Az idő múlását James barátnőinek váltakozásai mutatták. A fiúkkal kapcsolatban most, hogy saját szabályaik (egészen pontosan Remuséi) szerint éltek, teljes volt a harmónia.
Vagy legalábbis olyasmi.
Sirius a tükör előtt ált, és különböző módszerekkel próbálta eltüntetni az állát díszítő sebet, kevés sikerrel.
- Azt a harapós mindenedet Holdsáp! – morogta a mögötte álló Remusnak.
- Foglalkozási ártalom. Arról nem volt szó, hogy én nem hagyhatok rajtad sebet, így legalább megtapasztalhatod, hogy milyen is az.
- Ez nem ér, most mit csináljak ezzel? Így nem mehetek emberek közé.
- Bocs, drága. Sok sikert! – indult el az ajtó felé, de Sirius visszahúzta.
- Tudom, hogy te el tudod tüntetni, hiszen sosem maradtak rajtad sokáig azok, amiket én csináltam!
- De te nem törted magad, hogy segíts. Én miért tegyem?
A fekete hajú válasz helyett csak végigcsúsztatta kezét párja mellkasán, mire annak száját egy röpke sóhaj hagyta el.
- Nem, nem! – tiltakozott még, de mikor kedvese kezei lejjebb értek hangja elcsuklott, és a feje hátraesett.
- Nem akarhatod, hogy mindenki megtudja milyen kis harapós vagy… hiszen azzal megszegnéd az egyik szabályt. Hogy senki nem tudhat a magánügyeinkről.
- A szabályok rád és nem rám… vonatkoznak – nyögte Remus.
- Ez aztán a fair play – vette el a kezét Sirius és magára hagyta barátját.
Annak eltartott egy ideig mire felfogta, hogy mi is történt vele.
- Kegyetlen – sóhajtott és kénytelen volt ő maga befejezni, mint kínzója elkezdett.
Eközben a hálóban James figyelmét nem kerülte el, hogy Sirius kerüli a tekintetét.
- Mi az, Tapmancs? Nézz csak rám? Mi történt az álladdal?
A kérdezett csak vetett egy bosszús pillantást a fürdőszoba felé.
- Inkább nem akarom tudni – értette meg a helyzetet James.

A nap két lélekölően unalmas mágiatöri órával indult.
Peter hamar elaludt, James és Sirius pedig vérre menő amőbát játszottak.
Remus még megpróbált odafigyelni, de ebben rettentően zavarta, hogy ő az egyetlen, aki hallgatja a tanárt.
- Lásd be, hogy legyőzhetetlen vagyok! – dőlt hátra elégedetten Sirius, miután zsinórban harmincszor megverte barátját.
- Visszavágót!
- Hányszor akarsz még kikapni?
- Csönd legyen már! – elégelte meg Remus a szópárbajt – valaki figyelne!
- Édes Merlinem, annyira stréber – vigyorgott Sirius és a pad alatt végigsimított kedvese combján.
- Vigyázz, mert megszeged a szabályt!
- A figyelmed már elvonódott, vagyis ez már nem számít.
Sirius felkapta a pennáját és egy apró szívecskét rajzolt barátja bal kezére, majd visszafordult Jameshez.
Ebéd után gyógynövénytan órára mentek, amihez át kellett vágniuk a birtokon, s hát az idő már elég csípős volt.
-  Jó ég, Tapmancs! Nem fagysz meg? – nézett döbbenten barátjára James, mikor észrevette, hogy azon nem hogy sál nem volt, de még a kabátját se kapcsolta be.
- Dehogynem. De ha összehúznám, akkor nem látszana ki formás mellkasom egy részlete és kevésbé lennék szexi! Nem igaz, drága?
- Mert egy tüdőgyulladás aztán borzasztóan vonzó tud lenni. Esküszöm, hogy nem találkoztam nálad egoistább és önimádóbb emberrel.
- De az én Holdsápom pont ilyennek szeret, nem igaz? – fogta meg párja kezét Sirius.
- Nagyon úgy tűnik…
Az üvegházban aztán lehervadt a mosoly a feketehajú arcáról.
- Megkérném a két ház prefektusait, hogy üljenek össze, ma külön feladatuk lesz!
