4.
A lövés utáni dermedt csendet a vijjogó szirénák hangja töri meg. A bandák szétszóródnak, de közben "még látjuk egymást", "ezt még megbánjátok", "ezzel még nincs vége" mondatok hagyják el a tagok száját.
Miguel odarohan az időközben megérkező Kellyvel Christiánékhoz. Őket követi Vilma és Derek. Mindenki egymásnak esik. Közben megérkeznek a zsaruk, és körbeveszikk őket. A főnök rettentő ideges. Épp egy családi vacsoráról rángatták el. Szitkozódva veszi kezébe az ügyet. Odamegy hozzá egy bőrdzsekis fiatalabb kollégája.
A férfi harmincas éveinek elején járhat. Sötétbarna haj, barna szem. Igazi macho rendőr, de arcvonásai kisfiúsak. Megbeszéli a főnökével, hogy hadd ő menjen oda a fiatalokhoz, bár ez inkább kijelentés, sem mint kérés.
Christian Samanthát figyeli. A lány tekintete üveges. Már mindenki őt bámulja. A fiatal nyomozó odamegy. Mindenki sziszeg, hogy persze ma pont arra kellett, hogy járjon a rendőrség. A társaság jól ismeri Tom Robertset. Christian segített neki nagyobb ügyek megoldásában, ezért cserébe ő általában kihúzza őket a bajból.
A férfi először Samanthához megy. Megáll vele szemben, és lassan kinyújtja felé a kezét egészen addig, amíg lassan lehajtva a lány kezét a pisztollyal együtt, el nem veszi a fegyvert.
A lány arcán lassan végbemegy az a változás, mely után felfogja, hogy mi történt. Christian magához öleli a reszkető lányt. Tom komolyan fordul feléjük. - Titeket el fognak engedni, de őt...
- Őt is. - Christian túl magabiztosan vágja rá, holott nagyon is fél, mert egyáltalán nem biztos benne.
A rendőrök megrohanják őket és beviszik az őrsre a lányt.
Egész éjjel a fiatalokat hallgatják ki. Persze mindenki az előre megbeszélt történetet adja elő. Ők békésen beszélgettek a téren. Aztán csak megjelentek a többiek, akik hirtelen fegyvert rántottak. Erre persze ők is. Alaposan megszorongatják őket, hogy minek hordanak fegyvert, hisz nincs is rá engedélyük, de aztán minden úgy történik, ahogy Tom megmondta. Őket elengedik, de a Sanchez lányt bent tartotják. Ők sem akarnak elmenni. Kint ülve várnak, s hiába mondja nekik Christian is és Miguel is, hogy menjenek nyugodtan haza, mert attól, hogy annyian ülnek ott, még nem lesz jobb a helyzet.
Christian megpillantja Tomot egy kollégájával beszélgetni. Miguellel odamegy. -Bocsánat, beszélhetnénk?
- Egy perc, Chris!- Megbeszél valamit a társával, az alapján, amit a srácok hallanak, valami fontosat, majd hozzájuk fordul. - Miben segíthetek, fiúk?
- Azt hittem te hallgatod ki Sunnyt.
- Amint látod nem. A főnök akart egy pártatlan zsarut mellé.
- Mégis miért?
- Mert nem bír elviselni titeket, s mindent megtesz, hogy végre ne ússzátok ezt is meg.
Christian Tomra mered. – Tartozol nekem.
- Nem, csak tartoztam, de azt a kártyát Vilma használta fel.
- Ha most nem segítesz, többé tőlem se várj semmit!
- Christian, ne felejts el valamit! Eddig a barátod voltam, de lehetek az ellenséged is!
A szőke srác felindultságában válaszolna, de Miguel visszahúzza. - Nyugi, gyere menjünk!
Tom otthagyja a fiúkat, s az előbb történtek ellenére, vagy épp a hatására bemegy a szobába, ahol a felesége, aki szintén rendőr, hallgatja ki a lányt.
Samanthával szemben egy magas, vékony, hosszú lábú nő ül, összefogott hajjal, fáradtan. Fehér bőre a lámpák fényében még drámaibb hatást kelt. Férje odamegy hozzá, és kérdőleg biccent. Nicole Roberts a fejét rázza, majd összekulcsolt kézzel ismét a lány felé fordul. -Samantha, ha te nem hívsz ügyvédet, kirendelnek melléd egyet. - A lány ugyanúgy csendben ül maga elé meredve, akárcsak hat órával azelőtt.
