A fogadás három hete észrevétlenül elrepül. Az állás még döntetlen, és csak három lány van hátra. A helyzet eléggé feszült. Anthony pedig nem győzi elrejteni a kazettákat a szülei elől.

            Joshua és az apja közötti kapcsolat se javult, hiába volt a közös nap a tengerparton. Azóta már elutazott a férfi Amandával, elrendezte üzleti ügyeit, s most szeretne egy kicsit többet foglalkozni a fiával. Ellenőrzése alá vonná a továbbtanulást, s fia életét egyengetné, aki ősztől jogásznak fog tanulni. Persze a srác ezekről a tervekről még mit sem tud.

            A férfi délután a kertben ül. Ahogy Joshua hazaér az iskolából, a srác szeretne észrevétlenül a szobájába menni, de a férfi magához hívja. S hiába a kifogás, hogy találkozója van, apja szerint öt percre csak ráér.

            A srác lazán leül a kerti székbe, s vár. Az apja előredől a széken. – Szeretném, ha tudnád, hogy az út során elintéztem mindent, és egy ideig itt maradunk Amandával. – Joshuának eszébe jut, hogy ugyan kibékült a nővel, de a helyzet még mindig nem rózsás. Tényleg csak az időjárásról, s az aznapi mindenkit érintő dolgokról beszélnek, semmi személyes ügy. Aztán kapcsol, hogy az apja még mindig rá vár. Bólint. – És szeretném, ha tudnád,…- Folytatja a férfi. – hogy jobban fogok figyelni rád.

Joshua újra bólintana, hátha ha az apja gyorsan elmondja a mondókáját, akkor elszabadul, de leesik neki, mit is mondott. – Ezt hogy érted?

- Úgy, hogy szeretném tudni, mik a terveid a jövőt illetően! Örömmel láttam, hogy kitűnő tanuló vagy, s remélem, te is értékeled, hogy felvettek a jogi egyetemre!

- Persze, csak… - Most esik le neki. Felpattan a székből, az apja is feláll. – Te honnan tudsz erről?

- Megtaláltam a levelet.

- Vagy inkább megkerested.

- És ha igen? Te semmit nem mondtál nekem. Az apád vagyok, úgy gondolom, jogom van tudni…

- Jogod? Nem, sok mindenhez jogod lett volna, de azokhoz kötelességek is társultak, ami téged nem érdekeltek! – Látja, hogy az apja válaszolna. – És itt most nem a pénzről van szó!

            Amíg ők vitatkoznak, Amanda a kertbe tart. Lemondóan hallgatja az egymás fejéhez vágott hibákat. Joshua szerint az apja soha nem törődött vele, most pedig már késő. A férfi szerint pedig joga van tudni, mire költi a pénzét, s szerinte a fia elég felelőtlen. Aztán a férfi lehiggad. – Nézd, fiam! Én csak jót akarok neked, ezért is adok meg neked minden tőlem telhető anyagi támogatást.

- Igen. Ebben soha nem volt hiányom, de eddig is a magam életét éltem és ez most, hogy te változni szeretnél, sem fog változni.

- Szóval nem fogod elkezdeni az egyetemet?

- Lehet, hogy elkezdem, de nem azért fogok bármit is tenni, mert te azt akarod, hanem mert én úgy akarom. És nincs szükségem arra, hogy beleszólj az életembe!

- De a pénzemre igen, igaz? – A srác most fenyegetve érzi magát. – De lehetek én más is.

- Most azzal fenyegetsz, hogy megvonsz tőlem mindent?

- Nem kell nekem fenyegetőzni. Ha akarom, megteszem.

Joshua akkor feldúltan otthagyja az apját. Amanda odamegy. – Szegénykém! – Átöleli a férfit.

- Önfejű.

- Nem is tudom, kire ütött.

- Nem tudom, mit tegyek.

- Az előbbi nem túl jó ötlet, csak még inkább megutálna.

