Ahogy Kimberly letérdel a srác elé, Joshua felhúzza nadrágjának cipzárját, és két karjánál fogva felállítja a lányt. – Előfordulhat, hogy ezt még megbánom, de azt kell mondanom, nem. Sajnálom!

- Sajnálhatod is! – Kirántja karját a srác kezei közül. – De nem érdekelsz! – Elcsámpázik az ajtóig és kitárja. – Gondolom, sürgősen menned kell.

A srác az ajtóhoz sétál, és megáll a lánnyal szemben. – Tényleg sajnálom!

- Én is, na szia!

Joshua belátja, jobb nem magyarázkodnia, s elmegy.

            Másnap reggel az iskola folyosóján találkozik Anthony és Brian. Brian persze rögtön elmeséli, milyen nehéz feladatot talált haverjának. Kíváncsi rá, mi lesz az eredmény, bár eddig meglepően jól halad. Sőt, még az is kitelik tőle, hogy már nyert is.

- Nem, Brian, ezt azért nem hiszem! Kimberlynek sok sráccal volt már dolga, nem egy apáca típus, de a húgod legjobb barátnője. Vele nem tenné meg. Bár…ha belegondolok, hogy ők ketten már nincsenek együtt…

- Azóta történt valami. Valami, ami az én javamra fordíthatja a helyzetet.

- Újra összejöttek?

- Nem egészen, de egy csókkal sikerült mindent összezavarniuk.

            Meglátják a folyosó végén Joshuát besétálni. – Hé, haver! – Odasietnek. Anthony megveregeti barátja hátát. – Hallom, milyen nehéz feladatot kaptál.

Brian vigyorogva áll. – És tudsz már nekem mondani valamit?

- Láttad, milyen állapotban volt tegnap?

- Hát igen. Kim kicsit spicces volt. Gondolom ez jól jött neked.

- Mikor hazavittem, szinte felkínálkozott nekem.

- Szóval sikerült.

- Nem.

A két srác szinte egyszerre kérdezi, hogy „mi”?

- Josh, beijedtél?

- Nem Brian, de ahogy ott álltam, eszembe jutott a csók a húgoddal.

- És ezért inkább most veszítesz. Elismerésem. Tényleg te vagy az, aki megérdemelné a hugicámat. Szurkolok nektek. De a fogadás, az fogadás, és ezek szerint, én nyertem…

- Ne olyan hevesen! Még lenne időm teljesíteni, ha akarnám, de jobb ötletem támadt az éjjel, amit alvás helyett töprengéssel töltöttem. A te következő és egyben utolsó próbád, maga Amanda.

- Hogy micsoda? Te megőrültél?

Anthony jót nevet a két fiún. Játékos megértéssel Brian vállára teszi a kezét. – Hát, barátom, úgy néz ki, semmiképpen nem nyersz. Ha megszerzed Amandát, az egész felesleges volt. Ha nem sikerül az ágyadig jutni vele, veszítesz.

Brianen látszik, hogy komolyan mérges. – Hallgass, Tony! Joshua, ne játssz velem! A fogadás…

- Fogadás. Tudom, Brian, de nem volt kikötés, hogy ő nem lehet próba. Viszont van egy ajánlatom. Vagy megy tovább a játék, és eldől, enyém-e a kocsid, vagy sem, de én jobban szeretném, ha felhagynánk az egésszel.  Mondjuk, hogy döntetlen.

- Szemét vagy! Jól kitervelted előre az egészet! – Brian otthagyja őket.

            Anthony utána indul, de Joshua megállítja, mert ő szeretne vele menni, hogy tisztázzák a dolgot. Mellé sétál. – Hé, Brian! Ez az egész fontosabb neked, mint a barátságunk? Hány éve vagyunk már haverok? – A másik srác csendben sétál tovább előre. – Így akarod elintézni ezt, hogy nem szólsz többé hozzám? Brian, állj már meg! – Nem követi tovább.

Brian kicsit messzebb tőle megáll, visszamegy, és játékosan összebunyóznak.

            Kimberly pont akkor sétál el mellettük. Meglátva a srácokat, elfancsalodik. A fiúk is észreveszik, s Joshua mellé szegődik. – Kim!

- Ma, miután összevesztem az anyámmal, lecseszett a matektanár, majd az igazgató oktatott ki, már csak te hiányoztál a teljes boldogsághoz. Mondd, mit vétettem? – Megáll és a srácra néz, aki hallva a kitörést, úgy dönt, jobb ha nem szól. – Na, mit akarsz?

- Tudni szeretném, beszéltél-e Vanessának a tegnap történtekről?!

- Te teljesen hülyének nézel? - Rájön, hogy nem igazságos így kiakadnia, hisz ő tehet az egészről, ő akaszkodott a srácra. – Nem, nem beszéltem neki róla, és nem is fogok..

