Nicholas egész éjjel nem megy haza. Mindenki virraszt. Daniel felhívja Danielát, de nála sincs a fiú. A lány felajánlja, hogy átmegy, de végül egyetértenek abban, hogy ez még sem jó ötlet. Utána Peterrel is beszél, de ott sincs. A srác viszont átmegy, és ő is velük virraszt.

            Mr. Spebcer az ablaknál ácsorog, Jennát és Petert elnyomja az álom, Daniel pedig a szobájában ücsörög az ágyon. Elisabeth bemegy hozzá és leül mellé. Ahogy a srác ránéz, egészen egy félénk gimnazista látványát kelti.

- Ugye nem lesz semmi baja?

A srác megrázza a fejét. –Nem. Tud magára vigyázni. Maximum kicsit másnapos lesz.

- Az én hibám.

- Nem, Elisabeth! Semmiképp sem a tied. Esetleg kettőnkké.

            A hirtelen telefoncsörgésre egyszerre rohannak ki. Sajnos csak Daniela érdeklődik, hogy tudnak e már valamit. Hallani a hangján mikor elköszön, hogy nagyon aggódik.

            Végül persze mindenki elalszik valahol. Daniel tíz körül ébred fel. Körbenézve látja, hogy senki nincs még ébren. Felkel, s lassan öccse szobájába sétál. Az persze üres. Kinéz az ablakon, s meglátja öccsét a szálloda előtt egy padon feküdni.

            Lerohan hozzá. Megpróbálja felébreszteni, ami nagy nehezen sikerül. Utána a portás segítségével feltámolyogtatják. A hangzavarra mindenki felébred. Mr. Spencer pénzt a d a portásnak a segítségért, s ő segít tovább támogatni a fiát.

            Nicholas az ágyban rögtön alszik tovább. Mr. Spencer pedig a nappaliba megy a telefonért, de mielőtt tárcsázhatna, heves szóváltásba keveredik nagyobbik fiával. Jenna és Peter ezért gyorsan lelép, egyedül Elisabeth hallgatja őket. Persze sokig nem bírja. – Hé! Ti most azt akarjátok eldönteni, kinek van igaza, vagy segíteni szeretnétek rajta? – Egyértelművé vált számára a vitából, hogy Nicholas szenvedélybeteg, s újra kezdte az ivást. Az apja hívná az elvonót, a bátyja szerint az a hely, csődöt mondott, s felesleges oda visszavinni.

- Nick segítségre szorul. – Teszi le végül a férfi a telefont.

- Igen, apa, de előbb talán beszélni kellene vele.

- Mennem kell dolgozni.

- Ahogy nekem is. De ezzel nem intézhetjük el.

- Tudom. Este megbeszéljük.

Elisabeth felváltva nézi őket. – És nem kellene valakinek itthon maradnia vele?- A nőre néznek. – Nem! Én három után itt vagyok, de be kell mennem az iskolába.

- Jó, akkor háromig lemondom a tárgyalásokat. – Ajánlja fel Daniel.

- Én pedig sietek haza. – Megy a fürdőbe a férfi.

            Nicholas hat óra után kel csak fel. Iszonyatos fejfájás gyötri. Fogalma sincs róla, hogy mit és mennyit ivott tegnap, de azt tudja, hogy mg soha nem volt ennyire másnapos. Négykézláb mászik el a szobaajtóig. Pont feltápászkodna, mikor kinyílik a szobaajtó, s orrba csapja.

- Oh, Nick! – Térdel le hozzá Elisabeth.- Csak meg akartam nézni, fent vagy- e már. Ne haragudj!

- Asszem, eltört . - Fogja az orrát.

- Teszek rá borogatást. – Fel akar állni, de a fiú megfogja a kezét.

- Kérlek, maradj! Attól jobban leszek.

Leül a sráchoz a földre. – Úgyis szerettem volna beszélni veled.

- Ez rosszul kezdődik.

- Nick, miért nem mondtad el, hogy alkohol problémáid vannak?

- Miért kellett volna elmondanom?

- Mert azt gondoltam, jelentünk egymásnak annyit.

- Nem értelek, Lizzie! Egyszer azt mondod, csak az ágyban voltunk összhangban, az tartott össze minket, most meg valamiféle kapcsolatról beszélsz.

- Az élet nem vagy fekete, vagy fehér. Ha ezt nem érted, akkor engem sem értesz. – Látja a fiún, hogy pont így van. – Nick, a barátod vagyok.