- Tudom. Amúgy sem tenném meg, soha. Főként, mert gyötör a lelkiismeret-furdalás. Nem törődtem vele, de legalább anyagilag mindent megadtam és meg is fogok adni neki.

            Joshua teljesen kibukva megy el Brianékhoz. Mr. Jones a kertben bütyköli a kocsiját, s így elsőként találkozik Joshuával, aki egy ideges köszönés után menne is a ház felé. A férfi utána szól, hogy segítsen neki, mert valami nem stimmel a kocsival. Igaz, hogy ő tudja, mi a baja, de nem mondja. Látja a srácon, hogy valami baja van, s ez jó ürügy a beszélgetésre. De Joshua most nem akar segíteni. – Sajnálom, de nem venné sok hasznomat ma.

- Ne viccelj, fiam, a környéken te értesz legjobban a kocsikhoz!

            Mr. Jonesnak autókereskedése van, méregdrága kocsikkal. De van egy használt boltja is, s néha kedvtelésből otthon bütykölgeti a régi járgányokat. Ha Joshua hozzájuk megy, ő is besegít. Remekül bánik a kocsikkal.

            Addig győzködi a férfi, míg végül rááll a dologra. Egy tízperces szerelés után, mintha kicserélték volna. Elfelejti, milyen dühös volt. Ám ekkor Mr. Jones előrukkol a kérdéssel. – Nem akarsz beszélni róla?

- Miről? – Törli meg a kendőben olajos kezét.

. Te tudod. – Lecsukja a motorháztetőt, s elrámolja a szerszámokat.

- Összevesztem az apámmal. – S a srác csak mesél, mesél, a férfi pedig csendben hallgatja, amíg pakol.

            A történet felénél járnak, mikor Mrs. Jones megjelenik a bejárati ajtónál, hogy férjét keresik telefonon. Rögtön a fiúra esik a tekintete. Behívja, s megkínálja az éppen akkor elkészült süteménnyel. A srác örömmel veszi a dolgot, hisz odavan a nő ételeiért.

            Vanessa letrappol az emeletről, s a konyhába megy. Nem örül a fiút látva. Köszönés nélkül elvesz egy sütit, majd kimegy a kertbe. Joshua és a lány anyja semmit nem értve bámul egymásra, majd a fiú eltolja maga elől a tányért. – Elnézést! – Kimegy a lány után, aki a fűben fekszik egy pléden. Odamegy hozzá és megáll a fejénél.

- Eltakarod a napot. – Olvas tovább Vanessa.

A srác leül. – Úgy tűnik, mintha valami bajod lenne velem.

- Igen? Pedig nem lehet bajom valakivel, akit nem is ismerek.

- Ezt hogy kell értenem?

- Úgy, hogy már nem tudom, ki is vagy! – A fiúra néz. – Kétnaponta más és más lányokkal látlak. Először Clairrel. Ott voltam a parton, mikor a ti szobátokból távozott reggel. Azt hittem, komolya vele a dolog, de azóta már számolni sem tudom, hányadik lánnyal vagy.

- És miért is kellene neked számolni?

Hoppá! Most csapdába került. Vanessa egy jó válaszon töri a fejét, de semmi nem jut eszébe. – Hát…csak…ez csak egy olyan mondás féle.

- Rendben, mert én sem számolnám, hány pasi teszi neked a szépet.

- Nekem nincs senkim! – Olyan gyorsan vágja rá ezt, hogy ebből aztán nehéz lesz kimásznia. Reméli, Joshua nem vonja le azt a következtetést, ami persze igaz, hogy miatta nincs senkije, mert még őt akarja.

- És miért? Miért nincs senkid?

- Hát…csak! Így jó és kész! De te helyettem is bepótolod.

- És ez zavar téged?

- Nem, vagyis igen! De nem azért, amire gondolsz.

- Miért, mire gondolok? – Lassan közel hajol a lányhoz.

- Nem…nem tudom. – A srác sötétbarna szemeit fürkészi. Vágyik a csókjára.