A szólításra kivált a csoportból, Remus, Lily, egy ismeretlen lány és egy fiú akit Sirius ki nem állhatott. Ethan Silver, talán az egyetlen, aki még a lavina elindulása előtt tette nyilvánvalóvá a melegségét. Mikor pedig most rámosolygott Remusra, Jamesnek két kézzel kellett visszafognia barátját, hogy ne átkozza darabokra.
A háromtagúvá fogyatkozott Tekergők asztalánál uralkodó hangulatot nem lehetett épp nyugodtnak nevezni.
Sirius kutya alakját megszégyenítő módon folyamatosan morgott, a prefektus asztalt figyelve.
- Most nézz csak oda, ezt a pofátlanságot, hogy nem sül le a bőr arról a ronda képéről! Pofátlanul flörtöl vele, az orrom előtt szédíti az én… meg fogom ölni, esküszöm mindenre, ami szent, hogy ezt a napot nem éli túl…
- Befognád végre? – szólt rá James – kivételesen kellene valamit csinálnunk, mivel Holdsápot elültették!
- Jó ötlet. Feldarabolom és a maradványokat elásom a birtokon, hátha kikel. Fúj, biztos valami mérgező vagy húsevő növény lenne belőle!
- Ez teljességgel reménytelen eset – mondta Peter és kócos barátjával ketten próbáltak kezdeni valamit a csapkodó órai anyaggal.

Mikor kicsengettek, Sirius azonnal felpattant és a külön asztalhoz rohant.
- Mi történt? – döbbent meg Remus párja gyilkos pillantásától.
- Silver, velem jössz! Most!
Odakint a féltékeny fiú szó nélkül húzott be a szerinte riválisának, aki eddig csak vigyorgott. Eddig.
- Mit csinálsz te ővült ávvat? – kapott az orrához Ethan.
- Azt gondoltad, hogy a szemem előtt kikezdhetsz a barátommal és ezt megúszod?
- Vemus és én csak bavátok vagyunk!
- Láttam, hogy mit csináltál, ne tagadd! Vedd tudomásul, hogy ezért még kiheréllek!
- Black, mégis mi a Merlint csinál maga?
- Megtanítom ennek a féregnek, hogy tartsa távol magát az én Holdsápomtól!
- Nem érdekel a féltékenységi jelenete, büntetőmunka ma este nálam!
- Rendben tanárnő, de téged addig még megöllek – fordult utoljára Silver felé Sirius és még megtérdelte egyszer, majd dühösen eliramodott a kastély felé.
Remus csak futva érte utol.
- Siri, állj már meg! Mi az ördög bújt beléd?
- Az a kis rohadék ott flörtöl veled előttem és még kérdezed?
- De hát Ethannek eszébe sem volt kikezdeni velem, csak beszélgettünk!
- Közben pedig folyamatosan úgy mosolygott rád, ahogy csak nekem szabad!
- Túlzásba viszed a féltékenykedést!
- Csak nem bírom, ha az emberek hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém!
- Szóval én a tulajdonod vagyok?
- Nem úgy érettem, csak Silver…
- Nézz rám – fordította maga felé Remus – csak te érdekelsz, téged szeretlek és veled akarok lenni! Ezen száz Ethan és Lily sem változtathat, de aranyos vagy, ahogy féltékenykedsz – nyomott egy puszit az arcára.
- Hé! Én nem aranyos vagyok, hanem dühös, és attól még megölöm a tetűt!
- Higgadj már le – zárkózott fel Peter és James.
- Farki, ha Tapmancs meg akarja verni Silvert, mi segítünk neki.
- Fiúk, én most elmegyek rúnaismeretre, ti ne öljetek meg senkit!
Mikor a sápadt fiú eltűnt szem elől, James elő vette félkész térképüket.
- Még nem egészen pontos a kicsike, de úgy tűnik, két sarokra van innen és egyedül. Az azt jelenti, hogy végigmegyünk ezen a folyosón és elé vághatunk.
- Indulás! – adta ki a parancsot Sirius és pár pillanatnyi futás után valóban meglátták.
- Hé, Silver! – kiáltott rá James.
- Mi? Már megint ti? – a srác arcán ijedtség futott át.
- Most egy életre megtanulod, hogy ne nyúlj ahhoz, ami másé!
