A téliszünetig már csak kettőt kellett aludni. Ez a két nap azonban a tanulás, és hajtás jegyében telt. Már akinek. Ugyanis Ron, Harry, Hermione, Ginny, és Malfoy a gyengélkedőn feküdtek. A hidegben való sétálgatás, valamint a Fekete tóban való fürdés, nem volt éppen jó ötlet, így közel az ünnepekhez. Mind az öten lázzal feküdtek a kórteremben. Bár hangjuk alig volt, mégis utolsó erejükből is egymással vitatkoztak, hogy mégis ki miatt van ez az egész.
- Nem tudom, mit képzelsz magadról, hogy csak úgy bedobod a húgomat a tóba! - hitetlenkedett Ron.
- Nem tudom, mit képzelsz, hogy csak úgy ellógsz az én csajommal, aki még arra sem képes, hogy ezt közölje velem - vágott vissza közönyösen Malfoy.
- Nem tudom, miért kéne minden egyes lépésemről beszámolnom! - jegyezte meg Hermione.
- A barátnőm vagy, elméletileg. Gyakorlatilag, már fogalmam sincs. De ameddig velem jársz, azt csinálod amit én mondok. És ha nem tartod magad ehhez, azt a Weasley csaj bánja - miután ezt elmondta, Malfoy megúnta a társalgást, ezért oldalára fordulva aludni készült.
- Nagy szerencséd, te görény, hogy nincs itt a pálcám - mondta hűvös nyugalommal Harry, mire Malfoy, kezét kidugva a takaró alól, felé mutatta a középső ujját.
Amint Malfoy nem szólt többet, a többiek is elcsitultak. Magyarul szólva, ha nincs Malfoy, nincs veszekedés. Viszont, ha nincs Malfoy, nincs téma, nincs beszélgetés sem.
Ebből adódóan a gyengélkedőn töltött napjuk abszolút eseménytelenül telt. Kivéve persze, azokat az eseteket, amikor Madam Pomfrey bejött lázat mérni. Este már mindannyian el is mehettek a gyengélkedőről. Hermione kétségbeesetten rohant oda, az első griffendéleshez akit meglátott, hogy mondják el neki, szóról szóra, mi történt ma a tanórákon. Harry és Ron ellenben, olyan fáradtan dőltek le a kandalló elé, mintha az egész napjukat munkával töltötték volna.
- Átváltoztatástanon vizet kellett parfümmé változtatni, repülésórán a seprűket javítgattuk, jóslástanon tarotkártyából kellett olvasnunk egymásnak... - sorolta Neville.
- Na, és mit csináltatok bájitaltanon? - sürgette Hermione.
- Ja, azt nem tudom, mert Pitont már az óra elején felhúztam, erre ő fejbevágott egy üsttel, én meg elájultam. Így nem emlékszek tulajdonképpen semmire - vallotta be.
- Szóval, végül is, ez a nap nem volt nagy szám, nem? - tisztázta a lány.
- Hát, az a jóslástan nagyon izgi lehetett. Eddig tenyérjóslás, most meg tarotkártya... - mosolygott Harry.
- Öhm... nem is tudom, hogy mondjam el... - Neville sajnálkozóan nézett rá.
- Mi történt?
- Trelawney megjósolta a halálodat - bökte ki végül.
- Ugyan, én már azon lepődnék meg, ha azt jósolná, hogy hosszú, békés, élményekben gazdag életem lesz - nevetett Harry.
- Ezt nézzétek! - ugrott oda hozzájuk Ginny, a Reggeli Prófétával.
- Karácsonyi bál, a Malfoy kúriában... - olvasta a szalagcímet Harry.
- Szegény Hermione. Nemhogy a Malfoy család lesz ott, de még a többi aranyvérű, mugligyűlölő is - szörnyülködött Ginny.
- Mint egy kisegér, a cica karmai között - okoskodott Ron, mindenttudóan, mire a jelenlévők értetlenül néztek egymásra.
- A lényeg az, hogy szerintem Hermione nem tudja - foglalta össze Harry.
- Hékás, most vicceltek? Nem tudtátok, hogy itt vagyok? Egész eddig itt voltam - Hermione eddig a fotel mellett ült, és Neville jegyzeteit másolta.
- Jesszus, elfelejtettem. Ne haragudj - pirult Ginny.
- Nem értem, mi ebben a nagy szám? Okos vagyok, értelmes, bárkivel el tudok beszélgetni, bármiről. Mi gond lehet? - tette fel a kézenfekvő kérdést Hermione.
- Hát, ha rákérdeznek a származásodra, akkor lehet gond - tapintott a lényegre Ron.
- Majd, kikerülöm valahogy - vont vállat a lány.
