Ghosts Film magyar szöveg

A kastély kapujához nagy tömeg érkezik.
Fekete fiú: Miért nem hagyjuk egyszerűen csak békén?
Fiatal fehér fiú: Nem bántott senkit. Nem mehetnénk haza?
Idősebb fehér fiú (a bátyja): [Fejbevágja a testvérét] Te idióta! Nem tudod zárva tartani a szádat?
Fehér anyuka: [Fejbevágja idősebb fiát] Pont jól csinálta.
Polgármester: Ő egy elmebeteg. És a mi városunkban nincs helye elmebetegeknek.

Kinyílik a kapu.
Fekete férfi: [Ijedten] Nézzétek... ez... ez nem jó jel.

Besétálnak a kapun és a kastély ajtaja is kitárul előttük.

Fiatal fehér fiú: Csak mint legutóbb.... Egy szellem.
Idősebb fehér fiú: [Megüti a testvérét újra] Kussolj!
Fehér anyuka: [Megüti az idősebb fiát újra] Ne ütögesd a testvéredet!
Fekete anyuka (a fiának): Szellemek nem léteznek, édesem.
Polgármester (a néger kisfiúnak): Ezt be fogom bizonyítani neked, fiacskám. Gyerünk!

A polgármester bevezeti őket.

Fehér nő 2: (idegesen) Biztosak vagytok benne hogy ez megfelelő időpont? Talán vissza kéne jönnünk később...
Fekete nő 2: Igen, amikor világos van. Mondjuk nappal.

Bemennek a kastélyba. Az ajtó bezárul mögöttük.
Fekete férfi: A francba!

Minden ajtót zárva találnak, csupán a főterem hatalmas kapui nyílnak meg előttük. Bemennek.
Egy holló ijeszti őket halálra. 

Városlakók: Mi volt ez??

Hirtelen a terem egy rejtett zugából egy sötét alak tűnik elő. A kint tomboló vihar villámainak fénye néha megvilágítja körvonalait. Majd hirtelen előttük terem. Halálfejes álarcot visel és fekete csuklyája még félelmetesebbé teszi külsejét. Leveszi a maszkot, és akkor látják meg hogy a kastély ura (Michael Jackson) áll előttük.

Michael: Megijedtetek?
Nő: U-uh...
Fekete fiú: Ő az, anya!
Fekete fiú anyukája: Látom.
Fiatal fehér fiú: Szia!
Idősebb fehér fiú: Bocsánat...

Polgármester: Nem! Nem ijedtem meg! Lehet hogy őket sikerült megijesztened, de engem nem!!
Michael (mosolyogva): Hát, akkor ez nem olyan rossz, nemigaz? Azt hiszem legközelebb kicsit be kell keményítenem.
Polgármester: Nem lesz legközelebb.
Michael: Oh, tényleg?
Polgármester: Igen, tényleg...
Michael: Nem lesz legközelebb... huh? És miért is nem?
Polgármester: Azt akarjuk hogy elhagyd a várost! Ez egy normális város. Normális emberek. Normális gyerekek. Nincs szükségünk ilyen őrültekre, amilyen te vagy, hogy szellemtörténeteket meséljen...
Michael: Tehát... nem hisztek a szellemekben?
Fekete fiú: Én igen!
Fehér nő 2: Én is...
Feket fiú anyukája: Fogjátok be a szátokat! Látod mit tettél? Nem szégyenled magad?? A gyerekek még befolyásolhatóak!
Fiatalabb fehér fiú: Mutasd meg nekik amit nekünk mutattál!
Idősebb fehér fiú: [megüti a testvérét] Kussolj, ez a mi titkunk volt!
Fehér anyuka: [megüti az idősebb fiát] Ne ütögesd a testvéred!

Egy láthatatlan valami megüti az anyuka fejét. Mind megijednek.

Polgármester: Őrült vagy! És idegen. Egyáltalán nem kedvellek. Megijeszted ezeket a gyerekeket. Itt élsz egyedül...
Michael: Nem vagyok egyedül. Igen, igazad van, tényleg ijesztgetek embereket, de ez csak vicc! Gyerekek, szeretitek amikor... uh... tudjátok...?

A gyerekek mosolyognak és bólogatnak.

Polgármester: De a szórakozásnak vége! Menj vissza  cirkuszba, te őrült! És tegyél magadnak egy szívességet, ne kényszeríts hogy keményebben mondjuk... mert megtesszük, ha kell!