- Nem lehetsz a szeretőmből a barátom. Azt hittem te vagy nekem a minden. Azt akartam, hogy együtt legyünk a szó minden értelmében. De te mást választottál. Fogalmam sincs miért. Te döntöttél.

- Vagy minden, vagy semmi? Nick, felejtsük el a múltat! Úgy értem a rossz emlékeket. Legyünk barátok, engedd, hogy segítsek!

- Gondolkoztam. Igazad volt. – Kimegy a nappaliba. – Szép lassan beleszerettem Nielába, de ennek már semmi jelentősége. Csalódtam benne is. Viszont mindennek ellenére te még annyira friss emlék vagy, hogy nem tudom, képes leszek-e barátként, az apám feleségeként gondolni rád, s így veled élni. – Belebotlik a nő bőröndjébe.

- Értem. Sejtettem, hogy így lesz. És igazad van. Mindeközben gyötör a bűntudat, mert tudom, hogy ha nem kezdek ki veled, nem kezdesz el inni újra.

- Le tudok állni, bármikor. És nem te kezdtél ki velem. Egyszerűen csak így alakult.

            Daniela és Jenna mered rájuk. A modell Elisabethez fordul, hogy mit keres a holmija a nappaliban, még a másik lány Nicholas nyakába veti magát, mondva, halálra izgulta magát. De a srác nincs elragadtatva. – Minek jöttél ide?

A lány elhúzódik. – Nick...!

- Nem szeretem a színjátékot.

- Miről beszélsz?

- Nem szeretném pont itt felfrissíteni a memóriás., - A lánynak értenie kell a Jennára irányuló célzást. Csak miatta fogja vissza magát.

- Semmi okod nincs rá, hogy így beszélj velem!

- Úgy csináltál, mintha alakulna köztünk valami, aztán... hagyjuk! Egy ri...

- Hé! – Daniel dühösen a fotelba dobja a zakóját. – Ne rajta töltsd ki a mérged!

- Ennek semmi értelme, jobb, ha elmegyek. – Indulna el minél messzebbre Daniela, de Jenna szavai nem hagyják.

- Ne! Inkább mondjátok el!

- Na, melyikőtök a bátrabb?

- Szemét vagy, Nick! –Fordul dühösen felé Daniela.

- Te feküdtél le a bátyámmal, aztán bűntudat nélkül nézel a mennyasszonyának a szemébe, és én vagyok a szemét?

Jenna rögtön Danielre néz, de nincs idejük megszólalni.

- De én legalább nem az apám nőjével fekszem le! – A lányból a hirtelen indulat beszél, de már késő.

- Ezt megismételnéd, Daniela? – Áll mögöttük Mr. Spencer a bőröndjét fogó Elisabethre nézve.

- Apa, megma...

De a férfit nem érdekli, mit mondana a fia. A nőt bámulja. – Nem is próbálod tagadni?

Elisabeth mosolyogva húzza előrébb a bőröndjét. – Úgy néz ki? – A férfi nem szól. – Magam sem tudom, hogy történt, de három hónapja egy egyéjszakás kalandnak indult, aztán ez lett belőle.  Nem tudom, miért alakultak így a dolgok, de azt igen, hogy véget kell vetni ennek.

- És magyarázat nélkül képes lettél volna elmenni? – A férfi dühös a fiára, a nőre, amiért hallgattak, magára, amiért keveset törődött a családjával, különben biztos nem alakul így. – Te pedig... – Néz kisebbik fiára. – mégis mire vártál?

- Mit mondtam volna? – Nicholas is kezd mérges lenni. – Úgy van beállítva az egész, mintha elvettem volna az apámtól a nőjét, holott te még nem is ismerted, mikor én már vele voltam.

- De azért mégsem szóltál, mikor bemutattam.

            Kialakul a náluk jól megszokott vita. Daniel hiába próbálja lecsendesíteni őket. A helyzet Nicholas elrohanásával oldódik meg. Bátyja utána rohan, de későn éri be. Addigra kocsiba ül, s elhajt.

            Daniel a lakosztályba lépve hallja, hogy apja és a nő a hálójukban beszélgetnek. Nem kiabálnak, de békülni sem szándékoznak. A két lány viszont helyettük is veszekszik a nappaliban. Végül Daniela Nicholas bátyjához fordul. – Nick?

