Megjelent a Magyar Tudomány 2008. októberi száma, méghozzá rendkívül időszerű, és a magyar őstörténet szempontjából döntő fontosságú kérdés boncolgatásával:
”Genetika és (magyar) őstörténet: a közös kutatás kezdeténél”
Nézzük, mi újat tudhatunk meg a cikkekből?!
Elöljáróban csak egy apró megjegyzés: amennyiben a mai magyarság genetikai őseit keressük, akkor mindenekelőtt a mai magyarság génjeit kell tisztáznunk! Kiindulni csak ebből szabad, mert géneket csak és kizárólag örökölni lehet! (Tartsuk bár őseinket primitív barbároknak, de "átvenni" - mint állítólag szavak ezreit, - elrabolni, stb., ezeket nem lehet!) Génjeink kétséget kizáróan azonosítanak bennünket az őseinkkel, ezeket kell tehát keresni a porladó csontok között, semmi mást!
*
Ezúttal ugyan a genetika ürügyén, de szokás szerint megkapják a magukét a más véleményen lévők, a „megfelelő képzettség nélkül” véleményt alkotók, akik miatt a szegény illetékesek most „aggodalommal lépnek a nyilvánosság elé”! Ezeket a képzettség nélkülieket ugyanis "nagyon nehéz a tudomány mai állásáról tájékoztatni", de nyilvánvaló, hogy a Magyar Tudomány rendszeres olvasói nem ilyenek, és tisztában vannak azzal, hogy „a magyar etnogenezis genetikai módszerrel történő tanulmányozása esetében messzebb menő következtetésekkel egyelőre nem szabad előállni”! Mert „..a genetika segítségével sem „fejtettük meg” a magyar eredetkérdést, és az nem is „fejthető meg"! Punk-tum!
Ám „..nem csak a hazai társadalomban és tömegtájékoztatásban, de még a tudós társadalom egy részében is túlzott várakozás él a genetika várható történeti eredményességével kapcsolatban..." „Mindeközben fel-felhangzott a régi dal refrénje: összeomlott a finnugor rokonság elmélete.” Természetesen tévednek - legalábbis a szerzők szerint!
De még az elismert külföldi tudósok is tévednek, hiszen úgymond: „A nagy összefoglalásokat író nyugat-európai történészek és régészek köztudottan gyakran tájékozatlanok Közép- és Kelet-Európával kapcsolatban!”
Ilyen tájékozatlan pl. Colin Renfrew, Cavalli-Sforza, és valószínűleg még sokan mások is, akik nem hajlandóak tudomásul venni, hogy: „...a mind újabb és újabb részeredményeken túl az egykorvolt történéseknek, folyamatoknak mindig is csak újabb és újabb olvasatai születhetnek.” (!!!)
„Luigi Luca Cavalli-Sforza volt az első genetikus, aki a magyarság összetételéhez szólt hozzá. Fontos az a megfigyelése, hogy a magyar nyelv finnugor eredete és a mai nép európai jellegű genetikai összetétele eltér egymástól...” Következtetései persze - a szerzők szerint - nem lehetnek helyesek:
„...amit a magyarokkal kapcsolatban Cavalli-Sforza leírt, történetileg teljesen elhibázott.” „Árulkodó, hogy miközben a magyar történelem igen sokrétű problémáihoz kívántak hozzászólni, az egyik legalapvetőbb dátummal nincsenek tisztában: a honfoglalás nem 896-ban, hanem 895-ben történt meg..” - Ez aztán a lehengerlő érv!
„A genetikusok a magyarok esetében tudnak arról a látszólagos ellentmondásról, hogy míg a nyelvük és eredetük nem-indoeurópai, a genetikai összetételük viszont európai... Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja (Semino et al., 2000; Bosch et al., 2006), márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának.”
Nem bizony, de ilyet nem is állított senki! Csak azt, hogy genetikailag mindannyian közös ősöktől származnak! Ez pedig alapjaiban cáfolja a magyarok ázsiai eredetét! (A szlovákokat és a horvátokat viszont valamiért kifelejtették a felsorolásból, de ők is beletartoznak ebbe a körbe.)
Nézzük ezek után a hazai vizsgálatok eredményeit!
„A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg. Ez egyértelműen a mai magyarság genetikailag európai eredetét jelzi.”
Ennyi elég is lehetne ahhoz, hogy a finnugor-török történelmet a szemétkosárba dobjuk, de nézzük tovább a beszámolót, hátha akad még valami érdekes!
„..E pontra érve emlékeztetnünk kell azon történeti embertani megfigyelésekre, amelyekre annak idején Magyarországon értetlenséggel vagy elhallgatással reagáltak. Tóth Tibor és Éry Kinga – más-másféle megközelítésből! – mutatott rá arra, hogy a 10. századi magyarságon belül van egy olyan komponens, amelyik a kelet-európai szteppe nem török, valószínűleg iráni eredetű lakosságával állhat kapcsolatban...” – Vajon kik lehettek azok az elhallgatók?
„..tehát nem „a palócok”, „a kunok” stb., a 10. századi magyaroknál az R1a1 haplocsoporthoz tartozók, s nem „az ukránok” és „a lengyelek” stb. a „szteppei” eredetűek, hanem fordítva: Kelet-Európa különféle népeinek az ősei voltak azok, akik összekeveredtek a kelet-európai szteppe őslakosságával, akik a kőkorban, legkésőbb a bronzkor elején költöztek oda, majd a vaskorban és az ókorban tovább keveredtek (más) iráni nyelvű népekkel (szkíták, szarmaták, alánok).”
– Vajon honnan költöztek oda? Erről már nem szól a fáma. (Természetesen innen, a Kárpát-medencéből.) Azt pedig már ne is firtassuk, honnan veszik, hogy a szkíták és a szarmaták "iráni" nyelvűek lettek volna!?
„Súlyos történeti következtetést készít elő a körülmény, hogy a Raskó és csoportja által sikeresen izolált 27 db 10–11. sz.-i genetikai mintán belül az egyik legjelentősebb csoportot az európai lakosság legősibb rétegére utaló markerek jelentik..”
„Tehát a mai magyarság szerológiai, és genetikai összetételében egyértelműen kimutatott európai jelleg, ugyanakkor az ázsiainak hiánya nem egyedül az eltelt ezer év keveredéseinek köszönhető, hanem már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt.”
„..a Kárpát-medencébe érkező ázsiai eredetű csoportok genetikai lenyomata természetes módon kihígulhatott. Kérdés azonban, hogy ez a hígulási folyamat egyenletes módon, évszázadonként csökkenő tendenciát mutatva ment végbe, vagy már az Árpád-kor első évszázadának végére minimálisra csökkent az ázsiai eredetű népességcsoportok aránya. Ez utóbbi esetben ugyanis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Kárpát-medence népessége nagyságrendileg múlta felül az újonnan érkezők számát...”
Gyakorlatilag tisztázódott minden, már csak a tények megfelelő interpretációja hiányzik! Mai magyar népünk alapvetően a kárpát-medencei europid őstelepesek leszármazottja, akik közé az idők során beolvadtak a különféle "honfoglaló" (szkíta) népek. Ezek közül pedig egyik-másik „iráni eredetű”, azaz akár szumir, pártus, vagy fehér hun utód is lehetett!
Tóth Imre 2008. 10. 18.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
