- Addig, amíg el nem mondod, mi történt, nem megyek ki.

- Dehogynem! – Eloltja a cigarettáját, s a lány mellett terem. Nem törődve azzal,mit akar, a karjánál fogva kipenderíti a szobából. S hiába dörömböl a lány az ajtón, nem nyitja ki. A sírás küszöbén ül az ajtó előtt a földre.

            Amanda félig dühösen, félig izgulva megy le. A konyháig meg sem áll, a szakácsnővel szeretne beszélni, aki kiskorától ismeri a fiút, de ez sem jön össze, már házon kívül van. Fel akarja hívni a srác apját, de úgy dönt, jobb, ha nem teszi. Lehet, hogy semmiség az egész, s feleslegesen idegeskedne a férfi.

            Mr. Williams elég későn ér haza a munkahelyéről, s gondolja, hogy Amanda már alszik, ezért kicsit meglepődik, hogy még ébren találja a nappaliban olvasgatva. – Szia, édesem! – Megcsókolja, s leül mellé. – Nem kellett volna megvárnod.

- Tudom. Ne érts félre, de nem is miattad vagyok fent, hanem Josh miatt. Hazajött, csapkodta az ajtókat, majd felment a szobájába, üvöltette a zenét, de amikor bementem megkérdezni, mi a baja, kidobott. Azóta bezárkózott és semmi.

- Biztos valami lány van a dologban. Nem kell aggódni!

- De rá is gyújtott.

- Hogy mit csinált?

- Igen, pont azt.

            A férfi felpattan és a fia szobája elé megy. Ez már nem vicc. Bekopog, és be akar menni, de az ajtó kulcsra van zárva. Kopogtat, beszól, de semmi. Amanda mögötte áll karba tett kézzel. A férfi kicsit ijedten sétál az ajtó előtt, majd leáll. – Josh, csak annyit mondj, jól vagy! Különben kihívom a rendőrséget, hogy nyissák ki az ajtót!

Csendben várnak, majd megkapják, amit akarnak. – Jól vagyok!

Mr. Williams egy mély sóhajjal nyugtázza a választ, míg Amanda elmosolyodik. A férfi újra próbálkozik. – És talán, ha kinyitnád az ajtót...

- Jól vagyok, csak hagyjatok békén!

            Ebből érteniük kell, s nem is zaklatják tovább a srácot az este. De reggel az étkezőasztalnál ülve Mr. Williams érdeklődik, elment-e már az iskolába a fia. Nagy nehezen sikerül megtudnia, hogy még a szobájában van. Erre ismét felrohan, de most már mérges, ez nem játék. Megpróbál benyitni, de még mindig nem megy. Megkezdődik az ajtón keresztüli beszélgetés, melyből kiderül, a fiú ma nem szándékozik iskolába menni. Hiába próbálja szép szóval, majd fenyegetőzve rávenni. Mivel semmi eredménye, lemegy Amandához, s a telefon után kap.

Amanda feláll, s mellé megy. – Kit hívsz?

- Briant, a barátját. Hátha ő tud valamit.

Amanda elveszi a telefont, és leteszi. – Nem jó ötlet. Hidd el, ha tud valamit, mivel a barátja, azért nem mondja el, ha meg nem tud semmit, akkor azért.

- Akkor mégis mit tegyek?

- Semmit. Várjunk! Ha még holnap is ilyen lesz, akkor ráérünk valami megoldást keresni.

            Vanessa reggel az ágyában fekszik. Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludt. Csak a barátja járt az eszében. Mi lesz így Joshhal? Mikor csörög az órája, egy laza mozdulattal lenyomja, s mivel nagyon fáradt, úgy dönt, ma nem megy iskolába.

            Vanessáék anyja már elkészítette a reggelit. A férje és Brian már be is fejezte az evést, s a lány még sehol. A nő felkiabál neki, hogy kész a reggeli, s el fog késni, de válaszul azt kapja, hogy „Nem vagyok éhes, és nem megyek ma suliba”. Mrs. Jones a férjére néz tágra nyílt szemekkel, majd a fiához fordul, hogy menjen fel a húgához és rángassa ki az ágyból.

            Brian felkullog, s a kopogástól megkímélve magát, egyszerűen benyit. – Gyerünk, hugi, felkelés!

Vanessa a fejére rakja a párnát. – Menj ki, alszom!

Brian odamegy, leveszi a lány fejéről a párnát, s lehúzza róla a paplant. – Gyerünk, el fogunk késni!

- Én nem megyek sehová! – Összegömbölyödve fekszik az ágyon.

Brian kinyitja a ruhásszekrényt, és kiveszi húga kedvenc ruháját. Aztán az ágyra dobja azt. – Ha két percen belül nem vagy a kocsinál, bejövök érted, és így, ahogy vagy, pizsamában, kócosan beviszlek a suliba. – Otthagyja.

