Este Miguel örömmel újságolja a szüleinek, hogy megkapta az élettől a nagy lehetőséget. A vacsora közben ráveszi őket, hogy találják ki, mi történ vele. Az idő jó hangulatban telik, de mikor kiderül, hogy milyen állást kapott a fiúk, a szülők kezében megáll a villa. Mrs. Sanchez puszikat ad a fiának, s vele együtt örül, ám Mr. Sanchez, miután magához tér, rosszallását fejezi ki. Szerinte túlságosan is gyanús a dolog.
Az eszmecserét csengetés zavarja meg. Miguel rohan ajtót nyitni.
- Csá, kishaver!- Csap bele Miguel tenyerébe Derek.
- Sziasztok!
Christian leveszi a napszemüvegét. - Az anyám mondta, hogy kerestél ma, már kétszer.
- Ja, várjatok, mindjárt jövök!- Bekiabálna. - Any...- Ahogy megfordul mögötte állt a nő.
- Ne kiabálj, itt vagyok!- Egyfolytában Christiánt bámulja. - Hogy van?
- Jól, csak hiányoznak neki.
- Akkor miért nem jön haza?
- Mert nincs, aki hívja. Ráadásul duzzog. Azon felül túl büszke ahhoz, hogy beismerje, szeretne visszajönni.
- Szóval már terhes a számodra. Sikeresen elvadítottad...
- Anya!-Miguel bajt érez.
-tőlünk, és ilyen gyorsan rá is untál.
Christian Miguelhez fordul. - Megvárlak lent.
-A fiam nem megy veletek sehová! A lányomat elvetted, őt nem hagyom!
- Lent. - Christian int, és elmegy. Derek követi.
Miguel dühösen fordul az anyja felé. - Ez mire volt jó?
- Megtiltom, hogy velük lógj!
- Önálló férfi vagyok, több fizetéssel, mint amennyi neked valaha is lesz. Szóval ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! Bocs!- Elmegy, és meg se hallja, mit kiabál utána az anyja.
Christiánék a játszótéren ülve várják Miguelt. A srác odasétál. Rögtön elmeséli, mi történt ma vele. Derek tátott szájjal hallgatja az előadást. Christian a fejét csóválja, majd mosolyogva hallgat. Miguel észreveszi. - Valami baj van?
- Nem, dehogyis. Örülök neked. - Játékosan megveregeti a vállát. - De most el kell mennem. - Elindul.
- Hová mész?- Kiabál utána Miguel.
- Majd elmondom.
Christian lefékezik a Preston ház előtt. Kelly nyit ajtót. - Te meg mit keresel itt?
- Én is örülök, hogy látlak. Az apádat.
- Nem ér rá. - Kimegy a sráchoz és becsukja az ajtót. - Ha beszélni akarsz vele, hívd fel az irodáját, és kérj tőle időpontot!
- Én most akarok beszélni vele!
- Miért, mi dolgod van vele?
- Pontosan. Vele, és nem veled.
- Hívd fel!- Elindul.
- Tudod, hogy Miguel állást kapott nála?
- Igen, mert megkértem rá.
- Persze.
- Mi ez a persze?
- Semmi. Nézd, Kelly! Szívesen játszanék még itt veled, de fontos, hogy beszéljek vele.
- Sajnálom!
Christian fellép a lépcsőre. A lánytól csak egy centi választja el. - Kislány, ne játssz velem!
- Miért, mit teszel?
- Most erre mit mondjak?
- Te kezdtél el fenyegetőzni.
- Ez nem fenyegetés volt. Ha én fenyegetőznék, azt észrevennéd.
- Hű, most baromira megijedtem!
Christian elindul felfelé, de a lány visszatolja, ám ekkor kinyílik az ajtó. - Kelly, ki...?- Mr. Preston elegáns szmokingba áll az ajtóban.
- Jó estét!
- Christian! Örülök, hogy látlak! Egész nap próbált elérni a titkárnőm téged.
- Ki volt kapcsolva a mobilom.
Kelly karba tett kézzel néz egyik férfiról a másikra, majd az apjára nézve Christian elé áll, s hátrafelé terelgeti a fiút. - Az a helyzet, hogy mondtam Chrisnek, hogy nem érsz rá, épp egy partira mész anyával. És ő épp indult hazafelé, de holnap felhív, igaz?
