A sulitól nem messze a tanítás után rengeteg ember várakozik egy kicsi, sárga épület előtt. Joshua odakíséri Vanessát. A fiú, ahogy meglátja a sort, összeroskad. – Kicsim, ezek mind odavárnak.

- Tudom. – A fiúra mosolyog és megfogja a kezét. – Ha nagyon nem akarsz velem várni, menj el nyugodtan! Majd találkozunk később.

- Itt maradok. Teljesen mindegy, hol, a lényeg, hogy együtt vagyunk.

            A több mint fél órás várakozás alatt a lány mást se csinál, mint hogy megpróbálja rábeszélni Joshuát a véradásra. Ha már elkísérte és végigállta a sort, igazán megtehetné, hisz több ember élete múlik ezen. És mivel tudja, mennyire irtózik a tűtől, ha megtenné, nagyon büszke lenne rá. Végül sikert arat, s a srác belemegy.

            Miután már nem szédül annyira Joshua, kisétálnak a kocsihoz és elmennek a lányékhoz. A szülők még nincsenek otthon, csak Brian és Anthony ül kint a kertben. Amíg Vanessa a konyhában gyümölcssalátát készít, addig Joshua kimegy a fiúkhoz.

Anthony vigyorogva várja. – Hallom véradáson voltál, te Don Juan.

- Nem tudtam nemet mondani.

- Igazi papucsférj lesz belőled.

- Ezt csak azért mondod, Tony, mert még nem voltál igazán szerelmes. De egyelőre még meg sem fordult a fejemben a házasság gondolata.

- Hallottam, hajnalban csörgött a telefon, de mire felvettem, már a húgommal beszéltél. Épp hogy befejeztétek a randit, már hívtad is. Ennyi ideig se bírjátok egymás nélkül? – Brian örül ennek, csak hecceli a haverját.

- Fel kellett hívnom. Volt egy kimerítő vitám az apámmal, s valakinek beszélnem kellett róla.

- Mi történt már megint?

- Kérdőre vont, hogy miért olyan későn értem haza. – S a fiúknak is elmeséli, mi volt. Eddig egyáltalán nem érdekelte az apját, mi van vele, most meg minden lépéséről tudni akar.

            Mire a panaszkodást befejezi, kiér Vanessa. Nem sokáig maradnak a lányéknál. Négyesben kimennek a partra, ahol Brian és Anthony a letelepedést követően rögtön kettesben hagyja a szerelmeseket, elmennek csajozni. Vanessa megkéri barátját, hogy kenje be naptejjel, majd felveszi a napszemüvegét, s várja, hogy jó barnára süljön, ami fehér bőre miatt nem igazán szokott neki sikerülni. De sokáig nem élvezheti a csendes pihenést. Megjelennek Brianék két lánnyal, s röplabdázni kell menni. A játék sötétedésig elhúzódik, utána Vanessa bátyjától kölcsönkéri a kocsit, hogy el tudjon menni Joshuáékhoz. Így nem kell majd a barátjának hazavinnie.

            Mr. Williams és Amanda pár barátjukkal a kertben italoznak, beszélgetnek. Mikor Vanessáék megérkeznek, őket is hívják ki, de ők inkább felmennének a srác szobájába. Mr. Williams a fiúhoz megy, addig Vanessa előre siet a srác szobájába.

- Fiam, szeretném, ha a tegnapot elfelejtenénk! – Kifejti, hogy milyen sértő volt, amit Joshua Amandáról mondott, és hogy is tudja, nem volt jó szülő, és tényleg sok nője volt, de most szerelmes és szeretne megváltozni, mint apa is. – Ám a fia hallgat. – Josh?

- Nézd, apa! Nekem ehhez idő kell. Már az fura, hogy minden nap látlak, hát még hogy be kell számolnom, mikor, hol és kivel vagyok. Ezt korábban kellett volna. Elég felnőttnek érzem magam ahhoz, hogy ezeket egyedül is el tudjam dönteni.

- Igazad van.

Joshua megdöbben. Mi ütött az apjába? – Hogy?

- Beszélgettünk Amandával. Rá kellett jönnöm, hogy semmi értelme ilyeneken vitatkozni. Inkább próbáljunk meg jól kijönni, s akkor előbb-utóbb talán magadtól is beavatsz az életedbe, s hagyod, hogy a része legyek. Úgyhogy mától azt csinálsz, amit akarsz, ahogy eddig is. S ha bármi kell, rám számíthatsz! – A férfi otthagyja.

