JOSH

            Joshua Williams számára a mai nap rosszul kezdődik. Hiába a szép, napos Beverly Hillsi reggel, a sokak által irigyelt luxus villa, gazdagság, pénz, yacht, hiába ő a suli legnépszerűbb pasija,- ahogy ez leni szokott a focistákkal- ma reggel az apja otthon van.

            Daniel Williamsszel évek óta teli van a sajtó. A népszerű bankár zűrös élete a nyilvánosság előtt zajlik, mióta huszonnyolc évesen megkötötte élete első milliós üzletét, amiről persze senki nem tudja, mi volt az, és mennyire tisztességes úton jutott hozzá. Manapság milliárdjairól kellene elszámolni, ami persze nem is esne nehezére, csak arról ne kérdezzék, az első millióit honnan szerezte.

            De a pénz nem boldogít. Mikor Joshua elkezdte az általános iskolát, a szülei elváltak. A fiú az édesanyjával maradt a házban – a nőnek nem kellett nagy személyzet attól kezdve, csak egy bejárónőt és egy szakácsnőt tartott meg, akikkel az évek során összenőtt, még a férje idejéből - a férfi meg vett magának egy vadiúj agglegénylakást. A sok utazás mellett amúgy se sok időt töltött otthon Beverly Hillsben, a fiát is csak egy évben kétszer-háromszor látta, de anyagilag minden megadott neki.

            Két évvel ezelőtt Joshua mamája egy autóbalesetben életét vesztette, s a srác egyedül maradt a villában. Apja ezután se látogatta gyakrabban. A fiú csak az újságban olvasott róla, ahol épp az aktuális cicababájával szerepelt a címlapon. Ez manapság sincs másképp. A tizennyolc éves fiú élete olyan, mint volt.

            Joshua igyekszik a felkelést minél későbbre halasztani, de egy bizonyos időnél tovább nem húzhatja, különben elkésik az iskolából. Bemegy a szobájából nyíló fürdőbe, s nekilát a készülődésnek, ami fiú létére is igencsak egy óra. Fürdés, fogmosás, hajigazítás, borotválkozás, arcvíz, arcszesz, kölni…Az iskola legmenőbb srácának mindig tökéletes formát kell hoznia, de ez a félvér fiúnak vele született tulajdonsága. Leginkább olasz édesanyjára hasonlít, sötétbarna haj, sötétbarna, mély szemek, markáns, férfias arc, hegyes áll, sima, barna bőr, s focistákhoz méltó kisportolt test.

            Miután a fürdőben elkészül, magára kapja a szekrényből kivett ruhákat – ami tökéletesen mindegy micsoda, mert csak márkás cuccai vannak – majd félvállra veszi a táskáját, s lesiet. Igyekezne az étkező előtt elsuhanni, de az apja észreveszi. – Jó reggelt, fiam!

Joshua már tovább haladt az ajtó előtt. Megáll és visszatolat. – Szia! – Az ajtóban áll.

- Gyere csak be! – A férfi leteszi az újságot. Joshua lassan besétál. –Még nem ismeritek egymást. – Átöleli a férfi a mellette ülő szőke nőt. – Ő Amanda.

            Joshua akaratlanul is végigméri a szőke nőt, aki nem lehet több huszonötnél. Rövid, szőke haja kiemeli a nagy zöld szempárt és vastag ajkait. De a srác tekintetét más vonzza. Sokkal inkább a piros, kivágott felsőből kidomborodó dekoltázs. Ahogy a lány feláll és odamegy, a piros mini semmit nem takar hosszú, vékony lábaiból. – Szia, Josh! – Két puszit ad neki. – Amanda Spencer vagyok. Már sokat hallottam rólad.

A srác az apjára néz. – Ez meglepő.

A nő visszaül, s Mr. Williams átöleli. – Nem reggelizel velünk?

- Az a helyzet, hogy sietek.