Mr. Preston finoman arrébb húzza a lányát. - Egy kicsit azért még ráérek. - Kitárja az ajtót, hogy beengedje a srácot.
Bent a nappaliban Mr. Preston hellyel kínálja Christiánt. Szomorúan látja, hogy a fia mennyire idegennek érzi magától a pazar környezetet. Sajnálja, hogy nem tudta mindezt az életmódot megadni neki, hisz járt volna neki.
Mikor a srác leül, ő is helyet foglal a kandalló melletti fotelban. Kelly a fotel karfájára telepedve, apja mellett ül le.
- Gondolom, mind a ketten ugyanarról szeretnénk beszélni. - A férfi sejti a látogatás okát.
- Lehet.
Hallgatlak.
Christian Kellyre pillant, aki észreveszi, hogy ő a csend oka. - Előttem nyugodtan beszélhetsz, nincsenek titkaink ugye, apa?
A férfi átöleli a lánya derekát. - Igen, kicsim! De azt hiszem, jobb lenne, ha most magunkra hagynál minket!
- Hogy?
- Szeretnék négyszemközt beszélni Christiánnal.
Kelly vérig sértve áll fel, és megy el.
- Hallottam, munkát ajánlott Miguelnek.
- Amit akarok, megszerzem.
- És most engem akar, ugye?
- Igen. Havi százezer dollár elég ahhoz, hogy te is akarj velem dolgozni?
Christian feláll. - Maga most viccel!
- Nem én!-A férfi is feláll.
- Nem, ezt nem gondolhatja komolyan!
- Talán kevesled?
- Nem!- Hirtelen kicsattan. - Ez rengeteg pénz, de miért?
- Nézd! Három emberem is van arra a munkára, amit a barátod kapott. De megállapodtunk, hogy ha munkát adok annak, akire te gondoltál, velem fogsz dolgozni. Miguelre gondoltál, nem de? Csak miattad tettem. Szóval állod a szavad?
- Csak miatta?- Robban be Kelly az étkező felől, ahol hallgatózott. - Csak miatta?
- Kelly!
- Azt hittem azért, mert beszéltem veled.
- Igen, azért is.
- Nem, ez nem igaz! Hallottam. Azt mondtad, miatta! Miért, miért kell, hogy veled dolgozzon?
Christian a kikészült lányt bámulja, majd a férfire néz. - Erre én is kíváncsi lennék.
- Már egyszer elmondtam. Jól bánsz az emberekkel. Fiatal vagy és dinamikus.
- Tehát semmi köze ennek az anyámhoz?
- Hogy?
- Ismeri az anyámat, nem?
- Igen. Mi régi ismerősök vagyunk, de nem ő kért meg, ha erre gondoltál.
- Ebben biztos vagyok. Ő nem kér szívességet senkitől.
Mr. Preston a lányát nézi. Tudja, hogy nagyon meg fog bántódni, de meg kell tennie. A fia felé fordul. - Szükségem lenne rád. Mondjuk úgy, szívességet tennél, ha elfogadnád az ajánlatomat.
Kelly kirohan a ház elé. Christian elég rosszul érzi magát. Utálja a családi drámákat, s ráadásul ez pont ő miatta robbant ki. De a szavát adta. - A szavamat adtam, és én soha nem szegem meg. De ekkora fizetést nem fogadhatok el.
- Én viszont ragaszkodom hozzá.
- Még azt se tudja, megérdemlem-e. Lehet, hogy csalódni fog bennem.
- Az lehetetlen. Akkor, kilenckor találkozunk.
- Igen.
Christian kint Kelly után megy, aki épp a kocsijába akar beszállni. A srác mellette terem, és becsukja a kocsiajtót. - Ugye nem akarsz így beszállni?
- De igen! Különben is, ki vagy te, hogy így parancsolgass nekem? Csak ráakaszkodtál az apámra, és kihasználod őt. Egy kis szerencsétlen senki vagy, de nagynak hiszed magad, mert egy pár utcagyerek ad a szavadra és követ téged.
- Befejezted?
- Nem!- Ideges. Miért tűri ez a srác ilyen csendben, hogy így lealázza?
- Akkor gyerünk! Mondjad!-A lány ehhez képest csendben áll. A srác vár egy kicsit . -Na? Hallgatlak! Mondd nyugodtan, de így nem hagylak elindulni.