A nyomozó pár kimegy az ajtó elé. - Egész éjjel így megy. Nem tudok mit tenni.-Látszik a nőn, hogy már nagyon fáradt. - Kérdeztem az ügyről, semmi. Kérdeztem nem akar-e ügyvédet, hátha azért nem beszél, semmi. Hat órája itt ülök vele és egy szót nem szólt, de még az arckifejezése sem változott.
- Teljesen mindegy, mi történt, úgyis hazaengedjük.
- Mi?
- Klein barátnője, és mindenki szerint önvédelem volt, hisz rá akartak lőni. Sokkos, orvosra van szüksége, nem ránk. - Na persze ő tudja, hogy Derekre akartak lőni, mert még a helyszínen Christian mindent elmondott neki. De ez semmin nem változtat. Szüksége van a srác segítségére, és azt ingyen nem kaphatja meg.
Tom be is megy a főnökéhez, és nehézségek árán sikerül rábeszélnie, hogy engedjék haza Samanthát. Összehasonlítja a két bandát, rávilágít arra, hogy Christiánék semmi rosszat nem csinálnak, isznak, és esetleg néha elszívnak egy füves cigit, de a másik banda drogokat árul az iskola környékén. És Klein az egyetlen, aki eddig mindig segített az igazi rosszfiúk elkapásában. Megéri jóban lenni vele.
Eközben megérkeznek a szülők. Elsőként Mr. és Mrs. Sanchez. Rögtön a fiúkhoz rohannak és tőle meg Kellytől érdeklődnek, hogy hol van Samantha. Mikor megtudják, mi történt, teljesen kikészülnek. Főként a nő, aki rögtön egy székre rogy. A férje leül mellé és átöleli, de közben nem hangosan, viszont annál erélyesebben emlékezteti Miguelt, hogy ezért óvták őt mindig is, az úgynevezett barátaitól. Közben megakad a férfi szeme Vilmán. Akaratlanul is összehasonlítja lányával,s nem érti, hogy gyermekei hogy tudnak ezekkel a fiatalokkal együtt lógni.
Mrs. Sanchez mellé leül Kelly. A nő megdöbbenésének ad hangot, hogy vele is itt kell találkoznia. Megkérdezi, mi lesz, ha az apja megtudja, hogy itt van? A lány épp válaszol, hogy reméli, nem tudja meg, amikor pont megjelenik az apja. A férfi azonnal el akarja vinni, de Kelly közli, hogy nem megy sehová, amíg nem tudnak valamit Samantháról.
Derek csendben ül Miguel mellett és hallgatja a szülők és gyerekeik közti eszmecserét. Egyvalaki hiányzik csak, Christian. Őt még a szülők megérkezése előtt behívja a rendőrfőnök.
Mikor a srác kimegy, Sanchezék megrohanják a lányuk felől érdeklődve, s a srác hiába közöl jó hírt, hogy mindjárt kiengedik, minden szülő nekiesik. Egyszercsak egy női hang hallgattatja el őket. - Nem hagynák abba? - Megy fia mellé Christian mamája. - A maguk gyerekei legalább annyira hibásak, mint a fiam. - Kelly apja döbbenten bámul a nőre lányát átölelve, s minden szavát elismeréssel hallgatja. - Soha nem kényszerített senkit, hogy csatlakozzon hozzájuk, vagy olyat tegyen, amit nem akar.
- De a lányom soha nem tett olyasmiket, amiket mostanában, mióta a fiával van.-Mrs. Sanchez nem kis indulattal közli véleményét.
Miss Kleint a nevetés környékezi. -A maga lányáról jobb, ha nem beszélünk. Valamelyik nap olyan részegre itta magát, hogy nálunk aludta, mert a fiam nem merte hazavinni olyan állapotban.
Miguel szinte belesüllyed a székbe, Christian pedig lehajtott fejjel hallgatja, ahogy anyja ezeket elmondja, s kifejti a véleményét a többi szülőnek. És szerinte örülhetnének, hogy egy olyan fiú van gyerekeik mellett, mint Christian, aki megvédi őket saját maguktól is.
E zűrzavar kellős közepébe toppan be Samantha teljesen kikészülve. A szülei azt várják, hogy hozzájuk rohan, de ő Christian karjába veti magát zokogva, és egyfolytában azt kérdezgeti, hogy megölte-e a srácot. A többiek is odamennek és átölelik a lányt. Derek azt mondogatja neki, hogy azzal a lövéssel megmentette az életét. A szülők megütközve figyelik a jelenetet, de akkor se fogadják el a bandát.