            Joshua csak vánszorog felfelé a lépcsőn. Még mindig nem fogja fel, hogy az előbb az apja mondta ezeket. De a szobájába érve, meglátja Vanessát, s máris elfelejtkezik az egészről. Kimegy hozzá, s a korlátra támaszkodik. – Én is szeretek itt kint állni, de általában nem szokott ekkora zaj lenni. – Kint a felnőttek mulatnak.

- Szerintem élettel tölti meg a házat, s olyan jókedvűek. És milyen szép a papád barátnője. – megakad a szeme a nőn, ahogy a férfi átöleli.

- A közeledbe sem férhet.

Vanessa Joshua felé fordul. – Szeretlek!

- Én is. – Magához húzza. – Már soha többé nem akarlak elengedni.

- Így maradok örökre az erkélyen állva, a karodban?

- Én nem így gondoltam, de ez sem rossz megoldás.

            Az erkélyen csókolóznak, majd bemennek a fiú szobájába, de egy percre sem hagyják abba a csókváltást. A srác leül az ágyra, s ahogy eldől, magára húzza a lányt. Miközben csókolóznak a lány tincsei az arcába hullnak, s csiklandozza. Maga alá fordítja Vanessát, s ahogy a nyakát csókolgatja, lassan ki akarja gombolni a lány blúzát, de a lány nem hagyja a harmadik gombnál tovább menni. – Josh, kérlek! – A fiú csókjaival beléfojtja a szót. A srác nem folytatja a blúz kigombolását, helyette a lány szoknyáját húzza felfelé a szexi combokat simogatva.

            Vanessa eltolja a fiút, s rögtön felpattan. Gyorsan megigazítja a szoknyáját, a blúzát és hátra tűri füle mögé a haját. Majd szigorú tekintettel bámul az ágyon könyöklő fiúra. A határozottságából a fiú szemébe nézve persze semmi nem marad. – Ezt ne! Az a...a he... az... hogy... – A mondókájába is belebotlik.

- Na akkor ezt még egyszer elölről. Ha kérhetném! – Mosolyogva felkel az ágyról, és hozzásétál.

- Én úgy gondoltam, ... – Miközben a lány beszél, Joshua a lány haját simogatja, s lassan a nyakához hajol, és finom csókot lehel rá, majd a dekoltázsra. – hogy még... – Rájön, hogy a fiú érintésétől megakad a beszédben. – Hagyd abba! – Hátrébb lép.

- Bocs! Mondjad, mire gondoltál? – De ahogy a lány elkezd beszélni, odasétál, s újra megmutatja, mennyire kívánja.

Vanessa így nem tud beszélni, de erőt vesz magán, s kinyögi. – Azt hiszem, jobb, ha megyek.

Joshua most megáll. – Bocs, tényleg abbahagyom. – Nem akarja, hogy elmenjen, de nagyon nehéz megállni, így egy szobában vele.

- Nem, tényleg elmegyek. – Gyorsan meg is teszi, s még csak meg sem csókolja a barátját.

            A hétvégén a srác égeti Vanessáék vonalát. Máskor egy hét alatt nem csörög annyit a telefonjuk, mint a két nap alatt. De a lány ennek ellenére letagadtatja magát. És hétfőn reggel sem akar iskolába menni. Nem tudja, mit mondjon a srácnak, ha összefutnak.

            Ahhoz képest, hogy idegenkedik a találkozótól, mikor útban a suli felé Brian közli vele, hogy Joshua aznap nem lesz bent, csalódik. Így az egész napot Kimberlyvel tölti. Elmeséli neki mi történt pénteken a fiúnál, s bevallja, fél attól, hogy emiatt fognak újra szakítani.

            Otthon, hogy elterelje a gondolatait, süteményt süt az anyjával, de a nő is mi másról kezdhetne el kérdezősködni, mint Joshuáról. Persze neki nem meséli el azt, amit Kimberlynek. Csak annyit mond, hogy jól megvannak, de az édesanyját nem lehet becsapni. Rákérdez, hogy akkor miért nem vette fel a telefont egyszer sem a hétvégén. S mivel a lánya csendben marad, ő válaszol helyette, hogy azért nem, mert biztos összevesztek. Erre a lány szép lassan mégiscsak kitálal. Valami jó tanácsot várva Mrs. Jonestól, de a nő azt mondja neki, hogy saját magának kell dönteni, ebbe nem szólhat bele senki.