Kelly elkezd sírni, s leül a földre. A srác leguggol mellé, s hallgatja. - Olyan jól megvoltunk. Mindig mindent megbeszéltünk. Soha nem tudott nemet mondani nekem. Azt hittem, most is miattam adott munkát Miguelnek.
- Hidd el, miattad is tette!
- Nem, egy ideje, csak veled törődik, hogy vele dolgozz. Lassan már úgy érzem, fontosabb vagy neki, mint én.
Magához öleli a zokogó lányt. - Jaj, Kelly! Ne butáskodj! Szó sincs róla! Te vagy az apád szeme fénye.
- Honnan tudod? Te nem bírod őt. Rossz embernek tartod. És kezdem azt hinni, hogy igazad van.
- Nem, te nem hiheted ezt a saját apádról. - Kezébe fogja a lány arcát. - Az, hogy én, vagy más mit gondol róla, ne érdekeljen! És az, hogy mással hogyan viselkedik, nem számít. Az a fontos, hogy téged szeret. Mindennél jobban! Oké?
Kelly kicsit hüppög a nagy sírás után. - Miért vagy velem ilyen rendes? Én nem bírlak, vagyis nem bírtalak.
- Nekem sem voltál éppen a szívem csücske, de nem bírom elviselni, ha egy csaj elkezd sírni, főleg, ha ilyen szexi, s ráadásul a legjobb haverom nője. - Kelly elmosolyodik. - Na, így mindjárt jobb a helyzet, nem de?
A lány feláll, leporolja a kockás miniszoknyáját. - Elmehetek hozzátok?
- Ilyen sötétben neked való az a hely?
- Beszélnem kell Sunnyval, és átmennék Miguelhez.
Beszállnak a srác kocsijába. Az utat végig beszélgetik, mint két régi jó barát. Már árnyéka sincs a köztük lévő ellenségeskedésnek. Miguel és Derek még mindig a téren beszélget, mikor Christian lefékez. Mielőtt kiszállnának, a srác leállítja a motort, és a lány felé fordul. - Nem akarom, hogy Miguel megtudja, miért kapott valójában állást az apádtól. - A lány válaszolna, de nem hagyja. - Tudom, hogy te sem. Épp ezért az lesz a legjobb, ha azt mondjuk, hogy az utcán futottunk össze, s te épp Sunnyhoz tartottál.
- Jó, de hogy fogod kimagyarázni, hogy te is munkát kaptál?
- Az anyámmal. Régi ismerős stb, stb.
- És el fogja hinni?
- Remélem. - Kiszáll.
Miguel örül, hogy látja a barátnőjét, hisz neki is el akarja újságolni, mi történt vele,s még azt is elfelejti megkérdezni, hogy találkoznak, amikor pedig Christian elmondja, hogy véletlen összefutottak, egyáltalán nem lepődik meg. Négyen elindulnak Christiánékhoz.
Christian mamája a szobájában alszik. Samantha a konyhában rámol, s tésztát főz. Kelly hozzásiet, s megkóstolja a főttésztát. - Hellóka! Hű, ez finom!
- Hát te?
- Átjöttem a fiúkkal.
Samantha kinéz a konyhából. Mosolyogva figyeli, a srácok hogy hülyülnek a bátyjával. -Soha nem nőnek fel.
- Mit szóltak anyudék a bizuhoz?
- Nem találkoztam velük.
- De reggel ott voltak a suliban az ünnepélyen.
- Tudom, de én nem mentem oda hozzájuk.
- Hisz kitűnőre érettségiztél. Azt hittem, rohansz hozzájuk megmutatni.
Christian bemegy és hátulról átöleli a lányt, aki a főtt tésztát szűri le. - Szia, kicsim! Miguel mondta, milyen szép eredményt értél el.
- Nem jöttél el. –Fordul vádlón barátja felé.
- Ott voltak a szüleid.
- Miattam el kellett volna jönnöd!
Miguel bemegy. - Sunny! Ma délután is összeveszett Chrisszel anya.
- Hogy?- Néz szerelmére bátyját hallva.
Christian lehajtja a fejét. Miguel csak jót akar, de ő nem akarta elmondani. Most magyarázkodhat. - Beszélni akartam Miguellel. Mérges volt egy kicsit, de nem érdekes.
Derek is odamegy. - Azt mondta, hogy Chris elvett tőlük.