Különben is, nincs mit mondanom neki, ha csak azt nem, hogy jól berúgtam, és utána egy hülye liba lett belőlem, aki olyasmiket csinált, amiért ma nagyon szégyelli magát.

- Pedig semmi oka rá. – A lányra mosolyog, akinek a szája szintén felfelé húzódik. – Kim, tudom, hogy te vagy Vanessa legjobb barátnője, és épp ezért szeretném, ha tudnád, újra akarom kezdeni vele.

Kimberly nevetve teszi szája elé a kezét, majd átöleli a fiút. – De hisz ez óriási! – Mindenki őket bámulja. Gyorsan leválik a srácról. – Na végre! Előbb-utóbb csak rájöttök, hogy ti vagytok az ideális pár.

- Szerinted, van esélyem nála?

- Josh, nem látsz a szemedtől? Odavan érted.

- Akkor talán nem fog nemet mondani, ha elhívom moziba.

- Itt a lehetőség, hogy ezt kiderítsd! – Megfordítja a fiút. Vanessa egy tanárral beszélget nem messze tőlük.

            Mikor a tanár elmegy, Joshua a lányhoz siet. – Szia! – Mind a ketten a csókra gondolnak. Szeretik egymást, de olyan nehéz ezt a másik szemébe mondani. Végül Joshua nem bírja tovább a csendet. – Lenne kedved ma este eljönni velem moziba?

Vanessa legszívesebben a srác nyakába ugrana, kiabálna, hogy igen, igen, de eszébe jut a sok lány, akivel látta. – Te most randira hívsz?

- Eléggé úgy tűnik a helyzet, de ha jobb úgy, mehetünk barátként is.

Vanessa elmosolyodik, de aztán komoly képre vált. Tudja, hogy nemet kellene mondania, de nem képes rá. – Rendben, azt hiszem, ráérek.

- Akkor nyolcra érted mehetek?

- Igen. Nyolckor. – Elsétál Kimberlyhez. Mihelyst háttal kerül a fiúnak, arca rögtön felragyog, s szája mosolyra húzódik.

Kimberly örül, hogy végre boldognak látja. – Na, mi a helyzet?

- Randizunk. – A lány kezét megfogva, kihúzza a kertbe.

- És ez most komoly? Úgy értem, te is újra össze akarsz jönni vele?

- Mióta szakítottunk, ez minden vágyam.

- Akkor szorítok értetek.

            A mozi után még sétálnak egy kicsi, kirakatokat néznek, majd kiülnek egy kávézó teraszára. Sokáig beszélgetnek, de éjfél körül Vanessa megkéri a fiút, hogy vigye haza. Az őúton zenét hallgatnak, s nevetve emlékeznek vissza egy-egy vidám emlékükre. Az idő olyan gyorsan elrepül.

Joshua bánja, hogy el kell válnia estére a lánytól. A kocsiba a lányék előtt ülnek még.

- Köszönöm a szép estét! – Vanessa keze az ajtó zárján nyugszik.

- Remélem, többször lesz ilyenben részünk!

A lány kiszállna, de nem teszi. – Szóval... Josh, mennyire gondolod ezt kettőnk között komolyan?

A srác elengedi a kormányt és hosszan, szenvedélyesen megcsókolja. – Ennyire.

- És mi van a lányokkal, akikkel láttalak?

- Semmi, az nem volt fontos.

- És én az lennék?

- Te régen is az voltál, és mindig is az leszel.

Erre a vallomásra Vanessa csókolja meg a fiút. – Akkor holnap találkozunk a suliban. – Kiszállna, de a fiú megfogja a kezét.

- Mint egy pár?

- Igen.

            De a lány nem tud kiszállni még legalább tíz percig, mert felváltva csókolják meg a másikat. Aztán felkapcsolódik a villany, és nyílik a bejárati ajtó. Vanessa anyukája köntösben várja a lányát. Nem mérges, csak ideges. Az ajtóból integet a fiúnak, s lányával együtt várják, hogy elhajtson. - Na, kicsim, hogy sikerült a randi?

- Nagyon jól, de most fáradt vagyok. És korán is kell kelnem. Bocs, hogy későn jöttem. Elmegyek aludni.

            Joshua tágrányílt szemekkel látja, hogy még ég náluk a villany. A házba tartva szinte biztos benne, hogy valaki égve felejtette. Amint belép, hallja, hogy megy a tévé, s meglátja apja deres haját, a fotelben ülve tévézik a férfi. Nyugodtan indul a szobájába, hisz meg sem fordul a fejében, hogy az apja esetleg őt várja. De utána szólnak. – Joshua, légy szíves!

A fiú megáll a lépcsőn, s lassan visszasétál. – Apa?!

- Tudod, hány óra van?

A srác megnézi a mobilját. – Ja, egy óra.

- Igen, egy óra. És holnap iskola van.

- Tényleg? Ez újdonság! – Próbálja elviccelni a dolgot, de látja, hogy ez most nem fog menni. – Tudom. És akkor mi van?