- Elment.

- Érzem, hogy valami hülyeséget fog csinálni. – Nagyon aggódik a fiúért.

Jenna megfogja a táskáját. – Azt hiszem, rám itt nincs szükség. – Elindulna, de vőlegénye megfogja a karját, de közben Danielára néz . –Egy kicsit...

- Hazamegyek.

- Ha valami van, felhívlak.

- Kösz. – Elsiet.

            Jenna nem mozdul, de nem is szólal meg. Daniel próbálja rendezgetni gondolatait, s jobb szeretné, ha előbb a lány szólna.

- Ugye akkor, mikor elfejtettem a vacsorát? – Fordul barátja felé.

- Igen. Nem akarok okokat keresni, mind a ketten tudjuk, hogy vannak, de attól persze még nem mentség egyik sem.

- Ha akkor én...

- Mondhatnám, hogy a te hibád, de ez sem lenne igaz. Tudod, én próbáltam türelmes lenni, várni, s ha őszintén elmondtad volna, talán vártam volna tovább is.

A fiúra néz. – Szeretlek!

- Én is szeretlek, Jenna! De valami közénk áll, s nem hagyod, hogy lebontsam a felépített falat.

- Én...én felmondtam. – Daniel döbbenten néz a lányra. Ő megpróbál mosolyogni. – Otthagytam az ügynökséget. Ha összeházasodtunk volna, mindent háttérbe szorítottam volna érted.

- Én nem ezt kértem, Jenna. És most se erről beszéltem.

- Tudom, de ne kérd tőlem, Daniel...!

- Mit ne kérjek, Jenna? Ne kérjem, hogy őszinte légy?

Eldönti, hogy gyorsan túlesik rajta. – Az apám, vagyis a mostohaapám még iskolás voltam...és minden éjjel... a szobámban...- Azt hitte lesz elég ereje elmondani,de tévedett. El akar szaladni, de Daniel visszahúzza, és magához öleli.

- Ne haragudj rám, Jenna! Sajnálom! Bocsáss meg! – Ha tudja, hogy ennyire fájdalmas emlékeket fog felidéztetni, nem kéri a lánytól, hogy beszéljen. Persze így egész más megvilágításba kerül minden.

- És most?

- Hajlandó vagy még hozzám jönni?

- Igen.

            Épp a szerelmes csók kellős közepébe mennek ki Mr. Spencerék a hálóból. Daniel az apjára néz. Már elpárolgott mindenkinek a dühe.

- Nick?

- Elment.

- Ha valami baja lesz...

- Ne, apa! – Lép apja mellé Daniel. Látja, hogy mennyire kimerült. – Megoldjuk.

            Az éjszaka közepén telefonálnak nekik a megyei közkórházból, hogy Nicholas Spencert bevitték hozzájuk. Mindannyian besietnek hozzá. A folyosón kell várniuk, s Mr. Spencer egyre nehezebben bír türelmes maradni. Daniel csillapítgatja, de nem sok sikerrel, hisz ő is aggódik öccséért.

            Mikor az orvos végre kimegy hozzájuk, a fiú apja dühösen és félve megy elé. – Most már azonnal tudni akarom, mi van a fiammal!

- Mr. Spencer, kérem! – Leülnek. – A fiát rendőrök hozták be az utcáról. Nem volt magánál.

- Hogy?

- Alkoholmérgezése van.

- Rendbe fog jönni?

            Erre persze jön a tipikus orvosi válasz. Stabilizálták az állapotát. Majd elbeszélget a doktor a férfivel, aki elmond neki mindent. A felesége halálát, a fia problémáit, az elvonót.

- Nézze, Mr. Spencer, a legjobb, amit tehet, hogy szakemberekre bízza a fiát. Mi tudunk egy pár címet adni...

- Köszönöm, de már tudom, mit fogok tenni.

- Rendben. – Feláll. – Egy kicsit később bemehet hozzá. – Elsétál.

Daniel az apjára néz. – Mit?

- Hogy?

- Azt mondtad, tudod, mit fogsz tenni.

- Van egy régi barátom. Még a főiskoláról. Sokáig nem beszéltünk, aztán összefutottam vele egy bemutatón. Beszélgettünk, és valahogy szóba kerültek a gyerekek. Elmondta, hogy a fia drogozott, s sokáig szenvedetek, de végül találtak egy nagyszerű helyet.