Vanessa az iskolában próbálja megkeresni Joshuát, de nem találja. Az első óra után összetalálkozik bátyjával, akitől megtudja, hogy barátja ma is kerüli a sulit. Ezután a lány a maradék három órát rettentő idegesen üli végig. Ez persze Kimberly tekintetét nem kerüli el, s az egyikszünetben kihúzza a kertbe, s leülnek egy asztalhoz beszélgetni.

- Na gyerünk, meséld el, mi a fene folyik itt!

- Nem értem, mire vagy kíváncsi. – Játssza az értetlent.

- Áh, nem? Segítsek? Brian, Anthony és te napok óta feszültek és idegesek vagytok. Még mindig nem akarod érteni?

- Joshua meg fog halni! – Sírva öleli át Kimberlyt.

            Anthony és Brian ül le hozzájuk. A fekete srác megsimogatja a síró lány hátát. – Dehogy fog.

- Talán beavatnátok engem is? – Kimberly igazi választ, magyarázatot várva néz Brianre.

- Josh, szóval AIDS-es. – Brian látja a lányon, hogy fennakadt a szeme, ezért gyorsan hozzáteszi. – De ez nem beszédtéma.

- Ennyire hülyének nézel?

- Nem, csak szeretném, ha tudnád, hogy ez nem szaftos pletyka. Nem kell ennek lennie a hónap szenzációjának.

- Képzeld, erre magamtól is rájöttem. Ennyi tapintat még bennem is van, ha hiszed, ha nem.

- Akkor ezt most zárjuk le, rendben? – Anthony megunja a vitát. Brian és Kimberly bólint. – Különben is, nem rólunk van szó, hanem Joshról. Valahogy segítenünk kell neki.

            Ezen csendben elgondolkoznak mindannyian.

            Ahogy Brianék hazaérnek, a srác rögtön felhívja a haverját, de nem tudja elérni. Bátyja arcán Vanessa rögtön látja, hogy nem járt sikerrel. Így a délutánt elég rossz passzban töltik. Brian megpróbál tanulni, de nem igazán megy neki a koncentrálás. Vanessának már szabadok a délutánjai, hisz mindenből le van zárva, az érettségi meg neki csak jövőre lesz. Így tehát a kertben újságot olvas, de percenként a mobilját nézi, nem hívták-e, vagy nem érkezett-e sms-e.

            Késő délután megérkezik hozzájuk Anthony, s nem sokkal később Kimberly is. Egyik se tudott a dolgára koncentrálni, így inkább velünk várnának, de négyen se bírják tovább a tétlenséget, úgy döntenek, inkább elmennek Williamsékhez. Az ajtón kifelé belebotlanak Mr. Jonesékba, akiknek hiába mondják a gyerekeik, hogy most el kell menniük, addig nem engedik el őket, amíg nem beszéltek velük. Anthony és KImberly megígérik, hogy kint megvárják őket.

            Négyen leülnek a nappaliba. A szülők még át se öltöznek otthoni ruhába. Igazán érdekli őket, mi történt a fiatalokkal.

- Szóval, ki kezdi? – Karba tett kézzel ól a fotel karfáján Mr. Jones.

A gyerekek csak egymásra bámulnak felváltva. Egyikük sem tudja, mit hazudjon. Mrs. Jones megpróbálja megértetni, hogy ők nem mérgesek, és nem akadékoskodni akarnak. – Csak hátha tudunk segíteni. Nem fogunk haragudni rátok, bármi is az, de szeretnénk tudni, mi van veletek!

Mr. Jones a fiára néz előbb. – Brian? – Majd mivel csend a válasz, a lányára. – Vanessa?

Vanessa próbálkozik. – Az a helyzet, hogy... szóval, – Bátyjára pillant. Hogy Anthonyékkal belejavítottunk a naplóba, és fegyelmi tárgyalásunk lesz holnap. Nagyon sajnálom.

- Kicsim, év végén, mikor már le vagytok zárva? – Az apja a fejét csóválja.