Amíg Sanchezék összeszedikk a gyerekeiket, és elmennek, addig Christian anyjához odamegy Kelly apja. - Hihetetlen, hogy te vagy az! Semmit nem változtál!
- Hagyjuk ezt, Bill!
- Azt hittem, külföldre költöztél.
- Összekeversz valakivel. Én nem futamodom meg a problémáim elől.
- Kerestelek a régi lakásban, de ott mások laknak.
- Most itt élek Bronxban, de ha minden igaz, két hét múlva New Jerseybe költözöm a fiammal.
- Újra...úgy értem férjhez mentél?
- Nem. Senki nem volt, és nincs is az életemben, csak ő.
-Ő...ő a...te...illetve a mi...vagyis ha...nem mentél férjhez...
- Igen, Bill, ő a te fiad.
- Miért nem kerestél meg?
- Hogy én? Nem! Nagyon jól megvoltunk nélküled.
-Ő a fiam. Szólnod kellett volna!
- Mit adhatott volna egy olyan apa neki, aki megijedve a saját szüleitől, cserben hagyta őt is, és az anyját is?!
- Mégis honnan kellett volna tudnom, hogy gyereket vársz? Akkor biztos minden másként alakulhatott volna. Én biztos...veled maradtam volna. A szüleim kényszeríttetek...
-A házasságba? Oh, várj, mert a végén még elsírom magam! Ugye nem várod, hogy még én sajnáljalak?
- Ekkora fájdalmat okoztam?
A nő alig akar hinni a fülének. - Áh, nem! Na szevasz!
Christian és Kelly kettesben maradnak a szüleiket várva. A két felnőttet figyelik, ahogy Mr. Preston visszahúzza Miss Kleint. Pont azután érnek oda gyanús ábrázattal, miután Christian anyja megkéri a férfit, hogy ne szóljon a srácnak arról, hogy ő az apja.
- De miért?
- Mert gyűlöli az apját. És csak felkavarná, hogy pont egy politikus az apja, akiket a világon mindennél jobban utál. - A fia elé indul.
A férfi utána kiált. - Viszlát!
- Remélem nem!-A fiába karolva elmennek.
Kelly az apja keze után nyúl. - Apa, ismered őt?
- Egy régi barát.
- De hisz neked nincsenek régi barátaid, csak újak.
-Ő oly régi, hogy már majdnem lemondtam arról, hogy újra látom.
Christian hosszú időn keresztül figyeli az anyját, amint le-fel sétál, és az egyik cigit gyújtja meg a másik után. Az egészből semmit nem ért, csak azt tudja biztosan, hogy a Mr. Prestonnal való találkozás borította ki ennyire. - Anya, mi a baj?
- Semmi, édesem! Menj, feküdj le egy kicsit! Én mindjárt megyek dolgozni.
- Nem mehetsz ilyen állapotban dolgozni! Ráadásul szinte semmit nem aludtál.
- Mielőtt érted mentem, aludtam. Ha el akarunk költözni, be kell mennem.
Christiánnak nagyon rosszul esik, hogy az anyja ilyen kedvesen beszél vele, mikor a legtöbb szülő ki lenne akadva. - Anya, sajnálom!
A nő abbahagyja a járkálást, és a fia felé fordul. - Édesem, én tudom, hogy soha nem tennél olyat, ami az elveiddel szemben áll, én pedig teljesen egyetértek a nézeteiddel. Bármit teszel, én mindig támogatni foglak. A többi szülő nem tudja, de én igen, hogy nektek milyen fontos a banda. Én tudom, hogy ebben a kemény életben ez a társaság a fő támaszotok. - Csipog az órája. - A fenébe! Nyolc óra, el fogok késni!-Gyorsan összekapkodja a holmijait, egy puszit nyom fia arcára, és már el is tűnik.
Miután Sanchezék hazaérnek, aludni küldik a gyerekeiket, mondván, hogy mindjárt kelniük kell, hisz iskola van. Samantha látja, hogy a helyzet a robbanás szélén áll, de nem zavarta. - Miguel már nem tanul, én meg nem megyek suliba.
- Hogy mi?- Anyja döbbenten áll.
- Épp most öltem meg valakit. Nem hiszem el, hogy iskolába küldenétek, mikor már amúgy is csak öt nap van hátra.
- Tudtam, hogy nem szabad ide költöznünk.
- És mégis hová költöztünk volna? A házunk leégett, és apa munka nélkül maradt. A te kereseted meg olyan, mintha nem is lenne. Örülünk, ha ennek a bérletét kifizetjük, és még marad kajára.