- Na, csak egy kicsit ülj le hozzánk! – Bíztatja Amanda.

Joshua leül szembe az apjával.

- És, fiam, hogy megy az iskola? – Próbál érdeklődni Mr. Williams.

- Jól, de mióta érdekel téged, hogy mi van velem?

- Tudod jól, hogy mindig is érdekelt.

- Aha, csak sok a munkád.

- Pontosan.

- Akkor én nem is tartalak fel. – Felpattan a helyéről.

- Josh, két napig leszünk itthon, nem lehetne, hogy addig ne veszekedjünk?

- Tessék? Két napig vagy itthon, és addig játsszuk el a tökéletes apa-fia kapcsolatot? Na ne! Ne haragudj, de nekem ez nem megy. Sajnálom, én nem tudok úgy csinálni, mintha minden rendben lenne! – Kimegy a kocsijához.

            A férfi bocsánatot kér Amandától, és a fia után megy. – Joshua!

- Mit akarsz? Menj vissza a barátnődhöz és hagyj engem békén! Eddig is nagyon jól megvoltam nélküled!

- Azért utazok el pár napra, hogy rendezzem a függőben lévő ügyeimet, és utána egy ideig itt maradnánk Amandával. Tudom, hogy ritkán találkoztunk, és keveset törődtem veled, de most szeretnék változtatni ezen.

- Nem gondolod, hogy túl késő?

- Soha nincs késő, ha valamit igazán akarunk.

- De mi van, ha én nem akarom? – Látja, hogy az apjának elég rosszul esett az utolsó mondat, de nem foglalkozva a dologgal, beszáll a kocsiba és otthagyja.

            Az úton, míg a háztól elér az iskoláig, igyekszik elfojtani indulatait és megpróbál lecsillapodni. Gondolataiba merülve észre sem veszi, hogy odaért a sulihoz. A beidegződött mozdulattal leparkol piros Jaguárjával, de nem száll ki, csak ül ott a kocsiba, és maga elé bámul. Aztán rápillant az órájára, s rájön, hogy elkésett. Ennek ellenére a maga, nyugodt, laza tempójában sétál az osztályterem felé.

            Bekopog, elnézést kér, s leül a helyére. Mikor a tanerő háttal fordul az osztálynak, hogy a táblára firkantsa az aznapi anyagot, egy vékony, barna hajú srác közelebb húzódik Joshuához. – Hé, haver! Ugye nem felejtetted el a holnap esti bulit?

A srác rádöbben, hogy teljesen kiment a fejéből, pedig már egy hete megbeszélték Briannel.

            Ők ketten elsőtől kezdve elválaszthatatlan barátok. Minden ökörködést együtt terveltek ki és hajtottak végre a suliban, a fociban, a nőknél, s az egész iskolában elterjedt, hogy minden évben többször rendeznek óriási bulikat, hol az egyiknél, hol a másiknál.

            Brian Jones az iskola legnépszerűbb diákja, Joshua után. Barátjával ellentétben ő csak a fociban jeleskedik, a tanulás átlagosan megy neki, s az is csak azért, mert Joshuának sikerül néha rávenni a közös tanulásra.

            Mire a srác válaszolna, a tanárnő már régen visszafordult az osztály felé, így meg kell várniuk a tanóra végét. A csengetéskor persze Joshua elsőként rohan ki a teremből. Brian a triumvirátus harmadik tagja, egy laza, fekete srác felé fordul. Anthony Green épp kedvenc időtöltésével van elfoglalva, osztálytársnőinek teszi a szépet. Löki a süket dumát, s a lányok beveszik, vagy legalábbis úgy tesznek, mert imponál nekik, hogy egy focista, aki ráadásul Joshua Williams haverja, próbálja becserkészni őket.