Most Brian kezd neki. – Nessa csak engem próbált védeni. Az igazság az, hogy rajtakaptak Joshal egy lopáson. Az apjának sikerült elrendezni a dolgot. Ezért nem szóltam. Nem akartalak idegesíteni benneteket. Ne haragudjatok!

            Az apja ezen a hazugságon is átlát, de úgy tesz, mint aki bevette a mesét. – Rendben, fiam! De akkor ma nem mehettek sehová.

- De... miért?

- Csak mert büntetésben leszel.

Vanessa feláll. – De el kell mennünk! Fontos!

- Miért?

Brian is feláll. – El kell mennünk. – Elindulnak.

- Már pedig én azt mondtam, nem mentek sehová!

- De hisz Brian nem is lopott! – Vanessának elege van a hazusozásból.

- Nem? Na ne mondd! Akkor miért találtátok ki?

Brian most úgy fordul apjájhoz, mint férfi a férfihoz. – Nézzétek, nekünk semmi bajunk! Nagyon jól vagyunk, minden tökéletes, de van valami, amit nem mondhatunk el. Nem azért, mert nem akarjuk, hanem mert nem tehetjük.

Vanessa is az apjára próbál hatni. – Mindig bíztatok bennünk, és soha nem adtunk rá okot, hogy ez megváltozzon. Most is csak annyit kérünk, bízzatok bennünk!

            S amíg a szüleik lemerevednek a hallott, kampány szövegeket is túlszárnyaló beszédtől, ők kisurrannak az ajtón, bepattanak a kocsiba, s meg sem állnak Williamsékig.

            Mire odaérnek, már otthon van Amanda és Mr. Williams is. Bár a férfi a fiával folytatott vita után nem is ment vissza dolgozni. A fiatalok bemennek hozzájuk, s leülnek beszélgetni. A szőke nő megkínálja őket a gyorsétteremből rendelt vacsorával, de ők inkább csak egy pohár üdítőt isznak. Tizenegyig beszélgetnek, de akkor be kell látni Joshua barátainak, hogy hiába várnak. Elköszönnek Mr. Williamséktől, és elmennek. Kimberly hazaindul, s Brian megkéri, hogy vigye haza a húgát, mert ő még elmegy Anthonyval abba a klubba, ahol tegnap is megtalálták Joshuát, de nem akarja, hogy a lány is olyan helyeken járjon.

            A klubba lépve a két fiú rögtön meglátja Joshuát egy számukra ismeretlen társaság közepén. Látják, hogy mind részegek és drogok hatása alatt állnak, és ez alól haverjuk sem kivétel. Legszívesebben oda sem mennének, de nem nézhetik tétleünl, hogy teszi tönkre a barátjuk magát.

            Brian indul el elsőként, s lehuppan Joshua mellé, aki nem örül túlzottan neki, de mivel a társaság lánytagjainak tetszik a fiú, kénytelen bemutatni őt, s csodák csodája, Amthony is odaér. Brian mellé ülve sürgeti őt, hogy beszéljen már a fiúval, és húzzanak onnan.

            Mikor Joshua bekapna két újabb tablettát, Brian elveszi tőle, s haragos tűzzel a szemében néz barátjára. – Teljesen elment az eszed? Tönkre akarod tenni magadat?

- Ennél jobban? Nekem már mindegy, Brian! Hát nem érted, úgyis meghalok?!

- Nem tudhatod előre, meddig élsz! Még harminc éved is lehet hátra, de nem így!

- Te könnyen beszélsz! Mind olyan okosak vagytok, de nem ti vagytok a helyemben! – újabb két tablettát vesz elő, de ezeket be is kapja. Majd nyújt egyet a haverjának. – Inkább vegyél be te is!

- Inkább hazaviszlek! – Felráncigálja a fiút, aki nem akar menni, de mivel nem hagyják békén, behúz egyet a haverjának. Erre ott teremnek a biztonságiak.

Brian megnyugtatja őket. – Nincs semmi baj! Már megyünk is. – Joshuára bámul, de nem szól hozzá.

Helyette Anthony beszél. – Hé, haver! Gyere, menjünk innen!

Joshua nem felel. Brian megunja a dolgot, és Anthonyt magával húzva elmegy.