- Hogy tudsz így beszélni?- Látja, hogy férje milyen szomorúan megy a konyhába, bár ott is hall mindent. - Apád próbál munkát találni.
- Tudom. Én nem is róla beszélek, hanem rólad. Hiába töltöd a fél életedet a kórházban, alig elég valamire. Apa az alkalmi munkáival is szinte többet keres.
- Úgy viselkedsz, mint azok a gyerekek.
- Mint azok? Van nekik nevük is! És különben is, mit tudsz te róluk?
- Nem sokat. De úgy érzem, téged sem ismerlek igazán. Egy idegen vágott olyan dolgokat a fejemhez rólad, hogy majd elsüllyedtem szégyenemben. A fiánál aludtál, és ki tudja, mi történt!
- Semmi!- Most már kiabál.
- Mondod te, de részeg voltál.
- Igen, és rámásztam Chrisre, de ő inkább a nappaliban aludt.
Az anyja kikészül. Samantha kitárja a szekrényt és összepakolja a holmijait. A nő nem bírja nézni, inkább kimegy a konyhába. Miguel próbál húgával beszélni. - Ne csináld ezt!
- Miguel, szeretlek, de nem bírom velük tovább!- Gyorsan elmegy, mielőtt meggondolná magát.
Christian lefeküdt aludni, miután az anyja elment. Kopogás ébreszti fel. A srác kinyitja az ajtót. Samantha ledobja a földre a szatyrot és a fiú nyakába borul.
- Sunny, neked nem iskolában kellene lenned? Illetve a történtek után legalábbis otthon pihenned.
- Otthagytam a sulit. És anyáékat is. Hozzád költözöm.
Christian elkezd nevetni. - Hogy micsoda?- Egy puszit ad a lány homlokára. - Kicsi Sunny!
- Most mi van?- Nem érti barátját. Kétségbeesik. - Azt hittem, szeretsz!
Christian két kezébe fogja a lány arcát. - Kicsim, én szeretlek. Pont ezért nem hagyom, hogy hülyeséget csinálj! Gyere!- Fogja a szatyrot, és magával húzná a lányt. -Hazaviszlek.
- Nem, én nem megyek haza.
Most komoly arccal áll szembe vele. - Úgy látom, nem értettél meg. Nem költözhetsz hozzám.
- Úgy látom, te nem értesz. Ha nem hozzád, megyek máshová, de vissza semmi estre sem.
- Sunny, ez nem a te napod. Tudom, hogy veszekedtél a szüleiddel. - A lány nem hallgatja végig a szentbeszédet, inkább elindul kifelé, de nagyon csalódott. - Hé, kislány! Mégis hová mész? Az utcára?
- Miért ne?- Nem fordul meg, csak visszakiált.
- Egy napig sem bírnád!- Látja, hogy komolyan gondolja. Utána fut, és elé áll. - Oké, oké! Egy nap, de holnap hazamész.
- Nem megyek haza.
- Sunny, ne játssz a türelmemmel!
- Szeretnék veled maradni. Költözzünk össze!
Christian újból elkezd nevetni. Megfogja a lány homlokát. - Nem vagy te lázas?
Samantha felháborodva üti le a fiú kezét homlokáról. - Miért vagy ilyen velem?
Christian bedobja a lány holmiját a lakásba, majd kézen fogja. - Sétáljunk egyet!
Kimennek a parkba. A srác a lányt derekánál fogva átöleli, s lassan elkezd beszélni hozzá. - Sunny, te többre vagy képes, minthogy lecövekelj egy olyan pasi mellett, mint én.
- Ez nem igaz! Szeretlek!
- Egy szóval sem mondtam ennek az ellenkezőjét, de hidd el, találsz majd valakit, aki olyan életet tud nyújtani neked, mint amilyet megérdemelsz.
- Te is megtudod adni, amire szükségem van.
- Nem, én nem. Jól elvagyunk, de is tudod, hogy ez nem fog örökké tartani.
- Ha szeretsz, igen. Vagy te nem úgy érzel, mint én?
Christian leül egy padra, s az ölébe húzza a lányt. - Szeretlek! És épp ezért nem hagyom, hogy a banda miatt feladd a terveid, és a jó viszonyt a szüleiddel!
- Nem a banda miatt teszem, miattad.
- De miattam se tedd! Én nem kérhetem ezt.
- Nem is kell. Magamtól teszem.
Christian a lány arcát nézi. Milyen eltökélt a barna szempár. - Nem lenne szabad, de mégis boldoggá teszel azzal, amit mondtál.