A városlakók hirtelen tiltakoznak. Michael elmosolyodik.

Michael: Csak nem megrémíteni próbálsz? Mondok valamit: játszunk egy játékot! Ki szereti a játékokat? Hello?! [tapsol] JÁTÉKIDŐ!

A gyerekek mosolyognak.

Idősebb fehér fiú: Ez az!!

Michael: Az első ember, aki megrémül, az elmegy. Na mit szólsz?
Fehér nő 2: Én megyek szívesen!
Polgármester: Nem játszom őrültekkel.
Michael: Nincs szükség erőszakra.
Fehér nő 2: Igen! Egyet értek! Nincs szükség itt erőszakra! Nagyon szép otthonod van, de én kicsit félek tovább maradni, szóval nekünk mennünk kell... mehetünk?

Michael tapsol egyet és a nőre mutat. A nő elhallgat. 

Michael: Megpróbáltál megijeszteni. Félek, nincs más választásom... Kénytelen leszek megijeszteni TÉGED. Ezt nézd... [nevet] Mondd, szerinted ez félelmetes?

Hülye képeket vág, mire a gyerekek nevetni kezdenek.

Fekete nő: Ennyi lenne?
Polgármester: Ez röhejes... Nem vagy vicces!
Michael: Oké, rendben... Mit szólsz ehhez?

Újra képeket vág. A gyerekek megint nevetni kezdenek.

Fehér anyuka: Ennyi?
Michael: Megijedtetek?
Polgármester: Hallottad amit mondtam? Vicces gyerek, itt az ideje hogy eltűnj innen.
Michael: [mérgesen] És EZ félelmetes?

Az álla alá nyúl és az arcbőrét elkezdi letépni, mintha csipán egy maszk lenne. Alatta csak a csontja marad, kezében lógatja az arcbőrét, mint egy halloween-i álarcot. A városlakók elkezdenek a kijárat felé futni, ám az bezárul előttük.
Michael a koponyájára csap, s az darabokban hullik le, s alatt újra igazi arca látható.

Michael: Megyünk valahova? Hello?! Túl késő, a vendégeim vagytok! [mosolyogva] Egyébként, említettem már hogy nem vagyok egyedül? Had mutassam be a családom.

Mindenhonnan szellemek jönnek elő. A városlakók megrémülnek.

"2BAD"
"Ghosts"
"Is it scary?"

JÓVAL KÉSŐBB...

Michael: Még mindig akarjátok hogy menjek?
Polgármester: Igen! Igen!
Michael: Rendben. Megyek.

Letérdel a földre, és kezét a padlóba veri. Kézfeje elporlik, majd lassan egész teste porrá málik. A szél elfújja hamvait.

Polgármester: Végre megszabadultunk tőle. Gyerünk. Mejünk!

A városlakók szomorkodnak. Hezitálnak egy darabig. A gyerekek elkeseredettnek tűnnek.

Polgármester: Azt mondtam, menjünk!

Az ajtóhoz sétál.
Polgármester: Jól megmutattam ennek az őrültnek...

Az ajtót kinyitva egy mutáns szörnnyel kerül szembe. Üvöltve, az ablakot betörve menekül a kastélyból. Amikor a kamera újra az ajtóra téved, Michael újra ott áll.

Michael: Megijedtetek?
Városlakók: Igen!
Michael: De azért jól éreztük magunkat, nemde? [Nagy csend.] Hello?!
Emberek: De! Igen!

Egyszercsak egy sötét alak közeledik Michael háta mögé. A városlakók összesúgnak.
Michael: Mi a baj?
Az egyik nő a háta mögé mutat. Michael lassan megfordul... Majd amikor meglátja a halálfejes alakot a háta mögött elkiálltja magát.
Az álarcot leemelve, meglátják hogy a gyerek rejtőzik az álca mögött.

Fiatal fehér fiú: Megijedtél?
Michael: Nem! Najó... talán. Mit szólsz? Talán egy kicsit. [mosolyogva leemeli a kisebbik fiút a másik nyakából.]

Idősebb fehér fiú: Elnézés. És ez... félelmetes?
Kívülről mutatják a kastélyt. Mindenki sikít.

-VÉGE-

Copyright | MJ Studio - SAJÁT FORDÍTÁS!