            Joshua kissé magába szállva álldogál, de aztán hat a szer, és jókedvűen ül vissza a többiekhez. De hajnaltájt már nem látja olyan csodálatosnak a dolgokat. Semminek nem látja értelmét hazafelé sétálva. Még az életnek sem. Úgy dönt, mégsem megy haza. Egy csendes utcában leül a földre, egy ház falának támaszkodva, és magányéban felhívja Vanessát.

            A lány hirtelen felébredve azt se tudja, hogy mi csörög az éjjeliszekrényén. Először azt hiszi, az ébresztőóra, de aztán látja, hogy a mobilja világít. Mikor meglátja Joshua számát, gyorsan felkapja. Hallva, hogy a fiú hangja milyen fásult, megkérdezi, hol van, s megkéri, nem menjen el!

            Vanessa soha nem készült még el olyan gyorsan, s soha nem vezetett még olyan sebesen, és nem reménykedett még ennyire, hogy ne legyen semmi baja a barátjáénak. Még azt se veszi észre, hogy két piroson áthajt. Mikor odaér a fiú által bediktált helyre, félve fékez le, hogy már nem találja ott, de legnagyobb örömére még mindig ott ül törökülésben, mereven bámulva maga elé.

            A lány odarohan, s átöleli. – Annyira féltem, hogy valami hülyeséget csinálsz!

- Miért? – Nem néz rá.

- Mit miért?

- Miért féltél, hogy hülyeséget csinálok?

- Mert szeretlek, te hülye! Az életemnél is jobban szeretlek.

- De nem érdemellek meg!

- Akkor is szeretlek! Csak téged. És soha nem is fogok mást!

- Én is szeretlek! – Enged a gyengéd erőszaknak, a lányra néz, és mosolyogva húzza magához. – Haza kellene menned! A szüleid biztos idegesek lesznek, hogy már reggel eltűntél.

- Most ez izgat legkevésbé. Veled akarom tölteni a napot. És már tudom is, hol. – A fiú kezét fogva magával húzza a kocsihoz.

            Joshua és Vanessa a parti klubba megy. Elkérik Wiiliamsék lakosztályának a kulcsát, és felmennek. Kiülnek az erkélyre, s beszélgetés közben várják, hogy felkeljen a nap. Vanessa megpróbálja jobb belátásra bírni a fiút. – Szeretnék két dolgot kérni tőled!

- És mi lenne az?

- Az egyik, hogy gyere el velem a jövő héten egy orvoshoz. – A fiú közbeszólna, de Vanessa folytatja. – És kérlek, vegyél részt a jövő heti vizsgán!

- De...

- Ha másért nem, tedd meg miattam!

- Nem tudom, semmi értelmét nem látom.

- A kedvemért! – Odamegy, és leül a fiú ölébe. – Ígérd meg!

- Nem...

A lány az ujját a fiú szájára teszi. – Ígérd meg!

- Rendben.

Vanessa a fiú szemeibe bámul. Apró csókokat ad neki, miközben elsuttogja. – Veled akarok lenni.

Joshua fel sem fogja egészen addig, mit ért ez alatt a lány, míg le nem veszi róla a barátnője a felsőt.

- Ezt nem lenne szabad! – Bár ahogy az a szépség a nyakát és a fülét harapdálja, s végig húzza körmeit a hátán, az az érzése, hogy a nem szabad, és a nem jó összeférhetetlen. Végül leteszi a lányt az öléből, és feláll. – Ne! Nem akarom, hogy...

Vanessa is feláll. – Mit nem akarsz? – Hozzá sétál, a testük összeér, s a szája a srác szájától pár centire kísérti a fiút. – Hogy életem nagy szerelmével lehessek? Vagy hogy megmutassam, milyen fontos vagy nekem?

- Te is tudod, mit nem akarok. Hogy megfertőzzelek.

- Veled akarok lenni, bármi áron. – Szája legyőzi a pár centi távolságot.

            Joshua hagyja, hogy eluralkodjon fölötte a vágy,s már semmi másra nem fontos neki, csak hogy megkapja Vanessát, és boldoggá tegye. Szeretni akarja a lányt, és érezni testének közelségét.