Christian beleegyezik, hogy Samantha náluk lakjon egy ideig, de feltételeket szab. Be kell fejeznie a sulit, tovább kell tanulnia, s végül, ki kell békülnie a szüleivel.
Az este Miguel elmegy Kellyékhez. Kissé félve csenget be. A házvezetőnő engedi be. Amíg a srác várja barátnőjét, hirtelen megjelenik annak apja. Miguel udvarias köszönését kelletlenül viszonozza, majd alaposan végigméri. - A te húgod Samantha.
- Igen, ő Kelly osztálytársa.
- És ő ölte meg azt a fiút.
Kelly épp időben érkezik, hogy megmentse a helyzetet. - Apa, köszi, hogy lefoglaltad Miguelt, de azt hiszem, hozzám jött.
A férfi teljesen más hangnemre vált. - Persze, kicsim! Már megyek is a dolgomra.
Kelly alig várja, hogy az apja látó- és hallótávolságon kívül kerüljön, s máris rohan a pasijához. - Úgy örülök, hogy végre elmerészkedtél hozzánk!
- Az igazat megvallva, gondolkodtam egy darabig, de el kellett jönnöm. Sunnynak szüksége van rád.
- Mi...mi történt Sunnyval?
- Az éjjeli lövöldözést követően jól összeveszett anyáékkal hajnalban, összecsomagolt és lelécelt. Nem jött haza egész nap.
- És mégis hova ment?
Miguel a lányra mered. - Azt hittem, te tudod. Gondoltam a suliban...
-A suliban? Én nem voltam ma suliban a tegnap történtek után. De mikor felhívtam pár lányt az osztályból, azt mondták, Sunny se volt.
- Akkor mégis hol a fenében van?
- Vilma, Derek...- Számolgatja kinél lehet. Hirtelen beugrik neki. Elveszi a kocsikulcsot, kézen fogja a barátját és kihúzza.
Miután beszállnak a kocsiba, Miguel barátnője arcát lesi. - Elárulod, hová megyünk?
- Tényleg nem jöttél rá?
- Mire?
- Hogy hol a húgod?
- Nem.
- Hát Chrisnél.
Miguel elkezd nevetni a képtelenségen, de látva, a lány milyen komoly ábrázattal vezet, ő is komolyra vált. - Nem, Chris nem hagyná.
- Miért? Te nem hagynád, hogy nálatok vigasztalódjam, ha összevesznék a szüleimmel?
- De, de az teljesen más.
- Miért?
- Ismerem Christ. Az ő kapcsolatuk nem olyan komoly, mint a miénk.
Kelly lefékez. - Ezt megismételnéd?
- Az ő kapcsolatuk nem olyan komoly, mint a miénk.
- Ezt komolyan így gondolod?
- Persze.
- Még soha nem mondtad.
- Kelly,- Mosolyogva hátratűri a lány haját. - mert nem mondom minden nap, attól én még szeretlek. Nagyon, nagyon szeretlek!
Kelly a fiúra veti magát. Miközben ők csókolózva feltartotják a forgalmat, mindenki rájuk dudál.
Samantha a konyhában főzőcskézeik, mikor Christian anyja megérkezik. A nő azt hiszi, a fia az. Letszi a kabátját az előszobában, és a konyhába megy fiát dicsérve, de legnagyobb meglepetésére Samanthával találja szemben magát. A lány gyorsan mentegetőzni kezd, hogy csak szerette volna meglepni a nőt, hogy mire fáradtan hazaér a munkájából, kész legyen a friss vacsora. Miss Klein nem hagyja tovább mentegetőzni a lányt. Megköszöni a kedvességét, majd elmegy megkeresni a fiát, aki a lány szavaiból kivéve a fürdőben van.
Amíg a srác nem jön ki, az anyja elmegy átöltözni a szobájába. Menet közben bepillantást nyer fia szobájába, s tekintete rögtön meg is akad a lány ruháin.
- Szia, anya! Nem is hallottam, amikor megjöttél. - Mögé lép ,s egy puszit ad neki.
- Épp fürödtél. - Továbbra is mereven bámul előre.
- Mi a baj?
- Semmi. Igazából nincs semmi baj, csak nem tudom mire vélni ezt...- Biccent a szobában lévő holmik felé. - Meg a kislányt a konyhában.
- Sunny összeveszett a szüleivel. Nem volt hová mennie.
- Áh, és pár napra ennyi ruhát hozott?
Christian lehajtja a fejét. Először tagadni akar, de rájön, hogy felesleges. - Szeretné, ha összeköltöznénk.
- És te?
- Én | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