- arra, hogy neked van a világon a legcsodálatosabb ajkad. – Ujjával végigsimítja a lány száját, majd az arcát, s a tarkóján megáll a keze, s a száját nézve közel hajol, s megcsókolja.

Vanessa a fiúra bámul, majd szó nélkül besiet.

            Joshua nem érti, mi történt vele. Eddig is furcsa helyzet volt közöttük, de most aztán. Miért nem tudott uralkodni az ösztönein? Még a ház felé sétálva is ezen gondolkodik. Úgy dönt, még most meg kell beszélniük Vanessával, de mielőtt utána mehetne a szobájába, Brian ütögeti meg a hátát. – Szevasz, haver! Hozzám jöttél?

- Igen is, meg nem is.

- Mondta apám, hogy már megint szereltetek.

- Ja, meg beszélgettem az anyukáddal, míg a sütijét ettem, aztán a kertben a húgoddal csevegtem, végül pedig csináltam egy jó nagy hülyeséget, megcsókoltam.

- Soha nem változol. Ez mégis mire volt jó?

- Semmi. De tudod, az ember néha csinál olyasmiket is, aminek semmi értelme, csak jön, és jó.

- Na mindegy. Amit mondani fogok, az biztos nem fog tetszeni.

- Miről is van szó?

- A fogadásról.

- Nem volt benne, hogy ha megcsókolom a húgodat, veszíteni fogok.

- Nem erről van szó. Már nincs sok hátra, és elég könnyű volt eddig. Én eldöntöttem, ki…

- De nekem még fogalmam sincs róla, ki lesz a tied.

- Még van huszonnégy órád. Te viszont szerezd meg Kimet!

- Hogy? Hogy mi? Te most viccelsz. Ugye?

- Nem. Találj ki te is valami nehezet!

- Ennél nehezebbet? Te nem vagy normális! Mégis hogy fogja érezni magát a húgod?

- Nem kell neki megtudnia. – Maga elé nézve elmosolyodik.

- Mi olyan vicces?

- Fordulj meg!

Ahogy a srác megfordul, meglátja, mi olyan mulatságos haverja számára. Mrs. Jones Kimberlyvel beszélget az előszobában.

            Joshua a lányt bámulva, aki szokásához híven, most is nagyon csinos, azon gondolkodik, hogy fogja meghódítani. Ugyan beszélnek egymással, de azt a legnagyobb jóindulattal se lehetne mondani, hogy barátok. Így pedig, ha elhívja randizni, elég kis esélye van, hogy igent mond.

            Mikor Kimberly észreveszi a fiúkat, odamegy hozzájuk. Két puszival üdvözli őket, majd megáll Brian mellett. – A húgod?

- A szobájában van.

- Felmegyek hozzá.

Joshua töpreng, aztán dönt. – Kim, mit csinálsz este?

A lányt váratlanul éri a kérdés. – Ez attól függ,hogy miért kérdezed.

Joshua előtt szép lassan összeáll egy story. Kapóra jön neki Vanessa közelgő születésnapja. Beadja, hogy Brian és ő szeretné egy bulival meglepni a lányt. Beülnének valahová, és megbeszélnék, kinek milyen ötlete lenne. – Szóval, mit mondasz?

- Hát…elég váratlanul ért, de ha Vanessáról van szó, oké! – Persze az, hogy Briannel lehet, még Vanessánál vonzóbb indok.

- Jó, akkor nyolcra érted megyek.

            Mikor Kimberly felmegy a lépcsőn, Brian haverja vállára teszi a kezét. – Szép volt! De minek kellett engem is belekeverni?

- Mert ha kettesben megyünk el, elég randi szaga lett volna a dolognak. Így hihetőbb. Hozd el valamelyik barátnőd!

Briannek már eszébe is jut a legutolsó kis kalandja. – És tudom is, ki lesz az.