            Brian egy ideig mosolyogva, fejét csóválva figyeli, ahogy haverja az idétlen, mintás ruhában szövegel, kezeit is használva a magyarázkodáshoz, de mikor szóba kerül a buli, nem bírja tovább, odamegy. Elnézést kér a lányoktól, akik bárgyún vigyorognak rá, s elkezdi kifelé húzni Anthonyt. Menet közben pedig elújságolja, hogy szerinte nem lesz buli.

- Mi, nem lesz buli? – Odaérnek a suli kertjéhez, ahol egy fa alatti padon ülve megtalálják Joshuát.

- Nyugi, Tony! Mindenki minket néz! – Brian leül Joshua mellé.

- De mi az, hogy nem lesz buli?

Brian már nem foglalkozik vele. – Hazajött az apád, mi?

- Hát te meg honnan tudod?

- A képedre van írva. Ráadásul késtél, s a buli is kiment a fejedből.

- Sajnos tényleg hazajött. Az új nőcskéjével. Kitalálta, hogy javítani akar a kapcsolatunkon, és mától ő lesz a tökéletes mintaapa. El tudod ezt képzelni?

- Miért nem próbálod meg, Adhatnál neki egy esélyt!

- Jaj ne! Elfelejtettem, hogy egy családcentrikussal van dolgom! Ha neked is olyan apád lenne, mint nekem, más lenne a véleményed!

             Szóval mi van a bulival? –Anthony hiába próbálja a tudomásukra hozni, hogy ő is ott van, Joshua folytatja.

- Akárhányszor találkozunk, nem számít, hogy csak fél órára, midig összeveszünk. Egy perc alatt olyan ideges tudok lenni…De inkább hagyjuk! Hogy van a húgod?

Brian feláll. – Öcsém, ezt nem hiszem el! Ő is állandóan rólad érdeklődik. Mióta is szakítottatok? Egy hónapja?

- Igen, de nem hallottál még arról, hogy barátságosan is el lehet válni?

- Aha! Szerintem ti még mindig oda vagytok egymásért.

- Hülyeségeket beszélsz!

Ez a téma már Anthonyt is izgatja. – Szerintem nem. Különben miért nincs még mindig senkid? Egy hónap nő nélkül, öcsém!

- Egy hónapja nem voltál senkivel? – Brian számára ez elképzelhetetlen.

- Brian, ne foglalkozz az én szexuális életemmel, légy szíves! – Ha tudnák, hogy nem egy hónapja nem volt senkivel, sokkal több ideje már annak. Mióta összejött Brian húgával, pontosan azóta nem volt senkivel. Ugyanis a lányt nem kaphatta meg.

- Szóval igazam van.

- És ha igen?

- Elmúlt a vonzerőd.

- Előbb kapom meg bármelyik csajt, mint te. Két nap alatt akárkit az ágyamba viszek, ha akarom.

- Akkor lássuk, ne csak a szád járjon! – Ezt hallva Anthony már sejti, hogy Brian valamire készül. – Fogadjunk!

A fekete srác érezte, hogy ez jön, de mégis meglepődik. - Mi?

De most se foglalkoznak vele. Joshua a fejét rázza. – Én nem fogadok.

- Beijedtél?

Már meg is gondolt magát. – Miben?

- Egy hónap van a suli végéig. Addig kétnaponta más és más lányt kell neked is és nekem is ágyba vinni. Ez tizenöt lányt jelent. De ha két nap alatt nem ér célba valamelyikünk, az veszít. Ja, és egymásnak választjuk ki, hogy kit kell megszerezni.

- És ha mind a ketten teljesítjük a tizenötöt?

- Akkor volt egy jó hónapunk.

- És mi bizonyítja, hogy ténylegesen kötélnek állt a lány?

Brian Anthonyra néz, aki az egészet elképedve hallgatja. – Itt jön képbe Tony. Videóra vesszük a dolgot és odaadjuk neki.

- Mi? Na nem, fiúk! Engem hagyjatok ki ebből az egészből!

