Ez egy helyes kis történet Harry időutazásáról...slash Korhatár: 16 év
- Kelj fel.
Az utasítás közelről jött, ismerősnek is tűnt a hang, de a fiúnak bele telt kis időbe, míg felfogta a külvilágot. Egy halk nyögést megeresztve válaszként, nem mozdult.
- Azt mondtam, kelj fel.
- Még ne… fáradt vagyok.
- Ez a mentség sem lesz elegendő, ha itt találnak.
- Majd… majd megmagyarázzuk.
- Erősen kétlem. Öltözz, és menj vissza.
A fiú végül felnézett a másik srácra, zöld szemei csalódottan csillogtak.
- Még csak hajnali négy óra. Miért ez a nagy sietség?
- Szerinted mit szólna az igazgató, ha itt találna minket, főleg téged, a nappaliban? Ráadásul anyaszült meztelenül. Lenne hozzám pár keresetlen szava.
- Miért izgulsz? Hisz’ varázsló vagy! Ne törődj azzal a szeméttel! Inkább gyere vissza.- mondta a fiú, majd oldalra fordult a kanapén, hogy ő is mellé feküdhessen.
A magas srác még elidőzött a látványán, majd végül felvonva az egyik szemöldökét, mellé feküdt. Szorosan összeölelkezve kerültek szemből egymáshoz még közelebb, mikor a srác hirtelen felszisszent.
- Miért nem veszed le azt a nyamvadt homokórát a nyakadról?
- Dumbledoretól loptam el titokban, nem merem letenni, félek, hogy összetörne.
- Miért? Ennyire fontos?
- Igen. Nem kockáztatom meg, hogy összetörjön, mert akkor ebben az időben ragadnék.
A srác ekkor a tenyerébe fogta az apró ékszert, mire egy elsuttogott varázsszó után a kis tárgy miszlikbe tört.
- Mit műveltél, Tom?- rémült meg a fiú, de a srác ekkor megragadta az állát, majd fekete szemeit a zöldbe vájta.
- Voldemortként képtelen lennélek elfogni, tehát nincs más megoldás. Mostantól az enyém vagy, Harry Potter!- jelentette ki egy gonosz mosollyal, mire hevesen megcsókolta a fiút.
|