            Joshua ahogy megbeszélték, nyolc órakor felveszi a kocsijával a lányt a házuk előtt. Az út alatt Kimberly Brianről érdeklődik. Hogy miért nem együtt mennek, hogy biztos megy-e, de aztán észbe kap, és inkább arról faggatja a srácot, hogy van- e valami ötlete már Vanessa buliját illetően.

            Gyorsan odaérnek a közeli kávézóhoz. Brian és egy lány már bent várja őket. Az ablak melletti plüss huzatú fotelekben kényelmesen ücsörögve beszélgetnek. Ahogy Kimberly meglátja, hogy a srác nincs egyedül, lelombozódik. Igyekszik nem kimutatni, hogy valami baja van, de Joshua látja rajta. Brian persze az egészből semmit nem vesz észre. Vigyorogva mutatja be a két lányt egymásnak.

            Mindenki leül, s elkezdenek valamiféle buli tervet kieszelni, bár Kimberlyt már az egész nem érdekli. Nem mintha nem lenne Vanessa legjobb barátnője, de nagyot csalódott. Így egy hirtelen jött pillanatban odafordul Joshuához. – Nincs kedved egy kicsit bulizni?

A srác helyett Brian válaszol. – Nekünk van.

Kimberly unottan fordul felé. – Rendben. Tudok egy jó helyet.

            Kérik a számlát, s tovább állnak, A lánynak igaza volt. Egy pezsgő hangulatú helyre csöppennek. Kimberly rögtön megrohamozza a bárt, s egészen addig nem száll le a bárszékről, amíg nem forog vele a világ. Akkor is csak azért, mert Joshua leemeli onnan. Odatámolyogtatja a táncoló Brianékhez, s elköszön a srácéktól, mert hazaviszi a lányt.

            A kocsiban Joshua csendben vezet, s időnként a hangosan éneklő, nevetgélő lány felé fordul, nincs-e rosszul, mert nem szeretné másnap tisztíttatni a kocsiját. De úgy látszik Kimberly elég jól bírja az italt.

            Mikor megérkeznek a lányék elé, Kimberly ugyanolyan nyugodtan ül a kocsiban. Semmi jel arra, hogy szándékában állna kiszállni.

- Kim, itthon vagy.

- Látom. De én nem akarok bemenni, Semmi kedvem hazamenni. Menjünk el valahová!

- Ilyen állapotban, mégis hová?

- Mondjuk hozzád! Szívesen elmennék és megnézném a szobád!

- Ez igen vonzó ajánlat, de inkább bekísérlek a te szobádba! – Kiszáll a kocsiból, átmegy a másik oldalra, majd lassan segít kikászálódni a lánynak, aki a maradék tíz métert röhögve teszi meg. Szórakoztatja a szédülés.

            Az ajtónál megállnak. Kimberly értetlenül csimpaszkodik a fiú nyakába. Még mindig szédeleg. – Mire várunk?

- Gondolom arra, hogy elővedd a kulcsot! – A fiú szavait hallva a lány ismét mulatságosnak ítéli a helyzetet. A kulcsot? Hát azt nem tudja, hol van. A srác megunja a várakozást a semmire. Elkezdi a lány táskájának rekeszeit böngészni, s sikerrel is jár.

            Bent igyekszik csendre inteni a lányt, s felvonszolni az emeletre. Fogalma sincs róla, melyik a szőkeség szobája, de szerencsére a lány magától elindul a kuckója felé. Ott pedig egyenesen a franciaágyra dobja magát. Joshua elköszön és elindulna haza.

- Josh! – Feláll. – Ne menj még!

- Nézd, Kim, szerintem aludnod kellene!

- De én még nem vagyok álmos. – A fiúhoz sétál. – Most kedvem lenne valami hülyeséget csinálni.

- Úgy látom, épp arra készülsz. – Joshua nem érti magát. Örömtáncot kellene járnia, de semmi kedve a dologhoz.

A lány kioldja a fiú övét, s elkezdi kigombolni a farmernadrágját. – És mit szólnál, ha csinálnék neked is hozzá egy kis kedvet?