            Ahogy beérnek a szobába, Vanessán csak egy finom csipke fehérnemű díszeleg, s Joshua is leveszi maradék farmernadrágját. Az ágyon térdepelve fokozzák vágyaikat szinte már-már a lehetetlenségig. De Joshua nem akarja elkapkodni a dolgokat, ki akarja élvezni a lány testének minden porcikáját. Ledönti Vanessát az ágyra, s kezével és nyelvével minden porcikáját bebarangolja. Mire végez, a lány már extázisban várja, hogy a fiú beléhatoljon. Persze addigra már Joshua is alig várja, hogy elmerüljön a lány által nyújtott melegségben. Ahogy a lányba hatol, megszűnik körülötte minden, előtörnek férfias, vad ösztönei, melyek hajtják a gyönyör felé,s a csúcsra érve fáradtan a hátára fekszik, s Vanessa haját simogatja, mely szétterül az ágyon, ahogy a lány a fejét Joshua mellkasára dönti.

            Miközben csendben fekszenek, felkel a nap, s Vanessa mobilja megszólal. A meglátja a szülei számát, s gyorsan kikapcsolja a készüléket.

- Nem kellett volna felvenned? – Joshua felöltözik.

A lány a lepedővel körbecsavarva magát felül az ágyon. – Nem. Megmondtam, a mai napot veled akarom tölteni.

- Aggódni fognak. Nem ezt érdemlik.

- És a te apád? Ő nem fog aggódni?

- Nem tudom. Mikor negyedszer hívott, meguntam és kikapcsoltam a telefont.

- Hát, akkor az én szüleim is kibírják a mai napot nélkülem.

Joshua megcsókolja, s leül vele szembe. – És mit szeretnél csinálni?

- Arra gondoltam, hogy megreggelizünk...

- Aztán elmegyünk a kocsimért. Otthagytam éjjel a klub előtt.

- Igen, elmegyünk érte, aztán tanulunk.

- Hogy mit csinálunk? – Nem dobja fel túlságosan az ötlet.

- Készülök veled az érettségire. Megígérted. – Száját lebiggyesztve emlékezteti a fiút.

- Oké, rendben, tanulunk. Ha akarod, tanulunk. Addig is veled vagyok. – Bár nem így gondolja.

Vanessa megcsókolja. – Mindjárt jövök, csak lefürdöm.

            Amíg a lány a fürdőben van, Joshua kimegy az erkélyre. Betűri farmerjának a zsebét, s közben érzi, hogy valami van benne. Kihúzza. Egy levél ecstasy. A srác kétségek közt vergődve bámulja a tablettákat, majd elteszi, s elindul befelé, de meggondolja magát, s bekap egyet.

            Vanessa a fürdést befejezve jókedvűen megy a sráchoz. Megcsókolja, s kézen fogva elmennek reggelizni. Utána a fiú kocsijáért indulnak. Az út alatt feltűnik a lánynak, hogy a srác más, mint lenni szokott. A kocsiban végig begerjedve fogdossa, csókolgatja, s hiába kéri, hagyja abba, nem reagál. Mikor kiszállnak, a lány rosszkedvűen bámul barátjára, aki a kocsijához sétál.

- Josh! – Saját kocsija mellett áll a nyitott ajtónál.

- Igen? – Kitárja a porchejának ajtaját.

- Akkor megyünk tanulni?

- Jaj, hagyjál már békén! Semmi kedvem a tanuláshoz.

- De megígérted!

- Meg, de csak azért, hogy szállj le rólam!

A lány bezárja a kocsiját, és a sráchoz sétál. – Csak egy kicsit! Egy órácskát tanulunk, és utána azt csinálunk, amit te szeretnél.

- Nem.

- Miért vagy ilyen?

- Milyen vagyok? – A srácot nem érdekli, megbántja-e a lányt.

- Bántó. – Megcsókolja, s ahogy kezével a fiú derekához ér, megérzi, hogy a farmerzsebben van valami, s mire a fiú észrevehetné, már ki is veszi. – Ez mi? – Mérgesen felmutatja.

- Az, amire gondolsz.