- Mondtam, hogy nem csináltam semmit!
- Pofa be! – mennydörögte a féltékeny fiú. Megragadta a prefektust a gallérjánál fogva és odavágta a falhoz. Ütötte a tehetetlen Silvert ahol érte, s amikor az eszméletlenül lecsúszott a földre tovább rugdosta.
- Jól van, elég lesz! Ez már lassan hullagyalázás.
- Soha többé ne merj Remus közelébe jönni! – üvöltötte Sirius és szavainak egy-egy rúgással adott nyomatékot.
- Gyere, menjünk innen! – húzta el James bedühödött barátját, mielőtt tényleg megölné az ájult hugrabuggost.
- Megérdemelte – zihálta a fekete hajú és barátjára támaszkodva otthagyta a tetthelyet.
- Persze, persze! De most már menjünk, mielőtt itt találnak minket.
Délutánra terjedt el a híre, hogy Ethan Silvert rendesen helyben hagyták, és a gyengélkedőn várják, hogy magához térjen.
- Gondolom nektek ehhez semmi közötök nincs, ugye? – fordult Remus a barátaihoz.
- Hát persze, hogy nincs. Én már megadtam neki ami járt az üvegházaknál, és meg is kaptam a büntetőmunkám. Nyilván valaki olyat is magára haragított, aki nem éri be egy ütéssel.
Olyan édesen naiv – gondolta, mikor párja az utolsó szóig elhitt mindent és az ügy ezzel lezárult.

Este nyolckor elérkezett a büntető munka ideje, és Sirius kelletlenül jelentkezett a tanárnőnél.
- Áh, Mr. Black! Gondolom maga is hallotta, hogy házam egyik tanulója súlyos állapotban van.
- Hallottam, viszek majd virágot – mosolygott ártatlanul a kérdezett.
- Ne tettesse, hogy aggódik. Pont azért van itt, mert megverte az illetőt.
- Nem is neki, hanem a támadójának. Mert nem én voltam, ha erre gondol. Mint mondta, én már elintéztem vele a dolgomat, viszont nem csak engem haragított magára.
- Nem hiszek magának, de nem tudok mit tenni. Ebben a hordóban háromféle trágyát talál, szabad kézzel válassza szét őket. Jó munkát!
Már 11 óra is elmúlt, mire Sirius végzett és visszatérhetett a toronyba.
- Túlélted? – kérdezte Remus, mikor belépett a hálóba.
- Ez a szadista banya képes volt velem szabad kézzel trágyát szelektáltatni! Letusolok, velem jössz?
- Már fürödtem, megvárlak itt.
A világos hajú fiú kényelmesen hátradőlt az ágyán és hallgatta a zuhany csobogását. Kivételes alkalom volt a mai, senki nem volt rajtuk kívül a szobában. James legújabb barátnőjénél töltötte az éjszakát, Peter behálózta a kiszemeltjét és úgy tűnik Frank is előrehaladt a McKenzy lánnyal.
Övék volt a háló egész éjjel… Remus ledobta magáról a köntösét és úgy várta, hogy kedvese kijöjjön.
Nem is kellett sokáig várnia, Sirius megjelent vizesen és szappan illatúan.
- Hű – nyögte ki, mikor meglátta a párját.
- A többiek házon kívül vannak, miért ne használjuk ki? – kérdezte Remus csábítóan.
Több se kellett a Black fiúnak, ledobta a törülközőjét és egy szempillantás alatt az ágyon termett.
A függönyöket a biztonság kedvéért összehúzta, majd nekiesett barátja hívogatóan vörös ajkainak. Azok megnyíltak előtte, ahogy a sovány kamasz egész teste kinyílt társa felé, befogadva őt, hogy csípőjük összeforrva mozdulhasson a gyönyör ősi ritmusára.
Sirius ujjai a barna tincsek közé túrtak, tekintete összekapcsolódott a vágytól égő, borostyánszínű szemekkel, ajkaik egymást falták és szívük együtt dobbant a lökések ritmusával. Nem tudni mennyi idő telt el, de együtt lépték át a fényesen ragyogó kaput, együtt repültek minden csúcsnál magasabbra, hogy aztán elnyelje őket az édes sötétség.