- Jaj, ne! Ne rontsuk el ezt a jó estét!

- Bajba fogsz kerülni.

- Ugyan! Pont olyan vagy, mint a húgod. Ő is állandóan ezt fújja. Vigyázz, Trisha!

- Hogy? – Brendan nagyon furcsállja.

- Hagyjuk! Megyek Monicához. – Kiszáll a vízből.

         Monica idegesen kutat a táskájában, s pont a fehér port szívja fel, mikor Patrisha beér hozzá. A szőke megigazítja a haját, majd egy üres szobába vonszolja a döbbent lányt. – Ne nézz már így!

- De... de... mióta?

- Inkább arról beszéljünk, te mióta!

- Én soha... – Nem érti, hogy miért kezd el jóízűen nevetni a lány. – soha nem próbáltam.

- Drágám, anélkül, hogy tudnád, már a rabja vagy.

- Tessék?

- Minden egyes bulin kaptál tőlem egy kicsit a piádba.

Patrisha hirtelen kijózanodik. – Ezt nem mondhatod komolyan. De látja a lányon, hogy nagyon is komolyan gondolja. – Te hülye, ribanc! Mégis kinek képzeled magad? – ront neki.

         Naomi pont időben érkezik. Beáll a két lány közé. – Hé-hé! Buli van, ti meg itt veszekedtek?

- Te tudtad, hogy drogot csempészett az italomba? – Néz barátnőjére mérgesen.

Naomi Monicához fordul. – Mondd, hogy nem tetted!

- Jaj, ne játszd már az ártatlant! Úgy csinálsz, mintha te nem élnél ilyesmivel!

- Előre kiterveltétek?

- Dehogyis! Semmi közöm hozzá! – Védekezik Naomi. – Sejtettem, hogy veled is megpróbálja, de igyekeztem lebeszélni. Úgy látszik, nem hallgatott rám. – Dühös.

- Ugye nem akartok egész éjjel ezen szenvedni? Már megtörtént, változtatni nem lehet rajta. Nem történt tragédia.

Patrisha rosszul van. Nem érti, hogy tudja ilyen könnyen venni dolgot Monica. – És ha feljelentelek?

- Mit mondanál? Ne légy nevetséges! Itt a társaság 98%-a él droggal. És mondd, hogy nem volt jó! Mondd, hogy nem élvezted a bulikat!

Patrisha leül. – Drogfüggő lettem akaratomon kívül.

- Dehogyis. A bulikon kicsit rásegítünk a hangulatra, meg a tanulást könnyebbé tesszük vele! Hidd el, semmi rossz nincs benne!

- Hagyjatok egyedül!

Monica megrántja a vállát. – Jól van. Ha meggondolod magad, és szeretnéd jól érezni magad, a táncolók között találsz. - Elmegy.

         Naomi leül barátnője mellé. Nem, tudja, mit mondjon. Ő tényleg próbálta lebeszélni Monicát.

- Mióta? Te mióta drogozol? – Néz Naomira.

- Négy évvel ezelőtt egy bulin Monica az én italomat szúrta ki. Az akkori barátom észrevette és figyelmeztetett, de én nem bántam a dolgot. Felpörögtem, de nem állt szándékomban rászokni, s ezt meg is beszéltem Monicával. Néha azóta is veszek tőle ezt azt, ha úgy érzem összecsaptak fejem felett a hullámok.

- Miért nem figyelmeztettél?

- Hé! Én figyelmeztettelek, hogy vigyázz vele! De te nem vettél komolyan.

- Nem voltál elég világos.

- Szóval engem akarsz okolni?

Patrisha megtámassza a fejét. Elvégre mindegy, hogy hogy alakult így, változtatni nem lehet. És nem is olyan rossz. Sőt, be kell ismernie, hogy egész jó. Elkezd nevetni. – Hülye vagyok, igaz? – Néz Naomira.

Monica az ajtóban áll. – Nem, csak sokat parázol. – Mosolyog rá . – A hallgatózás az egyik rossz szokásom. – Magyarázkodik a döbbent Partishának.

- Mi ez itt? – Lép oda Brendan.

- Női dolgokról beszélgettünk. – Fogja meg a srác kezét Monica. – Gyere táncolni! – Húzza magával .

Naomi látja barátnője arcán, hogy rosszul esik neki, látni, elmenni őket. – Azt hittem barátod van.

- Hogy? – Fordul felé. Mire odabiccent a lány. – Ja! Van is, és szeretem.

- Akkor?

- Mi van akkor?

- Látom, amit látok.

- Hát rosszul.

- Szerintem nem. De én csak örülök neki. Jobban járna veled. Jó lenne, ha te lennél a sógornőm.

