Hirtelen azon kapja magát, hogy a srácra gondol. Nem is tudja a nevét, ráadásul annak a barbie babának a barátja. De akkor is, ő olyan más. Nem hiszi el, hogy képes egy olyannal járni, mint az a csaj, hisz egészen másnak tűnik. De biztos ez csak a látszat. Itt mindenki egyforma.

         Aztán zajt hall. Ki lehet az? Az apja dolgozik, az anyja épp egy partyt szervez. Na ez is! Az anyja, mint party szervező. Vajon befogadják itt az emberek? Bár biztos. Ő nagyon szép. Félvér, s így egész világos a bőre, gyönyörű hosszú haja van. Ő az apja miatt sötét. Így nehezebb neki. Na de, az apjáért odavannak. Hogy lehet? Ő miért ilyen szerencsétlen? Neki miért nem sikerül megkedveltetni magát?

         Ismét hallja a zajt. Lassan feláll, s elindul a konyha felé. Onnan jön a hang. Felkap egy vázát menetközben. A konyhánál megáll, mély levegőt vesz, s ütésre lendítve a kezét benyit. Döbbenten mered a vele szembenálló fiatal nőre. â013 Maga ki a fene?

- A bejárónő. â013 Hallani a hangján a spanyol akcentust.

- A bejárónő?

- Igen. Az ap.. any...

- Az anyám. â013 Segíti ki.

- Ő vett fel. â013 Mosolyog rá. â013 Azt üzeni, hogy későn ér haza. â013 Majd mintha ott se lenne a lány, folytatja tovább.

         Este Patrisha már az ágyában olvassa kedvenc napilapját, ami természetesen politikai lap. Semmi más nem érdekli annyira, mint a politika. Kislánykora óta rajong a hírekért, mindig tudnia kell, mi történik a nagyvilágban. Pont egy érdekes esetet olvas az egyik kongresszusról, amikor édesanyja benyit.

- Szia, kincsem! Sejtettem, hogy még olvasol. â013 Ad egy puszit neki, majd leül mellé az ágy szélére.

- Nagyon csinos vagy! â013 Mosolyog anyjára.

- Köszönöm. És nagyon fáradt is. De tudni szerettem volna, még mielőtt aludni megyek, hogy hogy telt a napod?

- Meglepően. Nem is tudtam, hogy bejárónőnk lesz. Majdnem kupán vágtam a kedvenc vázáddal.

Az anyja elkezd nevetni. â013 Szólnom kellett volna. Az apád mondta, hogy a munka mellett nem lesz időm foglalkozni a háztartással is annyit, mint régen. Heti kétszer besegít Penelope.

- Ezek szerint megy a cég.

- Hihetetlen, de már most három megrendelés van, pedig még csak most kezdtük a hétvégén. De te miért nem mesélsz? Ez volt az első napod a suliban. Vannak már barátaid?

- Az ellenségeimet hamarabb meg tudnám számolni. â013 Elszomorodik.

- Trisha! Édesem, tudom hogy otthon...

- Ne, anya! Így is elég rossz nekem.

Magához öleli. â013 Szóval semmi jó nem történt? Senki nincs, akivel beszélgettél?

- Van egy lány. Elég normális. Kiderült, hogy az apja apával dolgozik.

- Akkor biztos Knight az.

- Igen. Csak nem lefizettétek, hogy legyen a barátnőm?

- Micsoda buta ötleteid vannak!

- Jól van, csak vicceltem.

Az anyja feláll, és az ajtóhoz sétál. A lányára néz, kezét a villanykapcsolóra teszi. â013 Hívd meg!

- Kit?

- A lányt. Hívd meg vacsorára valamelyik nap! Jobban megismeritek egymást. Kellenek a barátok egy új helyen. â013 Leoltja a villanyt és kimegy.

         Másnap már rendesen ér be a suliba. Nem kell rohannia. Naomi a kertben ül a padon, s meglátva őt integet neki.

- Hello. - Ül le Naomi mellé Patrisha.

- Eltökélt szándékod, hogy sokkolod a tanárokat meg a többieket?

- Miért?

- Néz végig magadon, Trisha!

         Patrisha jól tudja, miért kérdezte a lány. Az egész szándékos volt. Hosszú haját apró fonatokba rendezte, s hátul egy fekete hajgumival összefogta. Szája, szeme feketével kifestve elég extravagáns külsőt kölcsönöz neki. S persze esze ágában sem volt beszerezni az egyenruhát. Fekete nadrág, fekete kivágott felső, fekete bőrdzseki. Naná! Sokkolja csak az elit sulit.

- Talán rosszul áll?

- Hát...azt nem mondanám. Sőt, illik hozzád. â013 Fogja meg barátnője haját. â013 Engem ezért otthon megölnének.

- Ugyan. Majd egyszer megnézzük, hogy áll neked.

- De csak nálatok.

- Oké. Úgyis arra gondoltam,.. â013 ugrik be neki anyja ötlete. â013 hogy valamelyik este nálunk vacsizhatnál. Beszélgetnénk....

- Rendben. De csak ha ma átjössz.

- Hozzátok?

- Persze. Adok egyenruhát meg elmondok pár tudnivalót a többiekről.

- Rendben.

         A jónak induló napot beárnyékolja egy felhő. Megjelenik a szőke cicababa a barátjával. Patrisha őket bámulja, s ez feltűnik Naominak. â013 Hoppá, csak nem egy kis irigység csillant a szemedben?

Patrisha odafordul. â013 Mi? Hogy én, irigy, erre a Miss tökéletességre? Miért is? â013 A lány a srác felé biccent válaszként. â013 Jaj, dehogyis! Engem Portlandben várnak. Csak nem fura? Mit eszik egy ilyen srác egy ilyen csajon?

- Én is ezt kérdezem állandóan. De a látszat csal. Semmi komoly nincs köztük.

- Nekem mindegy az is, ha van. â013 Feláll és beindul az épületbe, de megvárja, míg Naomi mellé ér.

- Biztos vagy benne?

- Miben? â013 Patrisha nem érti a kérdést.

- Hogy nem mozgatja meg a fantáziádat Brendan. Mert nem hibáztatnálak érte. Majdnem minden lány örülne, ha az ő pasija lenne. De neki ez az utolsó éve. Gyorsan kell lépnie annak, aki...

- Naomi, nem érdekel engem ez a srác. Oké, el kell ismernem, hogy szimpatikus, más, mint a többiek. Ennyi.

- Persze. â013 Mosolyog a lány.

         Patrisha pedig a srácra gondol. Jó, nagyon jó, sőt, túl jóképű. Van benne valami, ami mint egy mágnes vonzza őt. Talán az, hogy kicsit hasonlítanak. Ő is lazának, könnyű esetnek tűnik. És most már nem egy névtelen srác. Ő Brendan, és ide jár ebbe a suliba.