            A lány számára az éjjel sok mindent tartogat, csak alvást nem. A srácról és a kapcsolatukról gondolkodik, majd rájön, hogy éhes. Fél óra múlva, hogy szomjas, aztán fáj a feje. Mikor hajnali kettőkor csörög a telefon, azt hiszi, a fiú az, de Kimberly telefonál, mert az esti randija nem úgy sikerült, mint szerette volna.

            Az elmúlt három nap Joshua számára is maga a pokol. A hétvégén mindent megtesz, hogy elérje telefonon Vanessát, de természetesen a Jonse-családból mindenkivel sikerül beszélnie, Briannel az új meccsről, Mrs. Jonesszal sütés közben, Mr. Jonesszal a legújabb hírekről, csak Vanessával nem.

            Hétfőn pedig élete leghosszabb napja érkezik el. Minden tiltakozás ellenére kénytelen bemenni az apjával annak egyik bankjába. Megismerkedik a férfi munkatársaival, s a munkájával is. Valamint az apja másik „ énjével” is.

            Az éjszaka számára is rosszul telik. Viszont a lánnyal szemben, ő a fáradtságtól mégiscsak elalszik. Reggel, maga sem tudja miért, de jókedvűen ébred fel, s a suli felé is megmarad a jókedve, de ahogy belebotlik az osztályterem ajtajában Vanessába, rögtön eszébe jut a lánnyal töltött katasztrofális este. – Szia! – Egy puszit ad az arcára.

Vanessa csókot várt. Ez olyan, mintha csak barátok lennének. De nem tudja megcsókolni a fiút, mert a ki-be mászkáló fiatalok miatt arrébb kell állniuk az ajtóból. – Hiányoztál tegnap.

- Az apámmal kellett töltenem a napot,

- Biztos jól érezted magad.

- Szörnyű volt.

A lány úgy érzi, kettejük között valami változott. Csendben állnak. – Josh, mi a baj?

- Baj, miért lenne?

- Hát.. nem is tudom, csak gondoltam a múltkori este...

- Hülye voltam, úgy éreztem akarod.

- Akkor nem szakítunk?

- Tessék? – Nem érti a kérdést.

- Azt hittem, hogy emiatt vége. A múltkor is szakítottunk, mert én nem adtam meg neked, amit azok a lányok.

- Nem fogunk szakítani, és nem hinném, hogy a szakításunk amiatt volt.

- De én... én azért mondtam, hogy ha úgy akarod, ne folytassuk, mert nem voltam biztos benne, hogy akarsz várni rám.

- Hát ez jó.

            Kimberly egy sráccal beszélgetve jelenik meg a folyosó másik végén. Meglátja a barátait, s egy majd felhívlak ígérettel, lelép a srác mellől, s Vanessáékhoz megy. – Na, hogy van az álom pár?

Joshua megfogja Vanessa kezét. – Kösz, most már jól.

            Kimberly félrehívja kicsit barátnőjét. Amíg beszélgetnek, Joshua kap egy telefonhívást. Mikor becsöngetnek, a lányok elköszönnek a sráctól, de Vanessa látja a fiún, hogy valami nem stimmel. Megkéri Kimberlyt, hogy menjen előre az órára. Mikor kettesben maradnak, kérdő szemekkel áll szemben a barátjával.

- Josh?

- Igen?

- Mi történt?

- Semmi.

- Látom rajtad.

- Telefonáltak a véradó központból, hogy menjek be.

- De miért?

- Nem tudom. De elég fura. Gondolom, nem szoktak ilyet csinálni.

- Nem. – Megsimítja a srác karját. – Tudod mit? Menjünk be hozzájuk!

- Most?

- Most.

- De neked órád van.

- És kit érdekel?

- Mondjuk engem. Nem akarom, hogy miattam lógj.

- Pedig most fogok. Gyere, siessünk! – Húzza a srácot kifelé.