            Vanessa fáradtan, rosszkedvűen nekiáll összekapni magát. Pár perc múlva az anyja örömére megjelenik a földszinten. De hogy az örömbe üröm is vegyüljön, sápadtan, étel nélkül cammog ki a kocsihoz. Lehajtott fejjel száll be, s várja az indulást.

            Brian nem érti, mi történt. Igazából nem is foglalkozik nagyon a dologgal, gondolja, biztos valami női dolog. Ám amikor húga az út alatt nem kapcsolgatja a rádiót, egyik adóról a másikra, akkor már belátja, komoly dologról van szó.

- Hé, hugi, mi van veled?

- Semmi!

- Na gyerünk, mondd el, mi bánt!

- Hagyj békén!

- Oké, bocs, hogy hozzád szóltam! – De nem bírja sokáig csendben a vezetést. – De Josh nem fog örülni, ha ilyen durcás leszel. – Vanessa elkezd sírni. A testvére el sem tudja képzelni, mi rosszat mondott. – Hé! Mi a baj? – De látja, hogy a lány csak sír, és sír, és nem válaszol. Gyorsan félreáll, és hozzá fordul. – Mondd el, mi történt, nagyon szépen kérlek!

- Nem akarom.

- Csak nem megint szakított veled? Mert esküszöm, hogy beverem a képét!

- Nem, nem! Ne beszélj így róla!

- Ha meg nem miatta, akkor áruld el, miért sírsz!

- Nem lehet.

- Vanessa, ne szórakozz velem! Addig nem megyünk innen sehová, amíg el nem mondod, mi a fene van veled!

            Brian kezdi elveszteni a türelmét, mire végre sikerül kiszednie a lányból, mi a baja, de azt kívánja, bárcsak ne tette volna. Gyorsan az iskolához hajt, és először is Anthonyhoz rohan, de nincs vele Joshua. Elmondja neki, hogy mi a helyzet, s együtt végig kérdezik az iskolát, nem látta-e valaki a haverjukat. Aztán becsengetnek, s ők legszívesebben elmennének Willimasékhez, de nem tehetik. Tisztességesen végigülik az órákat, majd Vanessa, Brian és Anthony együtt pattan kocsiba, és hajtanak Joshuáékhoz.

            Amanda van egyedül otthon a sráccal, bár Joshua olyan, mintha levegő lenne, se nem látni, se nem hallani. Ő még a csengetést se veszi észre. Amanda is csak a sokadik csengetésre nyit ajtót, egyrészt, mert azt hiszi, hogy a bejárónő, vagy a szakácsnő ott van még a házban, másrészt, mert a kedvenc időtöltésének hódol, a teraszon napozik, s alig hallja a csengetést.

            Brian szava eláll a szőke nőt látva bikiniben, csípőjén egy sejtelmes átlátszó kendővel. Még szebb, mint a képeken Mr. Williams mellett. Barátja helyett Anthonynak sikerül kinyögnie, hogy Joshuához jöttek. Amanda beengedi őket, de elmondja, hogy túl nagy reményt ne fűzzenek ahhoz, hogy sikerül a fival beszélniük, mert tegnap óta igen furcsán viselkedik. Ők azért ennek ellenére felmennek hozzá. Hosszú időn keresztül kopognak, dörömbölnek, de semmi eredménye. Vanessa annyira el van keseredve, hogy legszívesebben sírna, de már egy könnycsepp sem jön a szeméből. Ehelyett elkezdi ütögetni, s rugdosni az ajtót, és kiabál.

            Ez már sok Joshuának is, és kinyitja az ajtót. A többiek a fiút bámulják. Nagyon jól néz ki. Egyedül a szemein látszik, hogy valami nincs rendben. Követik a szobán keresztül. Ott is minden tökéletesen rendben van. Kint az erkélyen leül a srác, és a többiek is. Síri csendben egymást bámulják, majd Anthony hirtelen feláll. – Néz, haver, nagyon sajnálom...!

Brian visszahúzza a nekilendült fiút, és Joshuára emeli a tekintetét. – Szerinted ez a helyes megoldás?

- Szerinted helyes volt, amit csináltunk?

Brian lehajtja a fejét. – Nem, de...

- Én most épp ennek a levét iszom.

- Ti most mégis miről beszéltek? – Vanessa értetlenül bámul testvérére és szerelmére.

- Josh, el kell menned orvoshoz! Mi van, ha tévedtek?

- És mi van, Brian, ha nem?

- Azt majd meglátod akkor, de nem az a megoldás, hogy homokba dugod a fejed!

- Te könnyen beszélsz.

            Megpróbálják rábeszélni a fiút, hogy holnap menjen el orvoshoz, s csináltasson egy új tesztet. Mikor végre nagy nehezen rábólint, kierőszakolják, hogy menjen ki a kertbe. Ebbe még nehezebben, de belemegy.