- Egy olyan bálban, ahol a száz emberből kilencvenkilencet az aranyvér éltet, ezt nem tudod kikerülni - magyarázta neki Ron. Most először fordult elő, hogy ő oktatta ki Hermionét.
- Jó, oké, igazad van. De akkor sincs más választásom. Dracóval amúgy sem megy valami gördülékenyen a kapcsolatunk. Ha most beállítanék azzal, hogy hát, mégsem megyek...
...

- NEM JÖSSZ?! - mennydörögte a mardekáros.
- Én csak gondoltam, felvetem azt az ötletet, hogy mi lenne, ha nem mennék - mondta szerénykedve a lány.
- Szó sem lehet róla. A ruhád már ott van az ágyadon - azzal faképnél hagyta.
- Várj, milyen ruha? - de ezt már Malfoy nem hallhatta, ezért Hermione felment a szobájába, hogy megértse a dolgot.
Amint belépett, azonnal szemetszúrt neki a lila színű estélyiruha, és a mellette lévő kiegészítők.
- Hát, ezalól nincs kibúvó... - gondolta Hermione, majd hozzászoktatva magát a gondolathoz, felpróbálta a ruhát.
- Hű, de jól áll ez a ruha - ámuldozott Ginny.
- Ezt kell felvennem arra a karácsonyi partira.
- Szóval mégis mész?
- Nincs más választásom.
- Most megyünk le vacsizni, Harryékkel. Nem jössz?
- De, de megyek. Csak ezt leveszem. Megvársz?
- Persze.
Pár perccel később már indultak is a nagyterem felé. Vacsora közben...
- Én a helyedben, akkor sem mennék el. Tuti be fognak szólni valamit, a híres-neves Malfoy család büszke tagjai - ironizált Harry.
- Hányszor mondjam még el, hogy nincs más választásom - ismételte önmagát unottan Hermione.
- Most, miért ne tehetnéd meg? Ha szeret, valószínűleg megérti, hogy miért nem akarsz ott lenni - mondta Ginny.
- Ha ő meghoz értem áldozatokat, akkor nekem is kötelességem meghozni érte áldozatokat. Nehéz az élet. Ez van. Kompromisszumot kell kötni. Majd, ha rosszul sül el, legfeljebb legközelebb foghatom erre - inkább úgy tűnt, hogy ezzel Hermione önmagát akarja nyugtatni, semmint a többieket.
Miután ezt az örökös vitát lezártnak tekintették, mindenki elment lefeküdni, ugyanis köztudott, hogy a szünet előtti utolsó tanítási nap a legkeményebb.

*****
Ron, és Harry már a klubhelyiségben várták Hermionét, aki hamarosan meg is érkezett. Mindenkin látszott, hogy legszívesebben már maga mögött tudná ezt a napot. Senki nem volt önmaga.
- Hermione, te most komolyan a nyuszis mamuszodban, és a hálóingedben fogsz jönni? - kérdezte óvatosan Ron.
Hermione végignézett saját magán, és meglepve vette észre, hogy, habár kabátban van, és a táskáját is hozta, tényleg hálóingben és mamuszban volt. Nem is mondott semmit, csak egy erőtlen nevetés után visszament átöltözni.
Úgy fél óra múlva vissza is jött. A fiúk már húzták maguk után, mert ilyen tempóval bizony elkéstek volna az első órájukról, ami mágiatörténet volt. A lépcsőfordulóban, azonban Malfoyba botlottak.
- Hát te? - Hermione rögtön magához tért, és tágra nyílt szemekkel nézett barátjára.
- Eszembe jutott, hogy még soha nem vártalak meg reggel - kacsintott rá.
- Ó, értem. Micsoda úriember lett valaki - nevetgélt a lány.
Innentől kezdve Harryék otthagyták őket, és elindultak az órára. Hermione nem is melléjük ült, hanem Malfoyhoz. És ha most azt mondom, hogy senki nem figyelt az órán, az tényleg úgy is van. Eddig is csupán egy ember volt, aki figyelt. Hermione. De most őt is inkább más foglalta le. Malfoy. Fura, de Malfoy sokkal kedvesebben viszonyult barátnőjéhez. Az ember már tényleg azt gondolhatta volna, hogy igen: ez egy boldog pár. Ám lehet, hogy a látszat néha csal? Vagy nem. Elég az hozzá, hogy Binns professzor megelégelte ezt a nemtörődömséget ezért hát...
- Mindenki elővesz egy pergament, és dolgozat!
Ez a kijelentés bizony nem érte el a várt hatást. A diákok kénytelen kelletlen elővettek egy pergament, de különösebben senkit nem hatott meg a dolgozat. Bizony, senkit. Még Hermionét se. Egész végig Malfoyjal nevetgélt.
- Undorító - dörömögte Ron.
- Nem, dehogy. Inkognitó. De buta vagy... - nevetett Harry.