- Nem kellene már, ha nem is aludnod, de itthon olvasnod, vagy tévézned?

- Nem szoktam hétköznap sokáig elmaradni, de ma randim volt. Különben is, holnap csak 11-re kell mennem, de nem kellene magyarázkodnom.

- Ebben nagyon tévedsz.

- Mégis milyen jogon vonsz felelősségre?

- A fene egye meg, az apád vagyok! – Látszik, hogy komolyan mérges.

- Igazán? Hát ebből én nem sokat vettem észre!

- Joshua, nem beszélhetsz így velem, és vedd tudomásul, hogy mától tudni akarom, ha este elmész, hogy kivel vagy, hol vagy és mikor jössz!

Joshua szeme fenn akad. – Lehet, hogy te akarod, de nem fogod! Lehet, hogy te itt vagy, de én úgy fogom élni az életemet, ahogy eddig is!

- Akkor komolyan el kell gondolkodnom azon, hogy megvonom tőled az anyagi támogatást.

- Tedd azt, de nem felejtsd el, hogy az enyém a ház, amit anya után örököltem, s a bankban lévő pénzt is én kaptam!

- De te se felejtsd el, hogy minden hónapban egy szép kis summa érkezik a számládra tőlem, ami nélkül nem lehetne minden hónapban új kocsid, főleg nem ilyenek, és nem tudnád ezt az életszínvonalat tartani.

- Van valaki, vagy valami, ami fontosabb számodra, mint a pénz? Nem veszed észre, hogy minden gondolatod akörül forog?

- Csak reálisan látom a helyzetet. A pénzem nélkül rosszul járnál.

- Csak kibírnám valahogy. Apa nélkül is sikerült.

- Tudom, hogy nem voltam jó apa, de arról, hogy minden nap a szememre veted, még nem fogok tudni változtatni a múlton. Most viszont itt vagyok, és szeretnék az életed része lenni Amandával együtt.

- Jaj, legalább a nőidet ne keverd bele! Ha nem ismernélek, elhinném, hogy szeretitek egymást. De pár hét és megunod, keresem egy új, fiatal csajt, aki pont olyan, mint Amanda. A pénzedért szerelmet színlel!

A férfi egy nagy pofont ad fiának. – Hogy gyűlölsz és sértegetsz engem, az egy dolog, de Amandát hagyd békén!

            Joshua felmegy a szobájába, s becsapja az ajtót. Bekapcsolja a tévét, s le-fel járkál a szobájában. Aztán, hogy lenyugodjon, felhívja Vanessát. A lány már alszik, mikor a füle mellett az éjjeliszekrényen csörög a telefon. Hirtelen felébredve azt hiszi, hogy valakivel valami baj történt, hogy ilyen későn keresik. Álmosan szól bele a kagylóba. Hallva a fiú szomorú hangját, magához tér. Több,mint egy órán keresztül beszélgetnek.

            Másnap reggel Vanessa nem győz ásítozni az órán. Neki Joshuával ellentétben már hét órára be kellett mennie. Kimberly az óra után kihúzza a kertbe barátnőjét, s visz neki egy kávét az automatából. – Ezt töltsd magadba!

- Minek? Teljesen felesleges! Alig aludtam. Biztos nem segítene.

- Akkor menj haza! Öt perc alatt tízet ásítasz. A tanárnő is teljesen ki volt akadva.

- Nem tehetek róla. Egy óra előtt kicsivel értem haza, aztán pont elaludtam, mikor az n drágám felhívott.

- Oh, de aranyos! Már így haladtok Joshal?

- igen, odavagyok érte. Háromig beszélgettünk. Már fél hulla voltam, de nem tehettem le. Kétségbe volt esve. Szörnyen összeveszett az apjával. Nagyon durva a helyzet.

            Épp megjelenik az említett, Kimberly a fiút elnézve látja, hogy a helyzet nála is elég rossz. Integet neki, mire a srác elindul feléjük. Kimberly feláll, s miután üdvözli, tapintatosan magukra hagyja őket.

            A srác leül, s a fűben eldőlve, Vanessa ölébe hajtja a fejét. – Sajnálom, kicsim, hogy az éjjel nem hagytalak aludni.

- Ki kellett öntened a szíved valakinek, s ha nem a szerelmednek, akkor kinek?

- De ma már jól vagyok, és arra gondoltam, kárpótlásként elviszlek ebédelni.

- Édes vagy, de én már kitaláltam magunknak egy programot. Nem kellemes, de hasznos.

- Mi az?

- Szeretnék elmenni véradásra. Mint tudod, én minden évben megyek, de szeretném, ha most te is elkísérnél.

- Kísérőként szívesen megyek, de hogy én megszúrassam magam önszántamból, az nem megy. – Megcsókolja a lányt, s kézen fogva elindulnak befelé az épületbe a csengőszót hallva.