Christian a haverjai felé fordul. - Kösz, fiúk! Azt hiszem, mára éppen eleget segítettetek.
Samantha dühösen ledobja a konyharuhát, és az ajtó felé indul. Kelly utána szól. - Sunny, hová mész?
- Az anyámhoz. - El is tűnik.
Christian utána siet. A lépcsőház ajtajában éri utol. - Sunny! - Megállítja. - Most végleg elrontanál mindent.
- Tessék? Én rontanék el mindent? Azért megyek át, hogy megvédjem a szerelmünket, és ez szerinted hiba?
- Tudom, de hidd el, az, hogy jól összevesztek, nem fog semmin változtatni. És azt meg végképp nem akarom, hogy már megint miattam vitatkozzatok. Rendben?- Samantha karba tett kézzel áll. Látszik rajta, hogy egyetért a sráccal, de nem szól. Christian átöleli. -Olyan finom illatok jönnek fentről. Nem lenne jobb megkóstolni, mint itt lent állni?
Samantha mosolyogva hagyja, hogy a srác megfordítsa, és felmenjenek a lakásba.
Másnap reggel a két srác korán beér a munkahelyre. Mr. Preston rendkívül boldog a fiát látva. Ezért, míg Miguelt a férfi alkalmazottai elviszik megmutatni a helyét és munkakörét, Christiánt maga Mr. Preston vezeti körbe az egész épületen, s a munka legapróbb részleteit, titkait is megosztja vele. A srác először furcsállja, hogy ilyen rendes vele a férfi, aztán óráról órára jobban megkedveli a főnökét. Ahogy telnek a napok, hetek egyre több időt tölt a férfivel. Együtt járnak ebédekre, vacsorákra, estélyekre, golfozni, teniszezni, néha még színházba is. Ezt a barátságot nem csak a munkatársak, hanem a közeli ismerősök, sőt még a családtagok is rossz szemmel nézik mindkét fél részéről.
Christian egyik este öltönyben, aktatáskával, kimerülten érkezik haza kilenc után. Samantha a kanapén újságot olvas. A srác bemegy a lakásba, leteszi a holmiját, egy puszit ad barátnője fejére, s leül vele szembe a fotelba. A lány sehogy nem reagál a köszönésre, csak olvas tovább. Ez a srácnak nem tetszik. - Kicsim, valami baj van?
Samantha leteszi az összehajtott újságot. - Nem, édesem! Semmi baj. - Feláll. - Ha éhes vagy, melegítsd meg az ételt!- Bemegy a szobába.
Christiánnak valami eszébe jut, így benéz a konyhába. Az asztal szépen megterítve, minden előkészítve egy romantikus vacsorához. Teljesen elfelejtette. A konyhából kilépve az anyjába ütközik, aki épp akkor ér haza. - Szia, anya!
- Chris, beszélnünk kellene!- Teszi le a táskáját.
- Jó, de ne most!-A szobába megy a lány után. - Sunny, kérlek...- Látja, hogy a lány pár holmit a hátizsákjába tesz. - Mit csinálsz?
- Kellynél alszom.
- De...
- Nincs semmi de!- Hátára veszi a zsákot, becsukja a szekrényt, s a fiúhoz sétál. - Chris, szeretlek, de ezt így nem bírom tovább. Alig látlak. Én a lelkemet is kiteszem, hogy kicsit együtt lehessünk, de ezalatt a három hét alatt, amióta dolgozol, egyszer tudtunk egy óránál több időt együtt tölteni, az éjjeleket kizárva, amikor mind a ketten alszunk.
- Sajnálom!
- Én is. - Elmegy.
Christian lehajtott fejjel megy utána, s nézi, hogy lép ki az ajtón. Az anyja őt bámulja. -Megéri?
- Tessék?
- Megéri elveszíteni Sunnyt egy férfi miatt, akit alig ismersz? Már nem olyan vagy, mint voltál.
- Az emberek változnak.
- Ez igaz, de te nem magadért változol. Lekenyereztek.
- Nem.
- De igen. Elvakult lettél. A sok pénz, a dicsőség, a hírnév, s minden, amit megvetettél, most része az életednek.
Christian válasz helyett lemegy az utcára. A banda tagjai kint ülnek. Odamegy hozzájuk. Derek az egyik kocsi tetején ülve figyel. Vilma és két fekete gyerek Christian felé tart. Az egyik igazi kemény csávó. - Nocsak, ki jött le hozzánk? Azt hiszem eltévedtél!
