. - Hát jó! Tőlem aztán megvárhatod a haverodat! - Elsétál.
Daniel pár sráccal beszélget, akikkel elég jól megvolt a bandás évek alatt. De az idő csak telik, s ő hiába vár. Már legszívesebben elköszönne és lelépne, de jó, hogy nem teszi meg, mert megérkezik Tye. Daniel barátja fel indul.
Tye a fejét lehajtva, egy kavicsot rugdalva maga előtt sétál a srácok felé, tekintete találkozik haverjáéval. Rögtön kiolvas mindent a szeméből. Semmi kedve egy fejmosáshoz, inkább megfordul, és hátrafelé indul. De Daniel nem enged olyan könnyen, utána szalad, s elé áll. - Hová olyan sietve, haver?
- Hagyj békén, Danny! Rohadtul nem vagyok kíváncsi a véleményedre! Nem akarom hallani, hogy mit kellene máshogy csinálnom!
- Pedig megfogod!
Tye ki akarja kerülni, s elmenne, de Daniel visszatartja. Egy ideig farkasszemet néznek. - Danny, engedj!
- Majd, ha beszéltünk!
- Engedj át, a rohadt életbe! Még amíg nyugodt vagyok!- Újra elindul, s amikor a haverja megint elé áll, ütésre lendíti a karját.
De Daniel nem ijed meg. - Gyerünk, üss meg, gyerünk! Mire vársz?
Tye leengedi a kezét, s a srácot kikerülve elindul. Majd visszasétál barátjához. -Bocs.
- Ennyivel el akarod intézni?
- Miért, mit vársz? Boruljak térdre előtted?
- Nem, engem nem érdekel, de Jesst nagyon megbántottad.
- Ő meg engem nem érdekel. Tőlem azt csinál, amit akar.
- Miért vagy rá dühös? Mert segíteni próbált?
- Alkoholistának tart. - Látja Danielen, hogy osztja a lány véleményét. - De úgy érzem, te is mellette vagy.
- Rosszul érzed. Mi mindketten melletted állunk. De te olyan hülye vagy, hogy nem látod, kik az igazi barátaid.
- Azt mondod, a barátom vagy?
- Persze, hogy az vagyok! Különben nem lennék itt!
- Akkor segíts!
- Épp azt teszem.
- Nem, Danny! Segíts bosszút állnom!
- Azt hittem ezen már túl vagyunk.
- Három nap múlva összecsapunk a mocskokkal. Ha a barátom vagy, ahogy mondod, ott leszel! Ha meg nem, hát nem. Legalább tudom, mihez tartsam magam.
- Hulljon a férgese, vagy hogy van ez?
- Szívemből szólsz.
- Nem, te nem voltál ilyen.
- Nem voltam, de most ilyen vagyok. Vagy elfogadtok, vagy nem. - Otthagyja Danielt, aki azon töpreng, hogy tud valaki ennyire megváltozni.
Jessica egész éjjel forgolódik az ágyában. Tye jár a fejében, majd Daniel. Igaza volt a srácnak, nem hagyhatná cserben a szerelmét. De hát Tye nem hagyott más lehetőséget. És be kell vallania, hogy megijesztette a srác. Olyan durva lett. És nagyon erős. Ha erőszakossá válik, ő semmit nem tehetne, túl gyenge és védtelen lenne vele szemben.
Reggel még mindig magát emésztve megy el Tyékhoz. Sejti, hogy a srác nem lesz otthon, s a gyanúja be is igazolódik, de ez nem zavarja, sőt inkább örül neki, igazából úgyis a fiú apjával akar beszélni.
A férfi siet a munkába, s hogy Jessica mégis tudjon beszélni vele, elkíséri. Útközben mindent elmond neki kettőjükről, a saját múltjáról, s hogy mi történt az iskolánál. Végül pedig közli, hogy fogalma sincs róla, mit tegyen, s ezért akart beszélni a férfivel, hogy tanácsot kérjen.
Ezután Mr. Davisen a sor. Megáll a lánnyal szemben. És mivel őszinte volt vele, Jessica, ő is az lesz. Közli, hogy eléggé megromlott a kapcsolata a fiával, annyira, hogy el is ment Tye otthonról. És még azt sem tudta eddig, hogy merre lehet. Ő is megpróbálta már jó útra terelni, de eredménye az nem lett a dolognak, illetve csak jó nagy veszekedés, majd az eltűnés. - Szóval kislány, azt hiszem nem én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy tanácsot adjak neked.