            Bent a központban szólnak, hogy visszahívták őket, s ugyan egy későbbi időpont volt megbeszélve, de nagyon érdekelné őket, hogy mi történt. Bevezetik őket egy szobába, s megkérik, hogy várjanak. Az a tíz perc, amit bent töltenek, tíz órának tűnik. Aztán végre nyílik az ajtó, s egy középkorú nő sétál be. Kezet fog velük, bemutatkozik, s leül az asztalhoz szembe a fiatalokkal. Egy hosszú, körülményes beszéd után rátér a lényegre. Abban a pillanatban, ahogy kimondja, Joshua AIDS-es, a fiú úgy érzi, egy percre megállt benne az élet. Mikor az erekben folyó vér újra átjárja a testét, érzi csak, hogy Vanessa a kezét szorítja, s olyan erővel, hogy az már fáj.

            A lány a barátját megelőzve kérdezi meg, hogy nem lehetséges-e valamiféle tévedés. A válasz elég lehangoló, de azt tanácsolják Joshuának, hogy azért mindenképpen keresse fel az orvosát, mert előfordulhat mégis valami keveredés, bár nem valószínű. Illetve különböző címeket és telefonokat kap, de a srác fogja magát, és pánikszerűen rohan ki a kocsijához. Vanessa elnézést kér, elteszi a papírokat, és utána siet. Megpróbálja átölelni, de barátja kinyitja a kocsiajtót, s ebből a lány értheti, hogy nem alkalmas most a megértés, vigasztalás.

            Vanessa az úton végig a körmeit bámulj. Olyan gyorsan vezet a srác, hogy félelmében nem mer felnézni. Joshua a lányék előtt lefékez, de mielőtt barátnője bármit is tehetne, vagy mondhatna, áthajol és kinyitja a kocsiajtót, hogy a lány kiszállhasson. De erre Vanessa dühösen visszacsukja, sőt még a biztonsági zárat is lenyomja. – Josh, nem ez a megoldás! Keresd fel az orvosodat! Egy vélemény még nem vélemény! – A srác csendben ül. Egyik keze a kormányon, másik a sebválton. Az utóbbit megfogja a lány, de ő elhúzza. – Szia! – Gyorsan felhúzza a zárat Vanessa és kipattan.  Nem néz vissza, de hallja, a kocsi elment.

            Mrs. Jones a házuk kertjében a főzés utáni másik kedvencével, a rózsáival foglalkozik. Vanessa bemegy a házba, bedobja a táskáját, s kisiet hozzá. Mire kiér, már a sírás határán áll, az ölelésére vár, ami nem is késik. A nő félelemmel telve szorítja magához. Nem tudja, mi boríthatta ki ennyire általában nyugodt lányát.

            Mikor Vanessa kicsit jobban lesz, besétálnak a házba. A lány leül az étkezőasztalhoz, anyja készít neki egy teát, majd leül hozzá. Kérdezgeti, hogy mi történt, de kitérő válaszokat kap. Csak annyit sikerül megtudnia, hogy nem neki van baja, s nem is iskolával kapcsolatos. Ő ebből megnyugodva azt szűri le, hogy biztos szakítottak Joshuával.

            Ezalatt Joshua hazaér. Kipattan a kocsiból, becsapja az ajtót, dúlva-fúlva bemegy a házba, trappolva felrohan a lépcsőn, be a szobájába, s bevágja az ajtót.

            Amanda a kertben napozva hallja a zörejeket. Elképzelni se tudja, mi történt, de nem foglalkozik vele, csak amikor hallja, hogy a srác szobájából üvölt a zene, akkor besiet, s megkérdezi a bejárónőtől, tudja-e, mi történt, de a válasz nemleges. A szőke nő felsétál a lépcsőn, és bekopog, de mivel a zene ordít, rájön, hogy a fiú nem is hallhatja. Benyit és látja, hogy a srác le-fel járkál idegesen a szobájában, s bármilyen meglepő, cigarettázik. Meg kell kérdeznie, mi a baja, és nem tud-e segíteni neki. – Josh! – De ezt se hallja a dübörgő hangfalaktól. A nő kikapcsolja a magnót. A srác csak ekkor veszi észre, hogy bement valaki a szobájába. Amanda látja, milyen állapotban van, de megpróbál beszélni vele. – Josh!

- Mit keresel itt?

- Hallottam, hogy megjöttél, amit velem együtt valószínűleg az össze szomszéd is, és látom, hogy valami baj van.

- Hidd el, jól vagyok! És most kimennél a szobámból?

Amanda sejti, hogy valami nagy baj van. Ő csak segíteni szeretne, de ezt a flegma, bunkó stílust nem szereti. – Nem.

- Hogy?