- Nyugi már! Te leszel a bíró. Semmi más dolgod nincs. Szóval? – Joshua felé fordul. – Benne vagy?

- Brian, ez… - De látja haverján, milyen eltökélt. – Mi a tét?

Brian odadobja az aznapi újságot haverjának, melynek címlapján Joshua apja áll az új nőjével. Rámutat Amandára. –Megszerzed nekem őt egy éjszakára. –Joshua a táskáját a vállára kapja, s elindul. Brian erre is számított. – Tudom, hogy mindig is fájt a fogad a kocsimra. Imádod a sportos verdákat. Egy hónapig használhatod.

Joshua visszakiált. – Na ne röhögtess!

- Oké, legyen a tied!

A fekete srác besokall, s leül. A szépfiú megáll, majd lassan visszasétál. –Ennyire kell a nő, vagy ennyire biztos vagy a dolgodban? – A másik srác megrántja a vállát. – De remélem, tudod, hogy tíz Amanda nem ér fel a kocsiddal!

- Nyugi, Josh, tudom!

            Anthony a fejét fogja, míg ők kezet fognak. Megállapodnak, hogy már aznaptól megkezdődik a verseny. És végre sor kerül a buli megbeszélésére. Abban maradnak, hogy nem halasztják el, hanem Joshua kibérel egy helyiséget.

            A tanítás végén Joshua megbeszéli barátaival, hogy este találkoznak, kibérelik a holnapi bulihoz a termet, majd aztán elmennek kedvenc klubjukba. Ezután elköszön a srácoktól, s elindul a kocsijához, Pechjére megpillantja volt barátnőjét, Vanessát, Brian tizenhét éves húgát. Akaratlanul is megáll a lányt bámulni, aki neki háttal állva nem veszi észre.

            Fehér nadrágkosztümjében nem igen látszanak testének vonalai, de a srác minden porcikáját ismeri. Igaz, hogy az együtt töltött két év alatt, egyszer sem lett az övé, de a parányi fürdőruhák nem hagyták rejtve formás alakját.

            Joshua épp megfordulna, de a lány addigra elköszön barátnőitől, s meglátva a fiút, mosolyogva indul felé. Fekete szeme, s fekete, hosszú hullámos haja izgató ellentéte fehér bőrének. Most is csak a szeme van festékkel kihúzva, s a száján egy leheletnyi vörös rúzs, mégis gyönyörű. Izgatottan szorongatja a mappáját. Tény, hogy közös megállapodással szakítottak, de még mindig oltárian szerelmes a srácba, akárcsak a suli másik száz diáklánya. Igaz, jól ismeri a fiút, de még mindig fél a közelében attól, hogy sületlenségeket fog mondani előtte. Nem is tudja, miért indult el felé, mindenesetre most már nagy égés lenne másfelé menni. A srác így is nagymenőnek számít mellette. Biztos kiröhögné a gyávaságát. Vanessának fogalma sincs róla, hogy Joshua még mindig kedveli őt, s irtó szexinek látja, és legalább úgy zavarja ez a helyzet, mint őt.

            Ahogy a lány beletúr a hajába, a napon megcsillan a fiútól kapott arany karkötője. Megáll a sráccal szemben. – Szia! – De többet nem tud kinyögni.

- Szia! - Látja a lányon, hogy idefelé meg azt gondolta, eszébe jut majd valami jó beszédtéma, de mire odaért, már elpárolgott mind. Segít rajta, hogy ne legyen olyan kínos az egész. – Végeztél mára?

- Igen. A péntek nekem is rövid. Miért?

- Arra gondoltam, beülhetnénk valahová. Nincs kedvem hazamenni. Tudod, hazajött az apám. – Először is, nem gondolt ő semmire, de ha már így alakult. Másodszor pedig alig akarja elhinni, hogy ilyen simán beszél az apjáról, mikor a haverjainak alig akarta elmondani. De a válasz még jobban meglepi.