- Segítenie kell nekem! Nem tudom, mit tegyek! Tanácstalan vagyok. Kérem, maga csak jobban ismeri a saját fiát!
- Én is ezt hittem, de rá kellett jönnöm, fogalmam sincs róla, hogy ki is valójában a fiam. És bocsánat, de most mennem kell. - Elsiet.
Jessica úgy áll az utcán egyedül, mintha jól gyomron öklözték volna. Nem hitte, hogy a férfit ennyire nem érdekli, mi van a gyerekével. Sokkal jobban kellett volna aggódnia. Azt gondolta, kétségbe fog esni, s majd mindenképpen keresni fogja, beszélni akar majd vele, s bármit megtesz, hogy jobb belátásra bírja. Hisz mégiscsak az apja. Ez lenne a dolga.
Daniel és Mya a parkban ülve beszélget. A srác mindent elmesél a lánynak, ami tegnap történt vele, mikor Tyeal találkozott.
- És most mégis mi a fenét fogsz csinálni?
- Fogalmam sincs. Olyan, mint egy őrült! Félek, hogy ha nem megyek vele, valami szörnyű dolog fog történni. De ha meg vele megyek, én is bajba kerülhetek, nagy bajba!
- Akkor nem mész el, igaz? Látszik, hogy aggódik a barátjáért. - Nem mehetsz el, Danny, nem mehetsz!
- Ha nem megyek el, és valami baj történik Tyeal, azt soha nem bocsátanám meg magamnak.
- Beszélhetne vele Jess! Igen, ő talán megváltoztatná Tye hozzáállását a dolgokhoz.
Daniel a fejét rázza. - Nem, nem Mya! Te is jól tudod, hogy Jess látni sem akarja, és amúgy se lenne túl nagy esélye, hogy meggyőzze.
- Szóval elmész vele.
- Nem tudom. Talán. Azt hiszem, igen.
- Remek. - Feláll.
- Mya, elmész?
- Igen.
- Hová?
- Nem tudom. Talán haza.
- Miért?
- Szerinted, mit kellene tennem? Örüljek talán, hogy kockára teszed az életed?
- Nem, azt nem. De úgy gondolom, megpróbálhatnál megérteni!- Feláll.
- Én nagyon is értelek. Tudom, hogy Tye a legjobb barátod, de akkor sem fogok úgy tenni, mintha minden rendben lenne, és egyetértenék veled. Te mindent megpróbáltál, beszéltél vele, de hiába. Elég érdekes, hogy ő jött neked a "ha a haverom vagy, jössz" dumával, mikor te már bizonyítottál. Most rajta lenne a sor, nem gondolod?
- Ugye mi most nem éppen Tye miatt vitatkozunk?
- De igen. Miért.
- Mert butaság. Szeretlek!- Odamegy, és magához öleli. - Nehogy Tyetól függjön a kapcsolatunk!
- Én is szeretlek!- Megcsókolja.
Tye az egész napot egyedül tölti. Egyfolytában iszik, s az utcán kóborol. Éjjelre teljesen lerészegedik. Fogalma sincs róla, hol töltse az éjszakát. Aztán hirtelen úgy dönt, hazanéz. Nagy sokára rájön, hogy a nadrágja zsebében van a kulcsa. Kinyitja a lakásajtót, s bebotorkál. Igyekszik a lehető legkisebb zajt csapni, de az apja soha nem szokott nagyon mélyen aludni, így felriad. Felkapcsolja a villanyt, s a döbbenettől szóhoz sem jut.
- Szia, apa!
- Te mit keresel itt?-A srác rögtön rájön, hogy nem kellett volna hazamennie. Elindul szó nélkül kifelé. - Tye, várj!
- Minek? Semmi kedvem vitatkozni!
A férfi a fiához sétál. Megsimítja az arcát. - Szörnyen nézel ki.
- És akkor mi van?
- Sajnálom, nem akartam kemény lenne veled. Menj aludni, s reggel mindent megbeszélünk! Együtt megoldjuk a problémákat. Segítek neked bármiben, hogy újra olyan legyél, mint régen. Hisz nagyon szeretlek! Nem akarlak téged is elveszteni, Tye!
- Én is szeretlek, apa!-A férfihez bújik.
- Hidd el, minden rendbe jön! Nem vagy egyedül.
Miután a srác megnyugszik, kicsit elhúzódik. - Elmegyek aludni. Azt hiszem, rám fér.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