- Én meg azt hiszem, nem tudod, kivel beszélsz!
- Fiúk!- Vilma hátrébb húzza a fekete srácot.
- Idefigyelj, kisöccsi! Árulóknak semmi keresnivalója itt!
Christian most már igazán mérges. - És ezt pont te mondod? Érdekes. Hányszor is láttalak az ellenséges banda tagjaival szórakozni?
Vilma próbálja a verekedéshez készülődő fiúkat fékezni. Mikor hátrébb húzza Christian ellenfelét, az pofon vágja és ellöki, mire a szőke srác a lány miatt akkorát behúz neki, hogy a földre esik. Ekkor ér le Miguel, aki odasiet, ahogy Derek is leszáll a kocsi tetejéről, hogy odamenjen. - Most azonnal hagyjátok abba!- Viszahúzza a sértett felet, majd Christiánék felé fordul. - Jobb lenne, ha elmennétek!
- Beszélni akarok veled!- De Derek nem reagál haverjának. - Azt hittem, barátok vagyunk.
Erre már megáll, és visszafordul. - Én is, de itt hagytál minket a szarban!
Vilma Derekhez megy. - Ne csináld! Chris nem rossz gyerek. Beszélj vele, szükségünk van rá!
- Igazad van. - Odasétál. - Gyertek!- Miguellel és Christánnal félrevonulnak, s leülnek egy padra. A beszélgetés közben odamegy Vilma. Leül Christian mellé, aki miközben Dereket hallgatja, megnézi a lány arcát. Vilma elhúzza a fejét a fiú keze elől.
- Ennyire fáj?
- Elég nagy fiúk vagytok, jó erős ütéssel. Na mégis mit gondolsz?
- Tegyél rá jeget!- Derekre néz, aki már egy ideje hallgat. - Bocs.
- Csak vártam, hogy befejezzétek. Szóval úgy döntöttünk, harcolni fogunk.
- Nem tudom, jó ötlet-e?!
- Tessék?- Vilma megrökönyödve bámul a srácra. - Mi az, hogy nem tudod, jó ötlet-e? Ezt kell tennünk! Mindig azt mondtad, harcoljunk az igazunkért!
- Igen, de...
- Beijedtél?- Derek nagyon komoly. - Nem kell velünk tartanod.
- Komolyan azt hiszitek, boldogultok nélkülem?- Derek erre feláll, de Christian is. A banda többi tagja feléjük tart. - Derek, ne nézz rám ilyen flegmán! Jól tudod, mit tettem azért, hogy egybemaradjunk
Igen, a néger srác mindenre jól emlékszik. Tudja, hányszor ment el éjjel Christánért, hogy segítsen egy-egy verekedést megállítani, hogy kihozza az őrsről az elkapottakat, s hogy megakadályozza, hogy agyonlőjék a rivális bandák tagjai egymást. - Nem kell emlékeztetned.
- Csakhogy a kis zsarubarátod nélkül te sem mentél volna semmire!- Kiabál valaki a tömegből, mindenki helyesel.
Christian nem reagál. Derekkel néz farkasszemet. A szőke srác nem bírja tovább. - Mi legyen?
- Tőled függ velünk, vagy ellenünk?
- Te is tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű.
- Mindig ilyen egyszerű volt.
- Elfelejted, mi lett a legutolsó összetűzésnél?
Valaki ismét megszólal, s nem a legszebb szavakkal beszél Samantháról. Őt okolja mindenért, mire Miguel elindul felé, de Christian megfogja a karját. - Miguel, hagyd!-Majd Derekre néz. - Na lássuk, mennyit ér a barátságunk?
- Christian, ez piszkos húzás! A banda és a barátság két külön dolog.
- Hát ha így gondolod, jobb is, ha elválnak útjaink. Én mindig azt próbáltam megértetni, hogy a banda és a barátság egy és ugyanaz, a kettő nem létezik egymás nélkül. De úgy látszik, nem sikerült. - Elindul. Mindenki őt nézi.
Miguel még kifejti a véleményét, mielőtt a srác után menne. Elmondja, hogy mekkorát csalódott mindenkiben, s most üldözték el azt, akinek a legtöbbet köszönhetik. Aztán haverja után siet, aki addigra már eltűnik. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
