Danielát kopogás ébreszti fel. A nappali kanapéjáról hirtelen leesik. Gyorsan felpattan, s a könyveket látva az ágyon rájön, hogy tanulás közben elaludt. Csend honol, tehát a szülei még mindig nem értek haza. Újra kopognak. Kikiált, hogy máris, majd villámgyorsan összerámol kicsit. S az előszobába siet ajtót nyitni. Ahogy meglátja magát a tükörben, nem akarja elhinni, hogy az a madárfészek a fején, az a haja. Kicsit beletúr, majd kinyitja az ajtót. Hirtelen meg se tud szólalni. A küszöbén Daniel Spener néz rá. – Felébresztettelek?

- Öh… hát elvileg tanultam. Gyakorlatilag…. De te hogy kerülsz ide?

- Sétáltam.

- Egész eddig? Jó kis séta lehetett. Távgyaloglás. – Mi a fene ütött belé? Még be se hívja? Hátrébb lép. – Jaj, ne haragudj! Gyere be!

- Nem akarok zavarni. A szüleid….

- Nincsenek itthon. Szerintem csak későn jönnek. Gyere nyugodtan!

            Bent Daniela főz egy teát, s a nappaliban leülnek. A lány felhúzott térdekkel a kanapén kortyolgatja a teát, s közben a srácot nézi. – Nickkel történt valami?

- Hogy? Ja, nem. – Ő se tudja, miért pont idejött, megérti, hogy a lány furcsállja.

- És veled minden rendben?

- Hát nem épp, de nem foglak a magánéleti problémáimmal untatni.

- Ugyan, a múltkor én untattalak vele. Szívesen meghallgatom. Jennával történt valami?

            Eközben Nicholas otthon egyedül rettentően kínlódik. Felhívja Petert, de foglalt. Gondol egyet, s újra tárcsázik. Daniela felveszi, de elég furcsa a hangja. Hiába tudakolja a lánytól, hogy mi van vele, ő nem túl beszédes. Így inkább ő mondja el, hogy mi történt, hogy Elisabeth Biel az apja mennyasszonya. A lány megígéri neki, hogy holnap mindent megbeszélnek, majd leteszi a telefont.

            A srác nem tudja mire vélni a dolgot. Úgy dönt, elmegy hozzá. Beszélni fog vele, tudnia kell, mi van vele, mert még soha nem volt ennyire furcsa.

            Bekopog, de mikor az ajtó kinyílik, azt kívánja, bárcsak nem jött volna. A bátyjával találja szembe magát. Daniel legalább olyan kellemetlenül érzi magát. – Nick!

- Hát te meg mi a jó…?

- Ki az? – Daniela odamegy. – Nick! – Jaj ne, ez rettenetes. Miért kellett neki pont most idejönnie? Mi lesz most?

- Bocs. Azt hittem… egyedül… én csak beszélni… - Int a kezével, és gyorsan a kocsijához indul.

Daniel a lányhoz fordul. – Sajnálom! Beszélek vele, nem akarom, hogy így menjen haza!

- Jó, az jó lesz. Szia! – Néz az öccséhez siető srác után, majd becsukja az ajtót.

- Nick!

- Menj csak vissza! Nem akartalak zavarni titeket.

- Ezt meg kell beszélnünk! – Öccse elé áll.

- Mit akarsz ezen beszélni? Nem vagyok vak.

- De félreérted.

- Engem nem érdekel, hogy mi van és mióta tart köztetek.

- Nincs semmi köztünk. – Hátrébb löki testvérét, aki próbál beszállni a kocsiba.

- Engedj át!

- Nem vezethetsz így, Nick! Hazaviszlek. Add ide a kulcsot! – Nyújtja ki a kezét.

A bátyját nézi. – Szemét állat vagy! Szegény Jenna.

- Gondolj, amit akarsz! A lelkiismeretem tiszta. De ha hagynálak egyedül elmenni, nem lenne az.

- Nem hiszem, hogy csak „ úgy” jöttél ide.

- Mondtam, nem érdekel, mit hiszel. Most pedig add ide a kulcsot, és menjünk haza!

            Mr. Spencer idegesen várja a fiait. Ahogy kilépnek a liftből, eléjük áll. – Mégis hol voltatok?

Nicholas szó nélkül a szobájába megy. Daniel is menne, de a férfi megállítja.

- Volt egy kis elintézni valónk. – Elmegy.

            Délelőtt Peter az iskola előtt várja haverját. Nicholas az éjjel történtek miatt még mindig zaklatott. A barátja hiába vigyorog rá, ő egy hello után baktat tovább lehajtott fejjel.

- Veled meg mi történt már megint?

- Hagyj békén, Peter!