- Miről beszélsz? Jaa... - Ronnak végre leesett, hogy Harry azt hitte, barátja az akasztófában kitalált szót akarja kitalálni. Ami bizony nem "undorító" , hanem "inkognitó" volt.
Jót nevettek ezen a félreértésen, majd az egész osztály csatlakozott ehhez a nevetéshez, pedig aztán, fogalmuk sem volt, miről van szó. Binns professzor nem bírta tovább, ezért a falon át távozott.
Ezért hát, az osztály ezt az órát befejezettnek vélte, és indultak a következőre, ami jóslástan volt. Trelawney professzor érdekes módon szint olyan rossz kedvű volt, mint Binns professzor, pedig a diákok még bele sem lendültek a csínytevésekbe. Mi lesz akkor később?
- A mai napra különleges meglepetést tartogattam nektek. Egész félévben erre készültem. A lényeg az, hogy mindenki kap egy kristálygömböt, ami még dédnagyanyám tulajdona volt, vagyis nagyon régi. Előre bocsájtom, nagyon vigyázzatok rá - elég volt kimondani, Neville asztaláról már gurult is a kristálygömb.
- Tanárnő, ezt nem látta előre? - ez az elmés megjegyzés, amellett, hogy az egész osztályt megnevettette, Dean Thomas szájából hangzott el.
- Longbottom, takarítsd fel, de tüstént! Úgy látszik, ezzel az osztállyal nem lehet értelmes hangnemet megütni. Sebaj. A feladat az, a kristálygömbböl olvasd ki, és lásd meg, mit fogsz kapni karácsonyra! - Trelawney már fordult volna el, amikor Hermione jelentkezett.
- Tanárnő, nincs valami könyv, vagy valami instrukció, hogy mégis mit kell csinálnunk, hogy lássuk a... - be sem tudta fejezni, mert a professzor mérgesen közbevágott.
- Kisdrágám, elhiszem, hogy a te életed magolásból áll, elhiszem, hogy a könyvek nélküli élet, neked nem élet, elhiszem, hogy te az unalmas, egyhangú, monoton életet részesíted előnyben az izgalommal teli változatos élettel szemben, de most csalódni fogsz! A jóslástan tudománya, nem magolásból áll! Előre tudtam, hogy neked ez nem fog menni, mert beszűkült a látásmódod. Ami kézzel fogható, azt elhiszed, ami nem, abban meg nem hiszel. Konzervatív vagy. Így jártál. Ha a helyedben lennék, bár álmaimban ne forduljon elő, biztosan leadnám ezt a tárgyat. Ugyanis nincs tehetséged hozzá! - azzal a professzor, mást nem fűzve a mondanójához elvonult a homályba, döbbent pillantásoktól kísérve.
- Na jó, koncentráljunk... Én úgy látom, jó sok füstöt fogok kapni - nevetett Harry.
- Én, nem tudom. Tanárnő, én nem látok semmit - morgolódott Ron.
- Talán azért Vízlipatkány, mert a családod olyan csóró, hogy nem kapsz semmit. Szívás, de ez van - gúnyolódott Malfoy.
- Draco! Azt hittem, ezt már megbeszéltük... - kezdte Hermione.
- Jó, jó, bocs - mondta kelletlenül.
Végül a jóslástan óra is lement. Aztán következett az átváltoztatástan, majd végül dupla bájitaltan. Ez nagyon kínzó dolog volt. A szünet előtti utolsó két óra dupla bájitaltan. És Piton óráján a diákok nem mertek passzívan viselkedni. Mindenki keményen dolgozott.
- A recept a táblán, hozzávalók a szekrényben, fiolák az asztalomon, óra végéig mindenki töltse bele, és tegye ide. Elárulom, hogy erre két jegyet kaptok.
Mindannyian lázasan kezdtek munkához. Még soha nem volt ilyen, hogy egy bájitalra két jegyet kapjanak. Ráadásul ez a mostani, nem is volt egyszerű. Még Hermionénak sem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Óra végén kénytelen kelletlen, mindenki odatette az asztalra a fiolákat. Már aki tudta. Valakinek ugyanis annyira masszás lett a bájitala, hogy nem tudta beletölteni az üvegbe, így szólván az órai munkája a nullával egyenlő. Ez a tény, mosolyt csalt Piton arcára. De ez már senkit nem érdekelt. Csak arra tudtak gondolni, hogy végre szünet, végre mehetnek. Majdnem mindenki boldog volt. Hermione viszont nagyon izgult az outazás miatt.

*****
Este nyolckor ért be a Roxfort Express Londonba. Ott Hermione elköszönt Harrytől, Rontól, és Ginnytől, boldog karácsonyt kívánt, majd mosolyt eröltetve arcára, elindult Malfoyjal a fekete limuzin elé, ahol várhatóan a Malfoy szülők voltak...