- Te meghibbantál! És egyáltalán honnan veszed, hogy a bátyád nősülni akar?

- Nem azt mondtam, hogy most. De majd egyszer.

- Na jó. Mozgassuk meg magunkat, hátha észhez térsz! – Húzza ki a tömegbe.

         A buli ezután fergetegesre sikeredik. Mikor egy percre Patrisha félreáll az asztalhoz egy italért, Monica odamegy, s elővesz egy kicsi zacskót, s kérdően néz a lányra. Ő egy pillanatig habozik, majd bólint, mire a szőke beleönti az italba a zacskó tartalmát. – Egészségedre! – Megvárja, amíg megissza, majd a táncolók közé húzza.

         Már világosodik, mikor a fiatalok elkezdenek hazafelé szállingózni. Naomi és Brendan viszi haza Monicát és Patrishát. Előbb Farrellékhez mennek. A lány elköszön és belép a lakásba.

         A szülei a nappaliban ülve várják. Még soha nem látta őket ilyennek. Egyáltalán nem dühösek, ez már túlmegy azon. – Anya!

- Ne! – Feláll a nő. – Ne gyere nekem, hogy elszállt az idő! Meg, hogy mi is voltunk fiatalok.

- De...

Az apja is feláll. A lány elé sétál és felmutatja neki az ellenőrzőjét. – Ez mi? – Dobja az asztalra.

- Én... kijavítom.

- Azt meghiszem. Mert amíg minden tárgyból nem javítasz legalább egy jegyet, sehova nem mehetsz az iskolán kívül.

- De...

- Nincs semmi de! Sehová! Megértetted?

- Nem!

- Hogy?

- Azt mondtam, nem! Kijavítom, de nem fogok itthon ülni, amíg a többiek buliznak.

- Márpedig itthon leszel. Én magam fogom ellenőrizni. – Áll férje mellé a nő.

- Anya...

- Nem. Ez az utolsó szavunk.

- Hát engem meg nem érdekel! – Az anyja pofonjától elhallgat egy másodpercre. – Hát jó! Elmegyek. – Indul a szobájába.

- Mit csinálsz? – Megy utána az apja, majd az anyja.

- Elköltözöm. – Veszi elő a táskáját és pakolja bele pár holmiját.

- Mi történt veled? – Fordítja maga felé a férfi. – Mit adtak neked? Drogot?

Elrántja a karját. – Nem tilthatjátok meg, hogy a barátaimmal legyek!

- Dehogynem! A szüleid vagyunk! – Veszi el a táskát.

- Jól van, apa! Ennélkül is elmegyek. – Megy az ajtóhoz.

- Figyelmeztetlek, Patrisha! Átléped a határt. Ha elmész, leveszem, rólad a kezem!

- Tedd azt! – Vágja be maga mögött az ajtót.

         Félig sírva, félig kóvályogva áll Knighték előtt. Brendan nyit ajtót, s a lány látva ledöbben. – Trisha, mi történt veled? – Húzza be.

- Ölelj át, kérlek! Jó szorosan! – Bújik a fiúhoz.

A srác magához húzza és a hátát simogatva hagyja, hogy megnyugodjon a karjában. – Mi történt?

- A szüleim teljesen kiborultak. Azért, mert későn mentem haza. Ráadásul megtalálták a jegyeimet. Eljöttem otthonról.

         Monica az előszobába megy, s gúnyos mosollyal néz rájuk. – Nocsak, de édes!

Patrisha gyorsan elhúzódik a fiútól, s megtörli kisírt szemeit. – Szia, Monica!

A fiú mellé megy, s belekarol. – Baj van?

- Hazaviszem Patrishát. – Ütögeti meg Monica kezét, majd leválassza magáról.

- Én nem megyek haza. – Rázza a fejét a lány.

- Trisha, ez nem jó ötlet.

- Brendan, ő tudja. – Monicának tetszik, hogy a lány így változott. Csak ne akarná ennyire az ő pasiját. Vigyáznia kell.

- Nem, szerintem nem tudja. – Náz a szőkére. – Te meg nem aludni akartál menni?

- De, csak olyan üres lenne nélküled az ágy.

- Hát most az lesz. - Teszi egyértelművé a lánynak, hogy ő most Partishával marad, és négyszemközt.

- Na jól van! Csináljatok, amit akartok. – Sértődötten megy a szobába.

- Nem akartam zavarni. Jobb, ha elmegyek. – Látszik, hogy teljese káosz uralkodik benne.

- Persze, persze! – Húzza a nappaliba, s leülteti a kanapéra, ő meg leül szembe vele.