- Ajaj! – A barátját bámulja. – Most tényleg ekkorra gáz van?

            Daniela megy oda hozzájuk. – Peter, beszélhetnék Nickkel?

- Nem akarok veled beszélni. – Fele Nicholas Peter helyett.

- Azt hiszem… - Érti meg a helyzetet a srác. – jobb, ha egyedül hagylak titeket. – Elmegy.

- Nick, félreérted!

- Nem érdekel, hogy van e valami köztetek, vagy sem. De nem hinném, hogy félre lehet érteni. A bátyám éjjel nálad volt. Vajon minek?

- Azt hiszem, nincs értelme magyarázkodni, mert te eldöntötted, hogy viszonyunk van, és nem vagy hajlandó meghallgatni az igazat.

- Azért csak mondd!

- Beszélgettünk.

Nicholas úgy néz rá, mint aki élete legbugyutább magyarázatát hallja. – Na persze! Mert régi haverok vagytok, mi? Évek óta barátok vagyunk, vele meg jó, ha háromszor beszéltél, s mégis inkább neki mondod el, ha valami bánt.

- Először is, ő jött hozzám, s nem rólam, hanem róla beszéltünk. Valamit meg kellett osztania valakivel. Másodszor, most hogy így te mondtad ki, amennyire figyelmes vagy mostanában… - Érezni hangján az iróniát. – valószínűleg előbb beszélném meg Daniellel a gondjaimat, mint veled. – Dühösen elindul.

            Nicholas egy percig bambán áll. Neki lenne joga haragudni, ő akart beolvasni a lánynak, de végül pont fordítva történt. A lány után szalad. – Mi? Ez mit akart jelenteni? Mi az, hogy vele beszélnéd meg helyettem?

- Nem veszed észre, Nick? Megváltoztál. Régebben figyeltél másokra is, hogy nekik is vannak gondjaik, s érdekelt, hogy mi van a barátaiddal. De mostanság önző vagy! Elvárod, hogy a te nyavalygásod mindenki meghallgassa, de téged más nem érdekel!

- Ez csak azért van, mert nagyon rossz napokat élek át.

- Magadra vess! – Ismét úrrá lesz rajta a féltékenység. – Ha az ember a tanárával kezd, sok jóra ne számítson! Az a nő egy…

- Figyelmeztetlek Niela, jobb, ha nem mondod ki!

- ezért szenvedsz, mert még mindig nem látod, hogy mit akar. Hogy csak az apád pénze…

A srác erősen megszorítja a karját. – Figyelj rám, Niela! Te nem tudsz róla semmit, épp ezért semmi okod rá, hogy ilyeneket mondj róla!

- Engedd el a karom! Ez fáj! – A srác erre gyorsan hátrébb lép, elengedve a lányt. Nem tudja, mi ütött belé. Hogy borulhatott ki ennyire. A lány furcsán néz rá. – Ha a barátom lennél, soha nem tennél ilyet. – Simogatja fájó karját.

 - Sajnálom!

 - Én is. –Elsiet.

            Nicholasnak az utolsó órája Elisabethel lenne, de nem tud rajta ott maradni. Nincs ereje hozzá, hogy 45 percen keresztül nézze, és nem beszélhessen vele, ne érhessen hozzá, s mindezt azzal a tudattal, hogy az apja felesége lesz. Így inkább hazamegy, s jól leisza magát. Majd lefekszik aludni.

            Nagy rámolásra, s női hangokra ébred fel. Jenna és Elisabeth pakolgatja ki a liftből a csomagokat. Aztán Jenna a srácra néz. – Arról volt szó, hogy segítesz. Meggondoltad magad, kisherceg?

- Elaludtam. – Fájó fejét fogja. – De a te vőlegényed vajon merre csavarog? Ő miért nem segített?

Jenna furcsállja a fiú viselkedését. – De a bátyád dolgozik. Te is tudod.

- Aha, persze!

- Nick, mit akar ez jelenteni?

- Semmit. De a helyedben, én jobban figyelnék. – A szobájába megy.

Jenna zavartan néz Elisabethre. A nő megfogja a kezét. – Csak rosszkedvű. Biztos az egész világgal baja van. Megpróbálok beszélni vele. – A srác után megy.

            Nicholas épp a pólóját cseréli át. A nő nem tudja megállni, hogy ne nézze csendben a srác hátát. Ám amikor megfordul, gyorsan a szemébe néz, mint aki nem az együtt töltött éjjeleken tűnődött.

- Láttam a szemeden, Lizzie, mire gondoltál.

- Arra gondoltam, hogy vajon hány embert fogsz még megbántani miattam?!