            A fiúk egy órán belül elmennek, de Vanessa még marad. A barátjához megy, és leül az ölébe. Látja Joshuán, hogy nem igazán tetszik neki, csak olyan „ha már itt vagy az ölemben” elven öleli át.

- Szeretlek! – Néz rá Vanessa bátorítóan, de Joshua csak hümmögve bólint. Erre a lány meg akarja csókolni, de a fiú feláll. Vanessának rosszul esik. – Josh...!

- Jaj ne! Vanessa, ezt most ne!

- Már nem szeretsz?

- Nem erről van szó!

- Akkor miért löksz el magadtól?

- Mert nincs jövője a kapcsoltunknak. Meg fogok halni, és nem akarom, hogy végig nézd!

- Nem fogsz meghalni! – A srác nem válaszol. – Szóval szakítani akarsz velem? – Joshua nem képes kimondani egy igent, csak bólint. – Azt lesheted!

- Tessék?

- Nagyon jól hallottad! Nem hagyom ám olyan egyszerűen lerázni magam! Ha akarod, ha nem, én melletted leszek! Szóval készülj fel, hogy reggel elkísérlek az orvosoz! Most viszont jobb, ha megyek! – A sráchoz megy, egy puszit nyom az arcára, majd elsiet. Így legalább nem látja a fiú a csalódottságát.

            Amanda csak erre várt. A kerti székben ülő sráchoz sétál. – Ragaszkodó egy leányzó, nem de?

- Az biztos.

Amanda leül, mire a fiú el akar menni. – Ne, Josh, kérlek! – A srác visszaül. – Az apád nagyon aggódik. És én is.

- Sajnálom.

- Mi van veled?

- Semmi.

- Ne haragudj, de tudom, hogy ez nem igaz. Véletlen hallottam, amikor a kis barátnőd azt mondta, holnap elkísér az orvoshoz. Beteg vagy?

- Csak a sulinak kell egy papír.

- Joshua! Látom a szemeden, hogy hazudsz.

- Valószínűleg azért hazudok, mert nem akarok beszélni a dologról, de te erőlteted.

- Értem, de legalább ma jobban vagy, mint tegnap.

- Megvagyok. Nem kell, hogy ennyit foglalkozz velem!

- Miért vagy ilyen velem, mit ártottam neked?

- Bocs. Nézd, kedves tőled, hogy aggódsz értem, de nem kell. - Besétál a házba.

            Vanessa gyalog sétál hazafelé a buszról leszállva. Sokkal kényelmesebb lett volna, ha a testvéréékkel hazakocsikázik, de még egy kicsit a barátjával akart lenni. Sok értelme nem volt, de látnia kellett, hogy tényleg jól van-e. És így legalább megbeszélték, hogy elkíséri az orvoshoz.

            Otthon a kertbe megy, ahol Anthony és Brian beszélget. A téma nem más, mint a haverjuk. Egyikük sem akarja elhinni, hogy ez tényleg megtörtént vele. Vanessa leül hozzájuk, s csendben hallgatja őket. Akkor szólal csak meg, mikor a bátya azon kezd el morfondírozni, mit szólnak majd a suliban, ha netán kiderül. Ekkor a lány indulatosan közli, hogy egyiküknek se jusson eszébe, még csak megemlíteni se a történteket. Ismerhetnék már annyira a mai fiatalokat, hogy tudhatnák, kiközösítenék Joshuát, ha a dolog kiderülne. Ezzel Anthony is egyetért. Ráadásul, szerinte egy olyan népszerű srácnak, mint Joshua elviselhetetlen lenne, ha már nem rajonganának érte.

            Egészen addig beszélgetnek, míg haza nem érnek Vanessa szülei. Akkor Anthony elköszön, és hazamegy. A testvérpár pedig felhúz a szobájába, mielőtt szüleik észrevennék lehangoltságukat, és megkérdeznék, mi a bajuk.

            Vanessa reggel a szobájában le-fel járkál, majd bemegy a bátyja szobájába, de a fiút sehol nem találja. Már készül kimenni, mikor az erkélyen állva meglátja. Kimegy hozzá, s csendben megáll mellette. A srác tudja, hogy ott van, de nem fordul felé. Viszont beszélgetést kezdeményez. – El fogunk késni a suliból.

- Én nem megyek. Megígértem Joshnak, hogy elkísérem az orvoshoz. És te nem mész?

- Én se tudnék ma ott ülni az órákon. Amúgy is pár nap múlva érettségi. Már a fél osztály hiányzik.

- Hát ez igaz. – Vanessa nagyot sóhajt.

- Mi a baj, hugi?

- Egyfolytában Josh jár a fejemben.

- Nekem is. Úgy érzem, az egész az én hibám.

- Jaj, Brian! Dehogyis! – A bátyjához bújik.