- Azt nem tudom. Viszont azt igen, hogy téged nem lehet megbántani, mert lepereg rólad minden. Amennyire az ágyban érzéki vagy, az életben annyira érzéketlen.

A nő arca elvörösödik dühében. – Csak azért nem töröllek képen, mert tudom, hogy jogod van dühösnek lenni. De ne merészelj nekem még egyszer ilyet mondani! – Lép közelebb.

A srác is közelebb lép, s pár centire megáll tőle. – Miért pont az apám? Lehet, hogy van pénze, de vajon az ágyban is olyan jó lesz, mint én?

            Elisabeth ütésre lendíti a kezét, de a srác elkapja, magához rántja és megcsókolja. Teljesen úrrá lesz rajtuk a vágy, és csak Daniel hangjára riadnak szét. – Nick, nem…? – Ledöbben, mert rögtön leesik neki, mit zavart meg. – tudod miért rohant el Jenna?

- Én most inkább megnézem a holmijaimat. – Siet ki a szobából Elisabeth.

- Biztos dolga volt. – Cseppet sem zavarja bátyja arckifejezése.

- Biztos. De szerintem másról van szó. Mit mondtál neki?

- Hogy a helyében figyelnék rád.

- Ezt apának is el fogod mondani? Vagy én mondjam, hogy figyeljen rád jobban?

- Mi?

- Az előbbi elég egyértelmű volt. Danielával mi csak beszélgettünk, te viszont az apád nőjével lefeküdtél volna, ha nem jövök be. Ki is a szemét, Nick?

- Nem én vettem el apától! Ez pont fordítva történt.

- Nem az a lényeg, hogy mi volt, hanem, hogy mi van. – Bevágja maga mögött az ajtót, s lerohan az utcára, de Jenna már nincs ott.

            Daniela szülei már rég alszanak, de a lány csak forgolódik az ágyban. Folyton a Nicholasszal való vitája jut eszébe. Kimegy a konyhába, s iszik egy pohár, forró tejet. A konyhaasztalnál kuporog maga alá húzott lábbal, s várja, hátha végre rátör az álmosság. Ám ehelyett kopogás töri meg a csendet.

            Nicholas részegen áll az ajtó előtt. A lány meghökken. Behúzza maga mögött az ajtót, inkább ő megy ki a sráchoz.

- Niela, …én nagyon sajnálom! – Teszi a lány vállára a kezét. – Semmi okom és semmi jogom, hogy beleszóljak az életedbe, mert én sokkal rosszabb vagyok nálad.

- Nick…! – Próbálja elhalkítani.

- Csss! Had fejezzem be! Én csak megdöbbentem Danielt nálad látva. Talán kicsit féltékeny lettem, mert… te… mert a barátom vagy…Én…- A lányra dől, aki alig bírja tartani. – Nem akarom, hogy a bátyám egyik gyors menete légy.

- Jobb lesz, ha csendben maradsz Nick! Részeg vagy, s fogalmad sincs, miket hordasz itt össze vissza. Ha meg se szólalsz, bejöhetsz. Csinálok kávét, s a kanapén elalhatsz. – Betámolyognak.

            A lány leülteti a fiút, s a konyhába indulna kávét főzni, de a srác visszarántja a kezét fogva. Egyensúlyát elveszítve Nicholas ölébe zuhan. A srác a lány szemébe néz. – Tudod, hogy csillog a szemed? – Tekintete a telt ajkára vándorol. – És neked van  a legszexibb szád.

            Daniela érzi, hogy kiszárad a szája, ahogy Nicolas egyre közelebb hajol hozzá. – Nick!... – Próbálna hátrébb hajolni, de a srác keze a tarkójára csúszik, s szája az övére tapad. Daniela nem tudja tiltakozzon-e, vagy sem, de mikor a srác nyelve követelőzően befúródik ajkai közé, abban a pillanatban szertefoszlik minden kétsége, s még többet kérve átöleli a srác nyakát.

            De aztán Nicholas keze a nyakáról lefelé vándorolva a melle felé indul, s hirtelen a vészhang megszólal a fejében. Eltolja magától a fiút. – A bátyádé ne, de a tied igen?

- Hogy? – Nicholas nem tudja követni.

- Azt mondtad, nem akarod, hogy Daniel gyors numerája legyek. De a tied igen?

A srác lehajtja a fejét. – Nem. – Feláll. – Csak…sajnálom!

- Főzők egy kávét. – Kisiet a konyhába. Érzi, hogy teljesen kimelegedett. Teste vágyik a srác érintésére, de nem így, nem ilyen körülmények között.

            Mire a kávéval a nappaliba megy, a srác már alszik. Mosolyogva betakarja, majd leül mellé, s csendben figyeli.